Terhesség hétről hétre

Így élünk Svájcban

Egy 4 és egy 8 éves gyermekkel Svájcba költözünk a férjem munkája miatt. Itt nyomon követheted hogyan alakul az életünk.

Kirándulás a Szent Bernát hágó igazi bernáthegyijeivel

2014.02.27. 16:30
Korábban már írtam róla, hogy Martigny-ben nem messze a Szent Bernát hágótól van egy múzeum, ami azt tűzte ki céljául, hogy a Szent Bernát hágón egykoron élt szerzetesek kutyáinak állít emléket és mondja el történetüket, akik a bernáthegyi kutyák ősei. Az alapítvány ezen túl tenyésztéssel is foglalkozik és megpróbálja megőrizni azt az eredeti vérvonalat, ami a hágókról származik. Ezek a bernáthegyi kutyák nem a filmekből ismert hosszőszőrű, nagyfejű buflákok, hanem olyan felépítéssel rendelkeznek (rövid szőr, hosszú erős lábak, hihetetlen erős mellkas, fej) ami alkalmassá teszi őket a lavinamentésre.

A leghíresebb és a bernáthegyiek ősapjának tekintett Barry az Ágoston-rendi szerzeteseknek a Szent Bernát hágón lévő vendégházában látta meg a napvilágot 1800-ban.

A szerzetesek rossz időben gyakran mentek ki a hóba keresni az eltévedt, esetleg lavina alá került utazókat, s a velük tartó Barry állítólag 40 ember életét mentette meg.

A szerzetesek 1812-ben nyugdíjba küldték a sok jó szolgálatot tett ebet Bernbe, ahol két évvel később végelgyengülésben kimúlt.

Az alapítvány mind télen, mind nyáron szervez kirándulásokat, ahova előre be kell jelentkezni a helyi utazási irodában. A csoport nem nagy általában 10-15 főt engedélyeznek, és 4-5 kutya jön a csoporttal. Amikor mi voltunk akkor két kutya (Zoltan és Reyka) húzott egy szánt amire a kisebb gyerekek felülhettek és utazhattak rajta és ezen kívül két másik kutya (Hoxane és Justin) azért volt ott, hogy lehessen őket sétáltatni, játszani velük, simogatni stb.



A kutyák hihetetlen nyugisak, kedvesek, közvetlenek. Hatalmas termetük ellenére semmiféle agressziót nem mutattak, pedig az ott lévők többsége így a gyerekek is bőséges simogatásban részesítették őket. Abszolút türelemmel és jó kedvvel jöttek. A túra a Champex-i tó körül zajlott ahol két kört is mentünk, hogy mindenkinek kijusson a jóból és élvezhesse a kutyákkal való sétálás örömét. Aznap éppen hóból is kijutott, szinte végig esett a hó, úgyhogy a hangulat is abszolút olyan volt, mintha a Szent Bernát hágón sétálgattunk volna a bernáthegyikkel.



Nagyon jó hangulat volt végig, az alapítvány dolgozói kedvesek voltak és nagyon türelmesen mindenkinek válaszoltak a kérdésekre. Mind a gyerekeknek, mind nekünk hatalmas élmény volt, a végén fájó szívvel váltunk el a nagy kutyusoktól. Búcsúzóul még mindenki kapott egy kis bernáthegyis kulcstartót a kirándulás emlékére.

