Terhesség hétről hétre

Neked irom, kicsi virágom, Sára

Elmesélem neked és a világnak, milyen volt várni rád, milyen volt, amikor eljött a nagy nap, a születésed napja, hogyan teltek a napjaink azóta, mit gondoltam, éreztem irántad. Hogyan lett minden nap egyre fontosabb a jelenléted, a tekinteted, a mosolyod. Mert nagy kihívást jelentesz, nagy megpróbáltatást és egy életnyi út van előttünk.

Még mindig 2008. május 6.

2008.05.06. 09:47
Drága, drága Barátaink, Olvasóink!

Nagyon szépen köszönöm a biztatásokat! Hihetetlenül jól esnek! Komolyan. Erőt adtatok!

A tegnapi bejegyzés kicsit szomorúra sikerült, valóban szomorú a helyzet. De ez nem fontos, mert nem a boldogság hiányzik az életemből, csak sok minden fáj. Amikor rájössz, hogy eddig vakon, süketen éltél, akkor legjobb ideje, hogy legalább magaddal ismerkedj meg. Itt tartok most. Van hozzá két nagyon jó segitségem - kislányom és egy férfi, akivel minden napot csodaként tudok megélni. Ők ketten rettenetesen sok energiát adnak ahhoz, hogy megismerjem magam, rájöjjek, mi a jó, mi a rossz nekem. Hogyan és mit tudok adni másoknak, és hogyan, mit tudok kapni másoktól.

Nagyon boldog vagyok most. Akkor is, amikor sirok bánatomban. Akkor is, amikor értelmetlenül állok a problémák előtt, és leereszkedik a kezem, mert annyira kétségbeejtő a saját makacsságom. Olyan nehéz megérteni, mit kell másképp csinálni, még nehezebb elkezdeni csinálni. De tudom, hiszem, hogy menni fog!

Igen, minden keserűségnek az a feladata, hogy megtanitsa, hogyan kell értékelni dolgokat. Kemény leckék, de jobbá tesznek. Fel a fejjel!
tovább(2 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

2008. május 6.

2008.05.05. 22:23módosítva: 2008.05.05. 22:26
Bár ma még csak 5.-e van, hogy el ne mulasszam, megjegyzem - egy éves lett a naplónk! Lesz holnap, egészen pontosan.

Amikor elkezdtem a blogot, nagyon rossz lelki állapoban voltam. Ott voltál nekem, kis pindurka, és nem tudtam, mit kezdjek az életünkkel. Jó volt itt "kibeszélni" a fájdalmat, a kétségbeesést. Ha nem is irtam ezekről sokat ide, vagy nem is emlitettem egyáltlán, de a naplóvezetés akkor is nagyon sokat segitett nekem.

Nem túl megnyugtató, de most is ezt mondhatnám - nem vagyok jól. A másik fele annyiban módosult, hogy legalább nagyjából tudom, mit kezdjünk, merre menjünk. Azt nem - hogyan. Persze, most egy évvel idősebb vagyok, sok-sok "évvel" erősebb. Nem tudom, hogy lesz apáddal - megéltünk szép dolgokat és nagyon csúnyákat is. Egy másik naplóban leirom neked ezeket is, azért nem ide, mert itt csak te rólad van szó, édesapáddal való viszonyunk pedig ugyan része a te életednek, de nagyon is a mi világunkról szól, ráérsz még ezzel ismerkedni. Arról szól, hogy könnyedén köttetnek szövetségek, amiket jaj, de nehéz megbontani. Nagyon fáj mindenkinek. Mi is gyerekek vagyunk érzelmeinkben, hazudunk saját magunknak, igy a másiknak is. Senki sem tanitott minket, hogyan kell, lehet érezni "helyesen", hogyan épitse az ember társi kapcsolatait. Matekból remek voltam...

Szeretném, ha te, kislányom, többet tudnál ezekről a dolgokról nálam - érzelmekről, emberi kapcsolatokról - ezért is vannak ezek a naplók. Hogy autentikus maradjak. Hogy ne ilyen későn jöjjél rá, milyen hibákat követtél el, hogy ne kelljen igy vezekelned. Hogy tudjál boldogabb lenni, mint én.
tovább(7 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

2008. április 9 - május 5.

2008.05.05. 12:54
Gyönyörű ajándékot kaptam tőled, kislányom, anyák napjára. Április 30-án teljesen önállóan kezdtél el járni. Egyik pillanatról a másikra.

