Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Mit tegyek, ha nem köszön, vagy nem "úgy" köszön a gyerek?

Szerző: Szőke Anna

2019. január 31.

Forrás: babaszoba.hu

Nekünk anyukáknak mindig nagy kihívás a kicsik udvariasságra szoktatása. Tanuljanak meg szépen kérni, köszönjék meg illendően, ha kapnak valamit, köszönjenek helyzetnek megfelelően... Vagy az is elég, ha egyáltalán köszönnek valahogy?

Mit tegyek, ha nem köszön, vagy nem "úgy" köszön a gyerek?
Az üdvözlés az emberek közötti kapcsolatteremtés és kommunikáció egyik alapvető eszköze, ám ez a gyerekeket nagyon gyakran teljesen hidegen hagyja, és különféle okokból hajlamosak ennek az udvariassági formának az abszolút mellőzésére. Mit tehet ilyenkor egy édesanya?
Két 3 éven aluli gyermek anyukájaként, én még nem élem meg olyan drámaian, ha kimarad néha a köszönés. A kisebbik fiam még eleve csak a "pá pá" korszakban jár, a nagyobbik pedig most 2,5 évesen még mindenkinek sziával köszön. De legalább köszön. Sokaknál azonban - főleg már nagyobb gyerekeknél - a köszönés hiánya sok feszültséget okoz, főként a szülők számára, hiszen tartunk attól, hogy a gyermekünk viselkedése esetleg rossz fényt vet ránk, minket fognak elítélni.
Míg kisgyermek korban még elfogadható, ha az apróságok szégyenlősen édesanyjuk mögé bújnak, vagy ha csak az általuk választott legszimpatikusabb köszönési formát használják, kortól, nemtől, helyzettől függetlenül, addig 6-7 éves korra azért már illik tudniuk, hogyan kell megfelelően üdvözölniük a környezetükben lévőket.
"Iskolás korra már elvárható, hogy a gyermek köszönjön. Sokaknak azonban, főleg a félénkebb természetűeknek ez még sokáig gondot okoz. Semmiképpen sem szabad erőltetni, idegenek előtt kellemetlen, megalázó helyzetbe hozni ilyenkor a gyereket. A legjobb eredményt az otthoni példamutatással és gyakorlással érhetjük el" - mondja dr. Kibédi V. Katalin etikett szakértő.
Hogyan taníthatjuk meg a gyerekeket megfelelően köszönni? És egyáltalán, mi a helyes üdvözlési forma manapság? Érdemes még csókolomozást tanítani a kicsiknek, vagy tetszikezni? Rengeteg kérdés merülhet fel bennünk a témában, hiszen az is előfordulhat, hogy már mi sem kaptuk meg azt a szükséges illemtudást, ami a mai világban pedig elvárható lenne.
Ahogy a szakértő is hangsúlyozza, a legfontosabb és legeredeményesebb módja, ha mi magunk is jó példát mutatunk. Hiszen akkor a gyerekek is úgy nőnek fel, hogy természetesnek veszik az általunk végrehajtott "rituálékat" (bemegyünk a boltba köszönünk, fizetünk elköszönünk, ha rendelünk valamit szépen kérjük, megköszönjük, amikor elénk teszik stb.) és előbb vagy utóbb ők is használni fogják ezeket a formulákat, pláne hogy ha a helyes viselkedés megerősítéseképpen még meg is dicsérjük őket.
Az üdvözlés elmaradása esetén a dorgálás, vagy a fennhangon köszönésre való felszólítás nem ajánlott. Ez megalázó lehet a gyerekek számára és csak az ellenkezőjét érjük el vele - a kicsik dacossá válhatnak és inkább befelé fordulnak a jövőben adódó hasonló helyzetekben. Fontos azt hangsúlyoznunk, hogy ha köszön, azzal nekünk is örömet okoz és olyankor nagyon büszkék vagyunk rá. Ha pedig mégis elmarad a köszönés, hajolj oda hozzá és úgy, hogy csak ő hallja, suttogva figyelmeztesd, de ne erőltesd, ha ezután se köszön, ne forszírozd tovább a dolgot.
Habár nekem személy szerint már kifejezetten furcsa a "csókolom", mint köszönési forma, és a gyerekeimnek sem tanítom, a jelen kori etikett azonban ugyanúgy ezt az üdvözlési formát követeli meg kisgyerekek esetében:
"Óvodás korban és alsó tagozatban a ,,csókolom" az elfogadott köszönési forma. Három éves kortól lehet gyakorolni a gyermekkel a kézfogást és azt, hogy köszönés közben a másik szemébe nézzen. A szemkontaktus tartása sok gyereknek (még tinédzser korban is) gondot okoz, ilyenkor azt szoktam tanácsolni, hogy a gyermek gondoljon arra, hogy csak megnézi milyen színű a másik szeme, vagy fókuszáljon egy pontra a homlokán.
Tizenkét éves kortól már fontos, hogy gyakoroljuk a magázódó formát, és ebben a korban már elvárható, hogy a gyermek a napszaknak megfelelő köszönési formát használja (Jó reggelt kívánok! Jó napot kívánok! stb.). Felhívjuk a figyelmét arra, hogy a ,,kívánok" szót feltétlenül tegye hozzá, mert csak így udvarias. Sajnos az iskolákban még a ,,tetszikelés" a megszokott, pedig ez már idejét múlt, felesleges dolog, az előadásaimon igyekszem is erről leszoktatni a diákokat" - meséli Katalin, aki etikett iskolájában játékos formában tanítja meg napjaink fontos illemszabályait a gyerekeknek már 11-12 éves kortól.


