Terhesség hétről hétre

Neked irom, kicsi virágom, Sára

Elmesélem neked és a világnak, milyen volt várni rád, milyen volt, amikor eljött a nagy nap, a születésed napja, hogyan teltek a napjaink azóta, mit gondoltam, éreztem irántad. Hogyan lett minden nap egyre fontosabb a jelenléted, a tekinteted, a mosolyod. Mert nagy kihívást jelentesz, nagy megpróbáltatást és egy életnyi út van előttünk.

2008. január 29 - február 19.

2008.02.19. 11:29módosítva: 2008.02.19. 11:30
Kedves pici lányom,

Majdnem egy hónap telt el azóta, hogy naplódban üzenetet hagytam neked. Miért? Mert a dolgok alakulása és sebessége kicsit meghaladta erőmet - energiámat osztanom kell, neked jár azonban a legtöbb, igy a naplóról kicsit (szándékosan) megfeledkeztem. Pontosabban arról, hogy irjak ide, mert amúgy rendszeresen eszembe jutott, hogy folytatni kell, hiszen itt tudom rögziteni azokat a nagy és kicsi dolgokat, amelyek nap mint nap történnek velünk még mielőtt feledésbe merülnének... Szóval, most majd egy hónapot kell összefoglalnom és jaj, de nem könnyű.

Talán kezdjük ott, hogy te, kicsim, lassan egy éves leszel. Gondoltuk volna? Hát persze! Micsoda csacsiságokat irok itt? Most nem jegyzem be ide, miket tudsz, milyen ügyes vagy, hogyan fejlődsz - maradjon meg a szülinapi bejegyzéshez.

Utóbbi napjainkat erős nátha keseriti, apádtól kaptad te, én meg tőled (és a nagyinak adtam tovább). Az előzőhöz képest most nagyon sokat köhögsz is, amikor lefektetlek - visszafolyik a váladék ilyenkor és nem hagy lélegezni, se orron nem tudsz, se szájon. Kinlódsz is rendesen, az éjszaka közepére szoktál lenyugodni - hallom, hogy ilyenkor már orron veszed a levegőt. Reggelre be vagy rekedve...

A nátha miatt elég otthonülősek a napjaink - játszunk, zenét hallgatunk. Múlt héten apád nagyon aktiv volt, most mintha megint lanyhult volna a lelkesedése. Pedig neked ez nem tesz jót - állandóságra van szükséged, és a körülményekhez képest az lenne a legjobb, ha édesapád meg tudná határozni, mikor tud jönni. Ahogy most van - egyik héten minden nap, aztán meg napokig semmi - nem éppen az érzelmi biztonságot adja neked. Megpróbálom megbeszélni vele ezt, hátha találok érveket, mert hogy apád nehezen kezeli az állandóságot, mondjuk úgy, hogy pont ez szokta kizökkenteni. Na de nem szaladok előre, most amúgy is nagyon igyekszik, a legjobbat akarja kihozni magából és hát nem akarom elvenni a lelkesedését.

Jelenleg apáddal egy elég nehéz időszakot élünk meg - az elválás sokkal nehezebben megy, mint gondoltam. Édesapád hajlamos bedugni a fejét a homokba ezzel jelezvén - amiről nem beszélünk, az mintha nem is létezne. Csak hogy az életünk nem áll meg, folytatjuk. Amit jelenleg édesapád el akar érni, hogy amennyiben én továbblépek és új családot alapitok, abban te nem vehetsz részt. Igy leirva is abszurdnak tűnik, hát még apád előadásában. Természetesen megvannak neki is a motivációi, okai (bár ezeket még nem osztotta meg velem), ezzel nincs is semmi baj. Mégsem működik majd úgy - hiszen te az életem része vagy ugyan úgy, mint neki. Egy új család semmilyen esetben sem jelenti részemről, hogy bármiben is változna a ti kapcsolatotok megitélése, hogy bármiféle korlátozás történne. Hogyan is tehetném - ez a ti kapcsolatotok, egyelőre apád dönt, hogyan működik, amikor majd nagyobb leszel, te is döntesz. Apád nagyon szeret téged, ezt pontosan tudom, nem akar ártani neked. Csak saját magával nincs kibékülve és ezzel nehézzé teszi a saját, a te és az én életemet is.