Vezetni nem hagytalak, nem jó nektek, babáknak, ha vezetgetnek kézen fogva azelőtt, hogy magatoktól lábra álltatok. Igy te próbálkoztál, próbálkoztál. Aztán egyszer csak elindultál. Délelőtt még nem történt semmi, a szokásos asztal körüli járkálásban voltál benne, aztán délután elmentünk tornára, az öltözőben letettelek, míg magam átöltöztem és elmentél egyedül a teremig… Néztem nagyot ám!!!

Az első két napban még nagyon oldalaztál, gondolom a sok fal melletti járástól. Tegnap már sokkal egyenesebben mész, a kezedet még felemeled a fejed mellé picit furán behajlitva a kézfejedet.
Pénteken elmentünk cipőt venni, lévén már jársz. Szerintem nagyon élvezted az egész hercehurcát, amikor feltettem a lábadra az első próbacipőt, akkor – apád ölében ülve – oldalra emelted a lábad, mint ahogyan a nagy lányok szokták, amikor megnézegetik a cipőjüket, olyan huncutul, kicsit megjátszva. Nem tudom, mennyire ösztönös ez nálad, elvileg mi még nem vásároltunk együtt cipőt, tehát tőlem nem láthattad…

Amióta elindultál, azaz most már 6. napja a játékaidhoz hozzá sem nyúltál, csak menni akarsz. Körbe-körbe a lakásban. Voltunk többször sétálni is – nagy szám vagy, sokakat megmosolyogtatsz a totyogásoddal.

Amúgy rengeteget fejlődtél másban is, erősitetted az eddig megszerzett tudásaidat. Egyre aktivabban játszol a homokozóban, utánzod a nagyobbakat – ütögeted a homokdombot, ha ők is ezt teszik, szórod a homokot, letörlöd a homokozó pereméről, ki akarsz mászni.

Kedvenc ételeid a savanyú tejtermékek, lehetőleg édesités nélkül (mézet eszünk amúgy), tejföllel vagy kefirrel például szinte minden mást megeszel. Amúgy egyelőre mindent ezsel, ha van kedved enni, ezzel viszont néha gondok vannak. De én nem csinálok ebből problémát, nem úgy mint nagyi. Ha eszel, akkor eszel, ha nem, hát nem. Bizok az ösztönödben, eddig sem csalt meg.

Puszillak
tovább(5 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

2008. március 18. - április 8.

2008.04.08. 13:01módosítva: 2008.04.08. 13:02
Drága Sára,

Megitn eltelt majdnem egy hónap - ma vagy 13 hónapos!

Sok minden történt az utóbbi időkben, nagyon sokat fejlődtél. A legszembetűnőbb a folyamatos halandzsázás és az utóbbi napok rohamos léptékű "járkálása". Eddig csak akkor álltál fel, ha muszáj volt, most már egyre inkább csak állni és menni szeretnél. Kapaszkodsz mindenben, lépegetsz. Most már megállsz a lábadon kapaszkodás nélkül is, át tudsz lépni egyik tárgytól a másikig. Haladunk!

Tizenkét fogad van kint, és nagyon úgy tűnik, jön megint valami, mert folyik a nyálad és megint nem engeded, hogy kefével mossam a fogadat, ami múltkor is akkor volt, amikor jöttek a négyesek.

Egyre több dolgot tudsz csinálni, egyre többet értesz meg. Lassan megtanulod az evést - élesben még nem nagyon próbálkozunk, de játékból már fogod a kanalat, kavarsz egy picit pohárban-tányérban és teszed a kanalat a szádba.
Segitesz vetkőzni: kiveszed a lábadat a rugdalózóból, a karodat is húzod ki az újjakból. A sapkádat le tudod venni, zokni felvételkor nyújtod a lábadat és dugod bele.
Viszonylag stabilan ülsz kis széken. Még nem merlek otthagyni egyedül, bár eddig sem estél le, de azért még nem asz igazi.
Kis segitséggel fel tudsz mászni az ágyamra és egyre jobban le is tudsz mászni róla - hasra fordulsz és tolatva lecsúsztatod a lábadat a padlóra.
Megtanultál lépcsőzni: Húsvét hétfőn felfelé, két hétre rá lefelé is (ugyan azzal a technikával, mint az ágyról lefelé). Most már, ha lépcsőt látsz, akkor másznod kell azonnal rajta.