tovább(1 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

Milyen a félévi bizonyítvány Svájcban

2014.02.14. 09:52
A gyerekek félévkor az otthonitól eltérően nem kapnak jegyeket (legalábbis harmadikban nem) hanem csak egy alapos szöveges érékelést. Ezt nem nyomják a gyerekek kezébe, hogy otthon olvassák el a szülők, hanem egy előre egyeztetett időpontban a család (gyerek+szülők) bevonulnak egy fogadóórára a tanárnéninkhez és ott az egészet szóban is átbeszélik. Azaz amit leírtak azt még bővebben, aprólékosabban elmagyarázzák. Ami az otthonitól nagyon eltérő az az, hogy itt a gyerek is elmondhatja, sőt kérik is hogy mondja el a véleményét az egyes értékelésekről. Kimondottan szeretnék hallani, hogy ő is így érez-e, a valóságnak megfelelőnek tartja-e amit leírtak róla. A tantárgyakat tehát írásban értékelik és a végén az osztályzat kiválóan megfelelt, jól megfelelt, megfelelt, nem megfelelt formában jelenik meg. Kicsit izgultunk, mert tavaly nem voltunk ilyenen és ugyan Lara jegyeit év közben láttuk, de azzal is tisztában voltunk hogy másfél év után azért nem olyan a németje, mint egy helyinek és nem szerettük volna, ha emiatt csalódás éri, hogy esetleg nem olyan jegyeket kap, mint amiket szeretne. A tanítónénik szokás szerint abszolút kedvesen fogadtak. Szó szerint az egekig magasztalták Larát, németül azt mondta a tanító néni, hogy le a kalappal előtte, hogy ilyen gyorsan és ennyire jól megtanult németül és abszolút nem lóg kis a svájci gyerekek közül, simán ott van a legjobbak között. A matekot meg külön kiemelték, hogy ott ő az osztályban a legjobb, leggyorsabb és hogy még a gyengébbeknek is sokat segít ha már kész van. Úgyhogy dagadt a mellünk rendesen, de Lara is büszke volt magára nagyon, de azt gondolom lehet is. Persze nem ajándékba kapta ezt, sokat dolgozott/dolgoztunk ezen, hogy minden ilyen flottul menjen. Igy összes értékelésben németből kiválóan megfelelt és jól megfelelt közöttit kapott (csak azért nem húzták a kiválóan megfeleltbe, hogy a pici nyelvi hátrányát érzékeltessék, de a tanító néni elmondása szerint ez év végére teljesen el fog tűnni), matekból kiválóan megfeleltet, franciából jól megfeleltet, környezetből kiválóan megfeleltet, rajz+technikából kiválóan megfeleltet, énekből jól megfeleltet és tornából kiválóan megfeleltet. Most már nem marad más hátra mint beváltani az ígéretemet, hogy tavasszal elviszem Londonba, ami nagy vágya/álma. Szerencsére ott lakik a barátnőm, így legalább szállásra nem kell költenünk. Most ő is gyűjti a zsebpénzt, hogy legyen mit elköltenie és névnapjára mindenkitől anyagi támogatást kért Londonra ajándékok helyett. Megígértük neki és maximálisan kiérdemelte, reméljük év végéig is így megy tovább és ismét büszkélkedhetünk egy kicsit majd.
tovább(0 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(1 értékelés eddig)

Ricsi és a hockey edzés

2014.02.08. 09:43
Korábban már írtam, hogy a hozzánk közel eső jégpályán szombatonként hockey edzést tartanak teljesen ingyenesen kicsiknek, akik majd egyszer a csapat tagjai lehetnek talán. Ricsit is beírattuk, elsősorban azért hogy tanuljon meg korizni, na meg ha tetszik, akkor folytassa tovább és járjon edzésekre, ez igazán neki való sport. Sajnos a téli szünetben otthon voltunk és így kimaradt pár edzés, de januárban újult erővel kezdtünk neki. A korizás egyre jobban megy neki, ahhoz képest hogy decemberben még a jégen is alig tudott megállni. Abszolút ügyesen korizik már, próbál fékezni és már hockey ütő is volt a kezében, Robi szerint a labdát is ügyesen irányítja. Persze ahhoz hogy csapatba kerüljön még hosszú hónapok kellenek, de már ő maga is élvezi és szívesen van a jégen. Múltkor elmentünk barátokkal közösen a berni Bundesplatzra (ez a parlament előtti terület) ahol ilyenkor télen mindig ingyenes koripályát állítanak fel. Ricsi nagyon büszke volt magára hogy már nem csak Lara, hanem ő is tudott egyedül korizni, élvezte, hogy megmutathatja a többieknek mit tud. Alig tudtuk haza vinni este, szorgalmasan tologatta egy ilyen fókában Robi kollégájának 2 éves kislányát, aki nagyon élvezte, hogy bár korizni nem tud de fent lehet a jégen legalább. Reméljük, hogy a szezonban még sokat fejlődik majd és talán jövőre, ha nagyobb lesz és a lelkesedés is megmarad esetleg valami csapatban is játszhat majd. Mindenesetre hihetetlen, hogy a velük foglalkozó edzők mennyire jó fejek és türelmesek, pedig aztán ezekkel a kicsikkel nem könnyű együtt dolgozni, de mégis olyan kis összeszedett, felépített módszerük van, hogy élvezetessé tegyék nekik az órákat és gondolom mindezt a szabadidejükben teszik, merthogy ezért a gyerekek ugye nem fizetnek. Le a kalappal előttük tényleg.