Szóval most ugyan megállapodtunk egy status quo-ban, de én nagyon nyugtalan vagyok. Túl sok a látszat ebben és túl sok minden van a szőnyeg alatt. Nem tudom elképzelni, hogyan lépjek tovább és minden segitség ellenére, amit számomra nagyon is fontos embertől kapok, kétségbe vagyok esve.

Ami nagyon fontos, kislányom - édesapáddal mindketten nagyon szeretünk és szeretetünk irántad nem kisebb azért, mert mi ketten nem tudunk együtt élni. Fele-fele arányban vagyunk benned és pont ezért benned egységben is vagyunk. Rajtad keresztül még mindig szeretem édesapádat, rajtad keresztül ő is szeret engem. Ezt sose felejtsd.

Édesanyád
tovább(2 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

2008.január 23-28.

2008.01.28. 10:46
Kedves Sára,

Az utóbbi napjainkat a fog-, nátha- és hányós manók társaságával osztottuk meg. A főkolomposok a fogmanók - elindult a hetedik valamikor 22-én és rá három napra már láttam a másik oldalon, alúl a kis sebet - a nyolcadik is furakodott. Csütörtökről péntekre már nagyon rosszul aludtunk, péntekről szombatra szinte egyáltalán nem, a következő éjjel se volt nagyon jó. Csak a mai, elmúlt éjszaka végre nyugodtan és főleg alvással telt. A fogmanók miatt eljött a náthamanó, kifejezetten éjszaka zavart - nem kaptál levegőt, kinyitottad a szácskádat, amitől kiesett a cumi. Az utóbbitól meg felébredtél és sirtál. És ezt 15-20 perces körökben. Nagyon kimeritő neked is, nekem is. Tegnap hánytál is vagy háromszor. És nem tudom, attól-e, hogy tegnap már nem pépesitettem az ebédedet, csak összetörtem villával (és egyébként gyönyörűen meg is etted), attól-e, hogy a másik nagyinál rengeteg lógtál fejjel lefelé és széthintáztad magad, vagy csak egyszerűen a fogmanók vannak a dologban.

A rossz alvásnak köszönhetően napközben is nyűgős, hisztis voltál. Ráadásul asszem a következő növekedési ugrást éljük át, ami eleve egy zajos időszak.

Na puszi, majd még folytatom, csak most dolgom van.
tovább(7 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

2008. január 19-22.

2008.01.22. 10:14
Drága picurkám,

Két dolgot szeretnék elmesélni. Az egyik a misztikussága miatt érdekes, a másik nagyon rpózai, de mivel első izben történt, megörökitem. Legfejebb hülyének nézel majd, hogy ez kinek volt érdekes :-)

Szóval a misztikus. Angyalok jártak nálunk. Másra nem tudok gondolni az eseméynek elemzése után. Tehát. Reggel volt, együtt reggeliztünk a konyhában. Csücsültél az etetőszékedben, a szij becsatolva, mint mindig, rendesen. Játszottunk egy picit, beszélgettünk. Tettünk vettünk, ki kellett mennem a mosdóba. Mindig is nyugodtan hagytalak a konyhában, az etetőszékben, abban nem szoktál balhézni, unatkozni. Ülök, ahova mentem, hallom, nyafogsz. Ki- kiszólógatok neked a WC-ből, hogy mindjárt jövök. Egyre jobban nyafogsz, gyorsan befejezem a dolgomat, kilépek a mosdóból és ott látlak magam előtt a padlón, mászol felém. Nagy, széles vigyorral az arcodon...
Csak sejtéseim vannak, hogyan másztál ki a székből úgy, hogy nem estél le, nem ütötted meg magad. Abban maradtam magammal, hogy abban a pillanatban ott voltak az őrangyalkáid és kisegitettek, óvatosan letettek a padlóra... Imádkoztam egész nap, pedig nem szokásom.