Mivel az idő egyre jobb, egyre több időt töltünk kint a játszótéren. Kezded kapizsgálni a homokozó lényegét. Hétvégén már magad fogtad a lapátodat és szórtad a homokot, igaz, egyelőre a nadrágodra.

Amellett, hogy halandzsázol, értelemmel mondod azt, hogy "add ide" (dájdáj), hogy "nejnej" vagy n"nem-nem", mint ellenkezést. Hivsz engem, nagyit, aput, néha a nagypapát. Ha kutyát látsz, azonnal mondod, hogy "vauvau", macskáinkra csak annyit, hogy "sssssz". Ha dorombolom neked, hogy "Sétálunk, sétálunk, egy kis dombra lecsücsülünk", akkor azt mondod, hogy "csecsecse". Nagyjából érted az "Add ide a... kérlek!" kérést, meg is teszed többnyire.

A temperamentumod nagyon élénk. Ha akaratod nem teljesül, akkor elég élesen reagálsz - sirással, hisztivel, toporzékolással. Viszont elég hamar le lehet téged nyugtatni, el lehet vonni a figyelmedet. Evéssel néha nagyon jól állunk, néha borzasztóan, de már megszoktam - ha nem megy, akkor nem erőltetem. Ha éhes vagy, úgy is "szólsz".

Puszillak
tovább(2 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

2008. március 13-17.

2008.03.17. 10:37
Drága kislányom,


Először is, csütörtök este felfedeztem a kilencediket, majd másnap reggel a tizediket – kijött még két fogad, alul, a négyesek (?). Ennek örömére kicsit náthás vagy meg volt egy „görbe” éjszakánk.

Múlt hét szerdai tornán nagyos anyás voltál – egy pillanatra sem hagytál magamra, állandóan kapaszkodtál, de legalábbis mellettem akartál lenni. Amúgy nagyon jól viselkedtél és hát van az az anya, aki nem élvezi, ha a babája vele akar lenni?

Másnap reggel „szörnyű” dolgot műveltem. Gonosz módon hagytalak lepottyanni az ágyról reggel… Nem olyan magas, nem estél nagyot, bár sirás volt rendesen. Ha időnként nem felejted el, nagyon szépen le tudsz tolatni onnan, de csütörtökön figyelmetlen voltál és hagytam, hogy önálló tapasztalatot gyűjts. Szerintem elrakódott benned. Szóval megbabusgattalak, megnyugtattalak, megpusziltam a bibit. Amikor már megnyugodtál teljesen, elmagyaráztam, hogy az ágyról popsival és nem fejjel lefelé kell mászni.

Aznap volt még egy kis esésed a játszócsoportban – „kiestél” a kuckóból, ami egy régi szekrényből kialakitott vacok, benne párnával, macikkal, a bejárata egy függönnyel eltakarva. Múltkor felfedezted, most végre be is másztál. Ki be mászkáltál addig-addig, míg kifelé menet megcsúsztál a kezeddel és nekimentél a padlónak és a oldal falnak is egy picit. Meglepődtél, felnéztél, láttad rémült arcomat, gondolkoztál egy pillanatot és rázenditettél. Naná, hogy műsor volt! Azért még másztam oda hozzád, ölbe vettelek, megpuszilgattam a bibit megint. Pár perc alatt rendben volt minden.

Egy félórával később gyönyörű „blokkolást” mutattál, azaz a „hogyan kell helyesen esni”-t. Játszótársad szemből meglökött, az esés fizikájának minden törvénye azt mondta ebből neked hanyatt kell esned, buksival neki a padlónak. Ehelyett esés közben megfordultál és kitetted az egyik kezedet magad elé. Igy azzal kitámasztottad magad és a fejed kb. 5 centire állt meg a padlótól. Mindenki csak nézett, milyen ügyesen oldottad meg! Nagyon büszke voltam rád!