Egy kis bemutató a múltkori korizásról: https://www.facebook.com/photo.php?v=3785784659038&l=8123067579708594432

tovább(0 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(1 értékelés eddig)

Kérték hogy írjak róla: Hogyan viselték a gyerekek a döntést, hogy külföldre költözünk?

2014.02.07. 10:56
Talán valahol a blog elején már esett erről szól, de érkezett egy mail, hogy írjak már erről szóval felelevenítem a dolgot. Szóval mikor már egyáltalán felmerült a lehetőség, hogy esetleg külföldre költözünk otthon elkezdtünk a gyerekekkel beszélgetni erről és puhítani a terepet. Ricsi akkor 4, Lara pedig 8 éves volt. Ezt csak azért írom, mert esetleg más korosztálynál, megint más problémák merülnek majd fel. Igazából úgy gondolom Ricsi 4 évesen még nem igazán fogta fel, hogy mit fog jelenteni a külföldre költözés pontosan, ezt csak akkor értette meg amikor valóban itt voltunk. Neki első körben csak az volt fontos, hogy a játékait magával hozhassa, meg hogy kint milyen lesz a szobája, hogy fogja azt apa berendezni. Természetesen mikor kiérkeztünk és elkezdett svájci közösségbe járni akkor leesett neki a tantusz, hogy itt bizony nem fog érteni egy szót sem. Na ennek nagyon nem örült ám, eleinte sok támogatás kellett neki, hogy hajlandó legyen együttműködni. Mondjuk mivel nem mehetett itt óvodába, mert április 30-ig nem töltötte be a negyedik életévet, ezért hetente csak háromszor ment Spielgruppe-ba, úgyhogy volt ideje mindig relaxálódni itthon velem. Sokat számított az is, hogy a gyerekek gyorsan befogadták és az óvónénik nagyon kedvesen és türelmesen segítettek neki és nekünk. De az első pár hónap vele nem volt egyszerű. Nem is a környezetváltozás v iselte meg, mert igyekeztünk egy csomó érdekes programot szervezni nekik, hanem az hogy nem tudott a megszokott módon kommunukálni, elmondani a többieknek örömét, bánatát. Talán kisebb gyerekeknél ez okozza a legnagyobb nehézséget és ebben a mi felelősségünk, hogy a lehető legtöbb lehetőséget biztosítsuk nekik, hogy nyelvi környezetben legyen (délután áthívni a barátait, minél több nyelvi társaságba vinni, ahol tanulhat, fejlődhet). Szerencsére ezek a hónapok gyorsan elmúltak, mert a gyerekek azért hihetetlen ütemben fejlődnek és ma már örömmel megy minden nap óvodában, félelem nélkül kommunikál németül, főleg a gyerekekkel. Talált magának barátokat, akiket szeret és őt is viszont szeretik. Befogadták, elfogadták.
Larával azért kicsit más volt a helyzet. Neki kilenc évesen már kialakult baráti köre volt, akikhez ragaszkodott. Eleinte két dologtól félt: az egyik hogy az otthoni barátait elveszíti, mert már nem fog velük találkozni, a másik hogy itt nem fog tudni beilleszkedni, mert nem beszél németül és majd egyedül lesz senki nem fogja szeretni. Kétségkívül ilyenkor a szülői támogatás hihetetlenül fontos. Ha mi nem állunk mögötte, akkor nagyon magára marad. Különös figyelmet fordítottunk arra, hogy az otthoni barátnőkkel ne szakadjon meg a kapcsolat. szerencsére ez a technika mai állása szerint nem probléma, a skype-on, viberen ingyen beszélhetnek akár órákat is. Valamint a szünetekben ha otthon vagyunk Lara bejár a magyar suliba, és így úgy érzi még mindig az osztályba tartozik, nem szakadtak meg a kapcsolatai. Ez nagyon fontos neki és rendkívül hálásak vagyunk a tanítónéniknek és az osztálytársaknak, hogy mindig úgy fogadják mintha el sem ment volna. Ez egyébként az ovira is igaz, mert Ricsi is visszajár és így nem szakadt meg a kötelék, továbbra is imádja a magyar ovit. A képe ott van a polcon, mintha minden nap velük lenne. Úgy gondolom ez a szülők feladata, hogy áplják a kapcsolatokat és lehetővé tegyék a gyerekeknek azt, hogy a hazai barátságok fennmaradhassanak. Lara másik félelme szerencsére hamar megoldódott. Talán az első félévben míg megtanult németül és egy felkészítő osztályba járt, ahol külföldi gyerekek tanultak nem voltak még olyan igazi baráti kapcsolatai, de amint átkerült a helyi osztályába mindenki hamar befogadta. Ma már ugyanúgy ragaszkodik az itteni barátnőkhöz, mint az otthoniakhoz és rájött, hogy mennyi mindenre képes. A magabiztosságán nagyon sokat segített, hogy rájött, rengeteg dologra képes és ugyan másfél éve még egy szót sem tudott németül, ma már az osztály elsők között van és sokszor jobb jegyet kap németből, mint a svájci gyerekek. Egyszóval a külföldre költözés első pár hónapja nehéz. A szülőknek sok türelemmel és támogatással kell elérniük, hogy a gyerekek egy második otthont találjanak és fontosnak tartom az otthini családi, baráti kötelékek ápolását, a gyökerek megtartását. Azt gondolom az én ygerekeim egy picit világpolgárok lettek, mert két otthonuk van és így is gondolják. Főleg Laránál érezzük azt, hogy ha felmerül a hazaköltözés kérdésemár hezitál, hogy hol szeretne élni, mert Svájc már annyira közel áll a szívéhez, hogy nehezen dönt ebben a kérdésben. Nem mondom, hogy a gyerekek mindent kibírnak, de sokkal könnyebben alkalmazkodnak mint mi azt gondolnánk
tovább(2 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(2 értékelés eddig)