Az életkor bizonytalanítja el néha őket

Az általam megkérdezett édesanyák is vegyesen nyilatkoztak azzal kapcsolatban, hogy gyermekeik köszönnek-e épp vagy sem, így nem volt nehéz megállapítanom, hogy a kicsik köszönés sztrájkja elég gyakran előfordul.
Kitti kisfia 7 éves és amióta iskolába jár, elsunnyogja a köszönéseket. Ha épp nem pajtásai üdvözléséről van szó, akkor csak csendben mormog valamit az orra alatt. Az édesanya és az édesapa mindig is különösen nagy hangsúlyt fektetett az illendő köszöntések használatára és korábban a kisfiú is előszeretettel üdvözölt mindenkit. A szülők úgy vették észre, hogy a gyerek egy picit összezavarodott az emberek életkorának megállapítása s így a megfelelő köszönési formák használatát illetően, és ennek tudják be a változást. Kitti és férje nem adják fel, gyakran beszélgetnek a témáról fiúkkal, sőt játékos formában sokszor gyakorolják is, hogy kinek, hogyan illik köszönni.
Judit a szakértőhöz hasonlóan a példamutatás fontosságában hisz, szerinte a gyerekek utánozással, a szülőktől ellesett minták lemásolásával tanulnak a legeredményesebben, így a két gyermekes édesanya szerint a legfontosabb, hogy a szülők jó példával, megfelelő helyzethez igazodó kommunikációval és köszönésekkel jelöljék ki a helyes utat.
Petráéknál érdekes a helyzet, hisz míg a 6 éves kislánya már éppen abban a stádiumban van, amikor csak akkor köszön, ha ő szeretne, addig a 2 éves picúr viszont boldogan villogtatja frissen megszerzett tudását és zsebeli be érte a mosolyokat.
Lucáéknál szerencsésen alakult az illendő üdvözlések elsajátítása, habár bölcsis korban még néha jelezni kellett a legnagyobb gyermeknek, hogy kicsit hangosabban köszönjön. A ma 6 éves kisfiú mindig köszön, nem kell emlékeztetni sem. A legérdekesebb, hogy rendkívül széles repertoárral rendelkezik, amelyben megtalálható a sziától kezdve a "Jó napot"-on keresztül egészen a csá-ig szinte minden, és az külön érdekes, ahogy próbálja eltalálni, hogy melyik helyzetben mit használjon.
Lektorálta: dr. Kibédi Varga Katalin
Kapcsolódó cikkeink:

Hozzászólások

Mit játsszak a gyerekkel? Kalkulátor

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Legkeresettebb címkék