Hétvégénk a homok jegyében telt – mindkét napon a homokozóban játszottunk. Szombaton csak úgy elmentünk a játszótérre hintázni, csúszdázni. Az előbbi megvolt, az utóbbi nem jött be annyira. Üldögéltünk egy sort a rugós nyuszin, közben lelkesen figyelted a fogócskázó fiúkat, nyakadat majd kitekerted. Majd utána átvittelek a homokozóba, hátha tetszik. Lecsücsültünk a homokozót övező farönkökre, kezedbe adtam egy kis ágat és vártunk. Egy darabig csak üldögéltél, nézelődtél, majd bökdösted a lábaddal a homokot. Majd lehajoltál, és kezecskéddel beletúrtál. Szórtad, nyomkodtad, dobáltad. Aztán végre fogtad a pálcát és beleböködted a homokba. Magadtól jöttél rá, mit lehet ezzel kezdeni! Kis csoda vagy! Ezután még járkáltunk egy darabig a játszón, még galambot is kergettünk, pontosabban kergettük volna, ha nem rohan el olyan gyorsan.

Tegnap délelőtt elmentünk végre az új tároló dobozokért. Persze ilyenkor az ember lánya vesz még egy két dolgot, úgy mint, rugikat, kombikat, játékokat, könyveket. Hát ez van… délután célba vettük a homokozót megint, de már felszerelkezve – lapát, vödör, „süti” forma. Ahhoz képest én milyen lelkes voltam, téged sokkal jobban érdekeltek a zacsi, amiben a játékot hoztuk és a homokozó körül kergetőző lányok. Akkor figyeltél föl a homokra, – látogatásunk fő céljára – amikor csináltam neked sütiket. Nagy élvezettel túrtál bele és dobáltad szét. És természetesen nem tudtuk lekerülni a homok evést sem. Kis öklödbe bele szoritottad és hoppsz, már ott is van a szádban az egész. Kétszer is megcsináltad, persze azonnal pucoltam ki egy zsebkendővel. Remélem, nem kapsz el semmit.

Hát ezek történtek az utóbbi napokban velünk, veled.

Puszillak
tovább(3 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

2008. március 7-14.

2008.03.14. 09:30módosítva: 2008.03.14. 09:41
Drága Sára,

Eljött hát az első nagy nap - az első éves születés napod.

Milyen volt.
Alapvetően olyan, mint egy átlagos hétvégi napod - reggel korán felkeltél, tápiztunk utána visszaaludtunk. 9 körül keltünk fel, reggeli nekem, majd 10 órai neked. A nagyi ekkora időzitette az ajándékosztást, igy meg is kaptad tőle: egy édibédi ruhácskát és hozzá illő kabátkát tavaszra, az első homokozós készletedet lapáttal és "süti" formákkal és még egy zöld locsoló kannát is, hogy pl. a homokot meg tudd locsolni.
Tettünk, vettünk, játszottunk, vártuk apádat. Közben ebéd is volt, apád is megjött. Kettőkor megpróbáltalak lefektetni, nem túl nagy sikerrel. Észrevettem, hogy hétvégén nem vagy hajlandó lefeküdni délelőtt (hétköznap alszol olyan 10-11 óra magasságában), gondolom amiatt, hogy nem megyek el reggel és igy felborul a napirended. Mivel te 15-29-kor láttad meg a napvilágot, azt terveztük, hogy ekkor ülünk le tortázni. Ehhez képest az ajándékok másik felét megkaptad, amikor megjött apád, azaz ebéd után és mivel 3-kor végre sikerült elaludnod, az összes műsor tolódott. Valamennyivel 5 után felébredtél és jött az "ünneplés". Torta, bor nekünk, sült gyümölcs neked. Mindenki jól lakott, én még be is boroztam egy picit. Beszélgettünk, játszottunk. Ennyi.

Napok óta készültem erre a napra és, lám, elmúlt. Hipp-hopp és már lassan egy hete volt.

Hogy milyennek képzeltelek egy évesen amikor még csak pár napos voltál? Nagynak, szépnek, okosnak, lelkesnek, kedvesnek, huncutnak, jószivűnek, barátságosnak, mosolygósnak, könnyednek.

És milyen lettél? Hát pont ilyen!

Na jó, volt bennem olyasmi, hogy majd biztos folyékonyan beszélsz már, meg kergetőzünk a lakásban, meg mindent értesz és szót fogadsz, és már nem hisztizel, mert meg lehet veled mindent beszélni, meg nem esel le az ágyról, mert érteni fogod, hogy az veszélyes, meg már ismerni fogsz egy két betűt, és meg fogod tudni mutatni a kezeden hány éves vagy, meg még egy csomó dolgot, ami nem lett. Egyszerűen, mert egyévesek ilyet még nem csinálnak! Csak a tapasztalatlan anyukák hisznek az ilyenekben.