Másik történetem tényleg nagyon prózai - produkáltad életed első (bárcsak irhatnám, hogy remélhetőleg utolsó) nagy hányását. Kijött a 11 órás étkezés maradéka, a 3 órás, a vacsora és az esti tápszer is. MIndez este, lefekvés után. Már majdnem aludtál...


Csók, bogaram
tovább(3 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

2008. január 10-18.

2008.01.18. 12:55
Drága Sára,

Elmúltál 10 hónapos. Kezdesz nagy lánnyá válni. Egyre jobban vehetőek észre rajtad már az aktiv, "felnőttes" értelem jelei. Egyre interaktivabb vagy a játékban, egyre jobban fejezed ki az alapvető kéréseidet. Egyre tudatosabban használod testedet.

Nagyon szépen állsz megkapaszkodva (bármiben, olyanba is belekapaszkodsz, ami nem "áll", még fogalmad nincs a dolgok szilárdságáról, biztonságáról), gyönyörűen lépegetsz is. Le tudsz guggolni. Ha figyelsz, és többnyire figyelsz, álló pozicióból zökkenő mentesen ülsz le. Úgy is tudsz állni, hogy a könyököddel támaszkodsz (a tenyereddel éppen tapsoltál zenére). Egy kézzel kapaszkodva le tudsz hajolni tárgyakért, cumidért. Kétszer megálltál úgy a lábadon, hogy nem kapaszkodtál már semmiben, kb. 2 másodpercig maradtál úgy.

Apropó, cumi. Kedvenc játékod, ha a kiságyban vagy (mert hogy cumit szinte csak ott kapsz, lefekvéshez) és a cumit megoszthatod velem vagy a nagyival. Nagyon édes vagy ilyenkor.

Imádod a ruhákat le-, kipakolni. Tudod, merről jön a zene és ha kedved van hozzá, akkor felállsz a polc előtt, megpróbálod elérni a magnót, ááááá-zol és rázod a kis fenekedet, jelezvén: táncolni akarok. Most a Kolomposok nagyon menők nálad (köszönjük anyád új kapcsolatának...).

Imádsz hintázni, minél erősebben, annál nagyobb a kacaj.

Ma teljesen újszerűen beszéltél, de annyira hirtelen volt, hogy nem tudtam megjegyezni belőle semmit. De határozottan lehetett hallani, hogy ez a halandzsa már más, mint az eddigi.

A hétvégén ágy csere lesz - Kingának lassan megszületik a kisöccse, kell neki az ágyikó. Most megint elkapott a babázás heve, pedig hiába vagy te nagylány, még olyan picurka vagy. Annyira szeretném, ha a továbbiakban minden jól alakuljon nálunk is, apádnál is, kettőtök között is. Mert engem nem bánt, hogy nincs közöttünk semmi, de az annál inkább, hogy veled nehezen alakitja ki a kapcsolatot. Ma fogunk találkozni első izben amióta véglegesen szétváltunk apáddal, ott kell hogy hagyjalak neki pár órára. Pedig egy csomó mindent meg kellene beszélnünk édesapáddal... Majd megpróbálok külön beszélni vele, hogy neked ne kelljen végig hallgatni olyan dolgokat, amihez te még kicsi vagy...

Csókollak, kis szivem
tovább(4 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

2008. január 3-9.

2008.01.09. 10:51módosítva: 2008.01.09. 11:59
Kedves kisláynom,

KEzdem a régebbivel - természetesen meggyógyultál. A foltok és a pöttyök még egy-két napig rajtad voltak. Ennél komolyabb gond volt a hisztis kedved. Nagyon nehéz volt téged este lefektetni, pénteken egész nap nyafogtál, a nagyit teljesen kikészitetted, este már felemelte a hangját rád, meg is kértem, ne tegye. Szombaton viszont mint akit kikapcsoltak, jö kedvű vagy. Jól alszol. Koppkoppkopp.