Mindenki síel

2014.02.06. 11:32
Egy ilyen országban mint Svájc természetesen, hogy mindenki tud síelni. Persze nem úgy mint kis hazánkban, hogy évente egy hetet eljutnak valami pályára, hanem igazi profizmussal hiszen a többség 2 éves korában kezdi és után a szezonban szinte minden hétvégén fent van a pályán 1-1 órát, hiszen nincs nagyon olyan hely Svájcban, ahol ne lenne a közelben fél-egy óra távolságra egy pálya. Larát beírattuk egy itteni haladó kurzusra, ami olyan gyerekeknek van akik már jól tudnak, de a technikájukat kell még csiszolgatni. Így ő hétköznap is jár minden szerdán délután, csak 6-ra hozzák vissza őket. Érte már nem nagyon kell aggódnunk, egyedül jön-megy a pályákon, használja a felvonókat, egyedül megoldja a problémáit, néha odaköszön, hogy köszöni még meg van.



Ricsikével újra kezdtük a tanfolyamot hétvégenként, mert tavaly csak háromszor tudott menni és hát azalatt nem sokat fejlődött. Idén Esther mellett van még néhány oktató, amikor hétvégén ő nem ér, rá, de mivel Ricsi is már egész jól ért németül, meg egész sokat beszél, ezért ez már nem jelent gondot. Januárban négyszer volt és ezalatt eljutott arra a szintre hogy kék pályán kontroll alatt, de egyedül le tud menni. Remélem a szezon végéig még ő is sokat fejlődik, mert egészen márciusig tartanak még az órák hétvégenként. Aztán lassan Larával küldjük már őt is a pályán egyedül, mi meg iszogatunk a Hütte-ben :-) .