Igen, szeretném, ha a fenti dolgokat tudnád már. De csak majd amikor eljön az ideje és kész leszel rá! A minap beszélgettem kedves barátommal arról, hogy hogyan és mikor kellene elmondani nektek, honnan van a gyerek, meg egyáltalán, mit kezdenek egymással a férfi és a nő, ha szeretik egymást... És ekkor belém nyilalt - annyira jó, hogy te még ilyen pici vagy. Utána meg az jutott eszembe, hogy hiszen ez az élet rendje: megszületsz, cseperedsz, tanulsz, örömöket és csalódásokat élsz át és balgaság lenne megpróbálni ezektől megóvni téged, mert akkor sose leszel önálló EMBER, önálló sorssal. Komoly iskola vagy nekem, Sára, talán többet tanulok most tőled a világról és magamról is, mint te éntőlem.

Szeretlek nagyon.


P.S. Születés napod reggelén ilyen is voltál:
tovább(3 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

2008. március 6.

2008.03.06. 16:57
Kedves bogárkám,

Ma voltunk az első Pikler Emmi Intézetes Játszócsoportos "foglalkozáson". Azért idézőjelben, mert voltaképpen nincs foglalkozás. A módszer lényege, amit Pikler Emmi dolgozott ki még a II. világháború előtt, hogy a csecsemő, kisgyermek megfelelő tér, környezet és játékok biztositásával, felnőtt beavatkozása (de folyamatos figyelme mellett!) nélkül is képes kreativan (sőt, leginkább csak akkor) játszani és játszva fejlődni a legjobban. A módszer fejleszti a figyelmet, a döntési képességet, kreativitást. Voltaképpen megtanitja a babát önállóan gondolkozni úgy, hogy saját agyi és idegrendszeri erőforrásait veszi igénybe. És mivel a felnőtt nem "segit" rá, ezért igy sokkal hatékonyabban fejlődik a baba. Asszem helyesen foglaltam össze. (Ha valaki másképp tudja, szóljon hozzá nyugodtan.)

Szóval, a játszócsoport. A játékhoz egy teremben van berendezve egy fa labirintussal (rácsós részekkel, fent is kijárattal, két ággal), egy peremes "tálcával" - leginkább egy homokozóra hasonlit, csak kisebb és homok helyett játékok vannak benne, egy bordás mászókával a nagyobbaknak, egy párcentis dobogóval. Játékok: különféle méretű, anyagú, felületű labdák, rogngybabák, kosarak tele szórható micsodákkal (összefózhető elemekkel, karikákkal stb.), kissebb-nagyobb vödrök, poharak, tányérok - amiket lehet egymásba pakolni. Volt még fonott játék babakocsi, fagolyó, pvc palack tele babbal, mákkal, rizzsel, kendők. Láttam még mackókat, közepes méretű játék kocsit.

Amit én csináltam. Csak leültem a terem szélén egy párnára és néztelek, beszélgettem a többi anyukával, a pedagógusokkal (kettő van).

És hát a lényeg - amit te csináltál.
Megérkeztünk, átöltöztünk (félig egy kis széken csücsültél), letettelek a teremben és szinte azonnal felismerted magad, elkúsztál a labdákhoz, majd a labiritnust vetted szemügyre. Időközben jöttek a többiek is. Összesen hat baba van a csoportban, egy lányka, aki veled majdnem egy idős, a többiek úgy 1,5 évesnek tűntek és egy kislány volt, aki már 2 éves múlt biztosan, nagyon önnálló volt.
A csoport 1 óra 15 percig tart, ebből 1 órán keresztül szinte észre se vettél. Akkor támadt kisebb gondunk, amikor ki kellett mennem wc-re, hiába mondtam, hogy hamar jövök, te akkor is sirtál, arra jöttem vissza, hogy könnyes a szemed. Az egyik aranyos pedagógus babúsgatott addig, amikor bejöttem a terembe, már nem sirtál, de a szemed elárulta... Ettől a pillanattól már nem nagyon akartál messze menni tőlem.