Csak a kajával vannak most gondjaink - vagy alapvetően nem akarsz enni vagy csak egy két dolog nem izlik, például a hajdina. Pedig úgy tünt, nagyon szivesen megeszed. Tegnap este a zöldséges csirkével küzködtünk jó sokáig - nem csak te kaptál belőle, de a szemed és a hajad is.

Egyre jobban állsz és most már lépegetsz is, az ágyadban és a járókában mindenképpen. A parkettán még nem vagy nagyon biztos.

Tegnap a másik nagyinál, amikor rádszóltam, hogy ne piszkáld a falilámpa drótját, abba hagytad ugyan, de megráztad felém a kis mutató újjadat. Ebből most már tudjuk, hogy a "nem szabad" kifejezéshez immár mozdulatot is társitasz.

Kedvenc mókád most a pótcumi megosztása anyával. Reggel szoktuk játszani, amikor még mindketten ágyban vagyunk. te állsz és a rácson keresztül átnyújtod nekem a cumidat, megpróbálod a számba adni. Amikor átveszem, nagyokat nevetsz, kacarászol.

Továbbra is szereted a bújocskát, az utólérősdit és a verseny mászást anyával. Nagy mókát jelent, ha valaki széttárja karjait és berregve "repül" feléd.

Szóval, alapvetően most jól vagyunk, apáddal ugyan vannak gondjaim, de reménykedem, hogy felnőtt ember módjára megoldjuk, pár nap múlva megnyugszik és megint normálisan viselkedik.

Puszillak
tovább(2 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

2008. január 2.

2008.01.02. 12:36
Kedvesem,

Ma végre láztalanul ébredtél, örültem nagyon. Aztán pelenkázás közben észrevettem, hogy a pocid tele van kis rózsaszin pöttyökkel. Majd a mellkasod is. Mire a nagyi felkelt, már a füled mögött is volt. Háááát... Besz...m rendesen, mit mondjak. Ráadásul nem is annyira miattad, mert ugye a gyerekbetegségeken jobb átesni időben (bár egy picit azért kicsi vagy mág hozzá), hanem magam miatt, mert hála nagyinak, rubeolán kivül semmim sem volt. Tehát, ha például, skarlátos leszel, be se mehetek hozzád, meg se foghatom a játékaidat, ruháidat... Még belegondolni is rossz, hogy nem tudok majd segiteni neked.

Ez volt reggel. Azóta beszéltem a dokinkkal és megnyugtatott, hogy ez egy viszonylag sűrűn előforduló bőrreakció, amit a virusok és a láz vált ki. Nem kell itten parázni, kérem.

Na jó, akkor nem izgulunk tovább.

Koppkoppkopp

Puszi
tovább(3 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

2008. január 1.

2008.01.01. 22:33
Pici lányom,

Ma már sokkal jobban voltál, nem is adtam lázcsillapitót sem. Nyeltünk cirom levet, a torkodra. Amúgy kirivóan rossz volt ma az étvágyad, a déli hajdinás májat az istenért sem akartad megenni (levesben eloszlatva nekem izlett...), de még a délutáni körtés, banános zabkását sem nagyon, de a nagyi azért belédnyomta valahogy.

Egyébként a bejegyzés aporpója a hatodik fogad megjelenése. Nem olyan nagy cucc, mint az első megjelenése, de azért lejegyzem, mig birom számmal.

És ma este hihetetlenül rosszul aludtál el. Ki is hoztalak játszani, miután egy órán át győzködtünk téged az álommanókkal, hogy tente, baba, tente. Igy soká lett, mire végre elszenderedtél.

Holnap jönnek vissza a szürke hétköznapok, amiket majd megpróbálunk csodaként megélni és boldognak maradni. Addig is,

puszillak
tovább(2 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

2007. december 29-31.