Sajnos az idei enyhe tél itt Svájcban is gondokat okoz. Csak a magas pályákon van mindig friss hó, néha még ott sem. Itt is nagyon enyhe volt az egész szezon. Így a hozzánk közel eső pályán néha gondot jelent a hó, mert nem esik eleget. Reméljük azért kitart a tél márciusig és addig még mindannyian évezhetjük a síelés örömeit itt a közelben, mert később már messzebbre kell menni, magasabb pályákra hogy havat találjunk, mert az itteni pályák csak alig 2000 méteresek itt tavasszal már nem marad meg a hó. Nekünk pedig gyerekekkel nagyon kényelmes hogy fél óra autózás után, már fent vagyunk a pályán és fáradtan síelés után sem kell még órákat hazafelé vezetni.

tovább(0 hozzászólás eddig)
Címkék:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(1 értékelés eddig)

Visszatérés a karácsonyi szünet után bonyodalmak nélkül

2014.02.05. 10:19
A karácsony otthon igen mozgalmasra sikeredett, nem sokat voltunk otthon, vendégségről vendégségre jártunk, vagy éppen nálunk volt valaki. A drága repülőjegyek miatt még egy pár napra kivettem a gyerekeket a suliból így nem hétfőn, hanem pénteken mentek először. Szerencsére másfél év után elértünk arra a szintre, hogy már fel sem veszik, hogy vissza kell jönnünk, szívesen kezdik itt az óvodát, iskolát, már várják az itteni barátaikat is. Szegény Larának volt mit bepótolnia, mert a 4 nap hiányzás anyagát itthon meg kellett csinálni. Ricsinek elkezdődött a logopédia is, ahol egész jól együtt működik, nem számítottunk rá, hogy majd 45 percet dolgozik a logopédus nénivel, de nincs vele probléma egész jól halad. Az L betűt már a normál beszédben is használja, úgyhogy most már nem azt mondja hogy Jaja, hanem azt hogy Lala (Lara helyett). Laráéknál is beindult a félévi értékelés előtti dolgozat hadjárat, szinte minden napra jut nekik egy. Egyre nehezebb a magyar tananyagot is becsülettel venni, úgyhogy sokszor délután arra már nem jut idő, mert azért sokszor van egyéb délutáni programja is: síelés, lovaglás, barátnőkkel elmenés stb. Azért remélem az év végére behozzuk magunkat és jól sikerül otthon majd az osztályozó vizsga, mert szegényt a hétvégéken nem akarom még a magyar tananyaggal fárasztani, akkor inkább mindig elmegyünk valahova kikapcsolódni. Nekivágunk tehát az új évnek és meglátjuk mit tartogat majd számunkra, reméljük csak jót, legalább olyanokat mint a tavalyi.

tovább(0 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

Hiányolnak minket, ezért most megitn írni fogok ígérem

2014.02.04. 19:32
Egyre többen kérdezgetik, hogy miért nem írok a blogba. Sajnos a január olyan forgalmas volt, hogy nem nagyon jutott rá időnk, de most megpróbálok újra visszatérni és bepótolni a januári hónapot is


tovább(0 hozzászólás eddig)
Címkék:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

Külkeres évfolyamtalálkozó Genfben, avagy kicsi a világ!