Nagyon érdekes volt megfigyelni, hogyan "társalogsz" a többiekkel. A vezér elv nálad ma az volt, hogy mindaz érdekes, ami a másik kezében van. Azt azonnal el kellett venned. Ha a másik egy új tárgyat vett a kezébe, akkor te már eresztetted is az előzőleg beszerzettet és már kaptad is ki a következőt. A veled egykorú lánykával nagyon jól kijöttél - ő egyáltalán nem bánta, hogy elveszel tőle mindent, vette is már a következő játékot. Volt egy kislány, úgy 1,5 éves, aki nagyon zokon vette, sirdogált is, sőt, nagyon nem tetszett neki, amikor visitoztál. Nem tudom, hogy rád volt ilyen reakciója vagy mindenkire, minden esetre kicsit sajnáltam, hogy vele nem jössz ki.
És hát a nagy meglepetés akkor ért, amikor a nagyobbacska fiúkhoz keveredtél - ők ugyan hagyták, hogy elvedd a játékot, de azonnal vissza is kobozták. Rég nem láttalak ilyen meglepettnek. Nem sirtad el magad, de azonnal tovább álltál a fiúktól - nem tetszett, hogy nem te irányitod a dolgokat?
Még egy meglepi volt, amikor az egyik srác jól megfogta a hajadat és meghúzta (a pedagógus ilyenkor azonnal közbelép, nagyon finoman megpróbálja "elsimitani" a konfliktust). Kicsit elgörbült a szád, de végül nem kezdtél el sirni. Átérezted, milyen, amikor meghúzzák az ember haját - nem olyan jó, mi? Hiába mondom most neked, hogy nekem fáj... :-)

Összegezve, neked is, nekem is nagyon tetszett az egész. Már ott tartok, hogy beiratkozunk a következő ciklusra is.
Egyébként az Intézet üzemeltet egy bölcsit is, ezt szemeltem ki neked.

(Egyetlen egy szépséghibája van a dolognak - 1 óra az út oda...).

Puszillak
tovább(2 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

2008. március 1-5.

2008.03.05. 13:24módosítva: 2008.03.05. 13:51
Kedves babám,

Ime még egy pár érdekesség, amivel mostanában szórakoztatsz. Bár inkább jelzik, hogy már nem is vagy olyan nagyon pici baba.

Egészen biztosan meg tudsz különböztetni két, első ránézésre egyforma tárgyat, konkrétan a mobil telefonról van szó: mivel rettenetesen érdekelt mindig is, megkaptad az egyik régi készülékemet játéknak és a használatban lévő készülékek pótlékaként. Ez működött is jó sokáig. A minap telefonáltam és nagyon kérted a kezemben szorongatott telefont, hát oda adtam azzal, hogy nem dobálhatod és nem nyalogatod. Egy darabig ment is, aztán persze a kiváncsiság győzött és jött a "mi lesz, ha ledobom" játék, a te nyelveden "pá" Megpróbáltam elkobozni tőled a telefont, de nem hagytad. Jó, mondtam magamnak, keressük meg a tiédet. Aha. Ahogyan azt a Móricka elképzelte - először hagytad kicserélni a kezedben a két telefont, de egy másodperc múlva már orditottal, nyújtottad a régit és mutogattál az újra, hogy neked pedig az kell. Hosszú percekig nem tudtuk elvonni a figyelmedet. Az eset pontosan megmutatta, hogy különbséget tudsz már tenni két hasonló tárgy között, pedig a formájuk, külalakjuk (és még funkciójuk) is szinte egyforma.

A másik érdekes esetünk a játszószivacs kirakós részeihez kötődik: imádod kikaparni az összes "pontot", azaz a kérdőjelnek az alsó pontját, a 6. és a 9. szám közepét, ami ugye kört formáz, az osztás jel két "pöttyét" (apropó, azok valahová eltűntek mostanában, ágy alatt lennének?). Nem csak kiveszed, de kis türelemmel vissza is tudod rakni. Egy ideig csak a kérdőjeles körrel játszottál igy, szombaton viszont kivetted a hatos közepét és nagy hévvel próbáltad beleilleszteni a kérdőjel alá. Ezt más formákkal nem teszed meg, csak a körrel. Gondolom, ez azt jelentheti, hogy kezdesz tisztában lenni a formával, adott esetben a körrel.

Pontosan meg tudod mutatni, ha zenét szeretnél hallgatni - oda állsz a polc elé, ahol a magnó van, rázod a kis fenekedet, mutogatsz a gombok felé (azaz, már azt is tudod, hogy azok összefüggésben vannak a zene megszólalásával) és mondod, hogy "ta-ta", ami a táncot jelenti.