2007.12.31. 13:22
Kedvesem,

Az óévet egy jókora totrkgyulladással és tegnap még komoly lázzal búcsuztatod. A délutáni alvásból nyűgősen, forrón ébredtél - lázmérés 37,5, utána félóra múlva már 37,8, majd 38,4 és 38,8. Kúp. Folyadék. Alvás. A kúptól lement a lázad 37,2-re, de reggel már megint 38,2 volt. Hivtunk ügyeletet és halelluja, egy óra alatt itt volt a dokinéni. Én rémüldöztem - influenza, de "szerencsére" csak egy sima garat gyulladás. Kellett neked ennyit orditani kint, az utcán ebben a hidegben.

Ezért lehettél mód felett nyűgős tegnap, Sajtkukackáékkal való sétánk során. Mert Danival mindketten nyomtátok az iiiii-t. Hát, most egy darabig nem lesz séta, se közösen, se egyedül.


Mindenkinek kivánunk nagyon boldog Új Évet! Láz-, takony-, köhögés-, hasmenés-, prüszkölés-, fejfájás-, fülfájás-, és minden egyéb mentes új esztendőt.

Puszilunk
tovább(4 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

2007. december 25-28.

2007.12.28. 20:57módosítva: 2007.12.28. 20:59
Kedves Sára,

Karácsony: ahogyan a mellékelt képek mutatják (velem és a mi nagypapánkkal), elsőre nagyon tetszett az a sok újdonság, amit ébredésed után felfedeztél a nagyszobában. Persze korod miatt nem maradnak meg az élmények, de akkor láttam a szemedben a csodálkozást és a kiváncsiságot.
Ajándékot is kaptál bőven mindenkitől - mindkét nagyitól/nagypapától, tőlem is, aputól is. Sőt, a képeken látható csodás hinta a keresztlányom anyukájától és apukájától van, fel is furták a orgokat. (Legalább nem jársz már úgy, mint én - hinta volt, de soha sem került fel...)

Okosságok: Most már szinte mindenhol fel tudsz állni, ahol meg tudsz kapaszkodni és nem csúszik a lábad. Hurrá! Emellett egyre többet "dumálsz". Tegnapelőtt reggel, amikor még csak keledeztünk, felültél és hadomászva meséltél nkem, mutogattál közben az ablakra, magadra, fel. Vagy hét percig meséltél, valószinűleg az álmodat.
Most már érted a "táncolj" kérést és, ha állsz, akkor rugózol, ha ülsz, riszálod a feneked és ha olyan a kedved, akkor a fejedet is rázod. Mint vérbeli rockker.

Csúfságok: ami a viselkedésedet illeti - elszomoritó. Hiszti bajnok kezdesz lenni. Most a neked nem tetsző dolgokat nem csak hangos sirással adod tudomra, de, ha lehetőséged van rá, hátra vetéssel és láb rángatással. Mókás kivülről, de nem olyan szép ám... Ha nem tetszik a kaja vagy már nem akarsz enni, akkor nagyon erősen dörzsölöd az arcodat, szádat, szemedet. Szádat kinyitod, le is nyeled, amit oda rakok, de közben a kint maradó kaja nagyobb része a szemedben és a hajadban végez.

Hát röviden ennyi.
Puszillak sokszor
tovább(5 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

2007. december 24.

2007.12.24. 22:16
Drága Bogár, Dudu, Emi, Grétus, Ádám Vili, Borka, Csenge, Dorina, Lajó manók, Mihály Dalibor, Milla, Borsócska, aki azóta már mekkora, Sajtkukacka és mindenki, aki fontos nekünk! Drága anyukák és apukák!

Nagyon szép Karácsonyt és boldog Új Évet kivánunk nektek! Csak a legjobbakat kivánjuk, mindenkinek azt, amit a legjobban szeretne!

Sokszor puszilunk mindenkit!
tovább(4 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)