2013.11.29. 10:08
Már egy pár hónapja kiderült, hogy két külker főiskolás csoporttársam, akik időközben férj és feleség lettek Genfben éltek. Gondoltuk, hogy majd összeszervezünk valami programot, de aztán a nyári szünet megakasztotta az egészet. Majd nemrégen kiderült hogy még egy évfolyamtársunk Genf közelébe költözik, aki eddig Angliában élt. Így már extrán volt alkalom, hogy belefogjunk a szervezésbe. Végül november közepén összejött a találka. Mi utaztunk Bernből Genfbe, mert ugye ott mindkét család Genfben lakik és Laciéknál aludtunk. Laciéknál is két gyerek van Máté már nagy 13 éves, míg Fruzsi kisebb, ő 8. Természetesen a lányok azonnal összebarátkoztak, nem kellett nekik két perc sem és már együtt lófráltak beszélgettek. A szombati napot a CERN nevezetű részecske gyorsító megtekintésével kezdtük. Ez így elsőnek furcsának tűnhet, de tényleg roppant izgalmas a gyerekek is csak bámultak, bár még nem értik pontosan a fizikai hátterét, de mivel mindannyian hallottak már róla, mi a teória a föld keletkezéséről az "Ősrobbanásról" ezért bámészkodva nézték azt a helyet ahol ez kicsiben megtekinthető. Maga a CERN egy kutató bázis, de látogatóknak megnyitottak egy részt úgynevezett Mikorkozmosz kiállítást, ahol látványosan bemutatják mi is a nukleáris kutatóállomás munkája, mivel kísérleteznek, mivel is foglalkoznak ők. Elképzelni is fantasztikus, hogy Genf alatt egy 27 km-es körgyűrűben (Nagy hadronütköztető) micsoda fizikai kísérletek folynak a legmodernebb elméletek igazolására. Sosem voltam egy fizika rajongó, de ez nagyon tetszett és nem csak nekünk a gyerekeknek is. Ebédre egy helyi svájci hamburgeres lán óriás, hagyományos hamburgereit próbáltuk ki (Holy Cow) aki erre jár térjen be, mert isteni, az a hagyományos nagyon magas minőségű alapanyagokból készült, hihetetlen finom cucc, isteni! http://holycow.ch/

Délután nem maradhatott el a genfi városnézés, bár a hideg idő azért beűzött minket egy kis sütizésre kávézásra a belváros egyik cukrászdájába.

Este Laciéknál volt a vacsora és erre már Gottiék is csatlakoztak angol férjével és két fiával. Na most jött el igazán Ricsi ideje, mert Zolta 7, míg Andor 5 éves és hát ezek hárman rögtön egymásra találtak. Fél órás egymás méregetése után, már örök cimborák lettek. A vacsit mi szerveztük, raclette-zést, mert a két másik család még nem próbálta ezt Svájcban és hát ezt meg kell ismerni nem lehet kihagyni. A gyerekek örültek, hogy sokáig fennmaradhattak, egyiknek sem volt egy szava sem, csak amikor éjfélkor azért már robbantottuk a társaságot, mert másnapra még programot szerveztünk. Hát a korai kelésből nem lett semmi így kb 11-kor tudtunk végre elindulni és célba vettük a Tutanhamon kiállítást a Palexpo-n. A kisebbeket főleg a múmia része érdekelte a dolognak, a nagyobbak már az egész régészeti felfedezést is szívesen végighallgatták, de azért a végére mindenki elfáradt. Délután még tartottunk egy gyors kávézást Laciéknál és megettük Laci előző estéről maradt tiramisuját, amiből 4 kg-ot csinált és a gyerekek nagy bánatára haza indultunk. De megfogadtuk, hogy legközelebb nem várunk ilyen sokat és szervezünk mihamarabb valami közös programot a gyerekekkel.
tovább(0 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

Ricsi első lépései a jégen

2013.11.12. 08:58
Elindult a korábban már említett hoki suli és már kétszer voltunk edzésen. Az első alkalommal Ricsi konstatálta, hogy bizony a jég az csúszik és korcsolyázni az ember nem tud azonnal, hanem ezt ugye meg kell tanulni. Na ez azért nem okozott nála osztatlan sikert, mert ugye ő azt szereti ha valamit rögtön azonnal tud, amint nekikezd. Aztán kapott egy ilyen fakutya szerűséget, amit maga előtt tud tolni és tud benne kapaszkodni így nem esik el és onnantól kezdve már érdekessé vált a történet, rögtön rájött, hogy bizony ez jó móka. Először még óvatosan csúszkált, aztán már egyre nagyobb tempóban tolta maga előtt ezt a szerkezetet. Sőt első órán odáig is eljutott, hogy megtette élete első önálló lépéseit a jégen. Ugyanis a feladat az volt, hogy a fakutyát magától ellökve egyedül utol kell azt érnie.



Mivel az edzés 9.30-10.45-ig tart a végére totál leizzadva és lefáradva jött le a jégről, úgyhogy nem panaszkodhatunk, mert ez a sport tényleg fárasztó, ami kell is Ricsinek hogy kiadja a felesleges energiáit. A második alkalommal is örömmel ment, bár azért óra közben ment néha a nyafizás, mert már önállóan kellett csúszkálni a jégen, a fakutya segítsége nélkül és szlalomozni a bóják között.



Azért ugye ezzel természetesen együtt járt, hogy esett néhányat és azért annak nem annyira örült. Szerencsére a jövő hétre már meglesz a hokis felszerelése, amit kölcsönzünk neki és abban a protektorok miatt kevésbé fájnak majd az esések, remélem attól felbátorodik már. De egészen jól haladt, többször átszelte keresztbe a pályát anélkül, hogy elesett volna, egész ügyesen próbálkozgatott már. Úgyhogy kíváncsian várjuk a következő alkalmat, hogy a védőfelszereléssel bátrabban száguldozik-e majd, mert a fakutyába kapaszkodva már egészen jó tempóban halad.

tovább(0 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(1 értékelés eddig)

Halloween bulik egymás hegyén hátán

2013.11.06. 09:02
Bár a Halloween nem kimondottan, sőt egyáltalán nem svájci ünnep (Bern pl. református így a Mindenszenteket sem ünneplik), azért az amerikai mozifilm hatás ide is elért így a gyerekek itt sem hagyják ki ezt az alkalmat, hogy beöltözhessenek és egy kis édességet gyűjtsenek. Ebben az évben sikerült három Halloween bulin is részt vennünk. Először Robi Ericssonos kollégái rendeztek egy tökfaragós Halloween partyt, majd szerdán az ifjúsági klubban, ahova járok segíteni kézműves foglalkozást tartani szintén buliztunk és természetesen Halloween estéjén a gyerekek nekiindultak a környéken édességet gyűjteni. A magyar bulin elsősorban a gyerekek öltöztek be, meg persze én, bár a vámpíros maszkomban nem láttam túl sokat, így hamar meg kellett szabadulnom tőle. Lara, Ricsi és én kis vámpírcsaládot alakítottunk, mindenki a maga módján. Lara volt a twilight filmekből ismert szép vámpír, Ricsi inkább félelmetes formát öltött és meg a B kategóriás horror filmek vámpírbanyája voltam.



Faragtunk itthonra töklámpásokat, igaz idén ilyen mini fajtákat, de abból a családban mindenkinek jutott egy. A szerdai buli szintén Halloween hangulatban telt, pókokat alkottunk üres tojásdobozokból és mindenféle ijesztgetős játékot játszottunk a gyerekekkel. sajnos a nagyobbak nem jöttek jelmezben, hiába kértük őket, de a kisebbek szívesen beöltöztek, mint az enyémek is és újra előkerült a vámpírcsaládunk.



Aztán csütörtökön Lara megbeszélte a barátnőjével hogy mennek Csokit vagy csalunk édességgyűjtő körútra. Megvárták míg besötétedik és 1/2 6-kor beöltözve nekiindultak.



Az eredmény az volt hogy 7-kor egy nagy zsák édességgel tértek haza. Valószínű az anyukák készültek mindenhol, úgy ahogy én is, hogyha csöngetnek legyen mit kiosztani. Úgyhogy most Mikulásig megint nem kell édességet venni, mert Lara olyan rendes volt, hogy Ricsinek is hozott (őt nem engedtem el a lányokkal, mert nem akartam, hogy sötétben megijed vagy akármi és aztán a lányoknak is miatta kelljen haza jönnie). Most Fastnacht-ig pihennek a jelmezek aztán újra elkezdhetünk Gondolkodni, hogy ki minek öltözzön majd be.
tovább(0 hozzászólás eddig)
Címkék:
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(1 értékelés eddig)