Megint járunk baba-mama tornára. Vagy már irtam erről? Na mindegy, az oktató megdicsért, mennyire jó az egyensúly érzéked - egy párnán "szánkóztatok" a terem parkettáján és egyszer sem akartál ledőlni a párnáról!

Szóval, imádlak, kicsim!
tovább(2 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

2008. február 26-29.

2008.02.29. 13:01
Kedves Sára,

Ma végetér a tél, jön a te havad. Egyre hosszabbak a napok, a fák felélednek és az ember megtelik új reményekkel.

Napjaink továbbra is a megszokott mederben folynak. Tegnap egy órát sétáltál apáddal, tegnapelőtt tornán voltunk (ahol szétszedted a terem mozditható berendezéseit, magnót, cd-ket). Azelőtt csúnya dolgok történtek apád miatt, de nem irom le ide neked, talán nem kell tudnod róla, főleg, ha megoldjuk, és anyád azon van, hogy mindenki számára elfogadható megoldásra leljünk.

Amiket tudsz még: korodhoz illően imádsz ki- és bepakolni. Mindent kipakolsz pl. a játék konténeredből és a játékok egy részét utána visszarakod. Nagyon örülsz minden "berakós" játéknak - ha kenyértartó kosár, akkor abba teszel dolgokat, ha doboz, abba.

Jövő hét csütörtökön kezdődik a játszócsoport a Pikkler Emmi Intézetben, már nagyon várom. Kedden megvolt anyád első szűlői értekezlete a csoportban, a pszichológus pont a pokolós játékok jótékony hatásairól mesélt, arról, hogy menniyre kell ezeket ösztönözni azzal, hogy megfelelő játékokat adunk a gyereknek. Ha minden rendben lesz, akkor hétvégén picit vásárolunk neked, játékot is tervezek.

Én most egy picit ugyan le vagyok hangolva apád miatt, de te, tündérem, nagyon jól viselkedsz, köszönöm neked, hogy ilyen vagy. Ha most kellene még egy növekedési ugrással is megküzdeni, nem tudom, elég lenne-e a türelmem.

Tegnap már harmadszor vágtam vissza a frufrudat az utóbbi másfél hónapban, most jóval rövidebbre, kiváncs vagyok, milyen hamar nő le megint.

El is felejtettem bejegyezni (vagy mégis valahol irtam már?), hogy már több hónapja nagyon ügyesen segitesz vetközni. Ha olyan poló vagy pulcsi van rajtad, akkor vetközésnél szépen emeled a karodat, nem is kell külön kérni. A sapkát is le tudod venni, ha már kiengedtem a megkötőit. Fürdeni nagyon szeretsz, ülve hajlandó is vagy, még a hasadat is "megmosod", de a hajmosást utálod, hanyatfekve a kádban - orditás a javából!

Semmi sem köt le annyira, mint a műszaki kütyük - a telefonnal vagy a fényképezőgéppel minden bajodat el lehet hesegetni, nincs az a hiszti, ami ezeknek ellenállni tudna.

És jövő héten leszel kereken egy éves...

Puszi
tovább(1 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

2008. február 20-25.

2008.02.25. 13:18módosítva: 2008.02.25. 13:19
Kedves Sára,

Lejegyzek gyorsan egy két újdonságot, még mielőtt elfelejteném ezeket (mert hogy a többhetes naplós kihagyásunk miatt bizony elmaradt jó pár dolog...).

Szóval, időrendi besorolás nélkül, csak ahogy jön:

- Tegnap a szokásos "melegedőnkben" babakocsis baba láttán tisztán és pontosan azt mondtad, hogy "Baba!" és még mutattál is arrafelé. Ezt három különböző babával megismételted. És hogy mi ebbe a poén? Az, szivem, hogy eddig senki se mondta neked, hogy babakocsiban is baba ül, csak játék babával ismerkedtél és képeken mutattam neked gyerekeket, de élőben, ráadásul babakocsiban nem!
- Egyik dalunkat "visszaénekelted": van a Kolomposoknak egy királyfiról szóló mese-dal, aminek a zenei betétjében elhangzik az, hogy "hmhmhm, hahaha...". A hahaha-t visszaénekled egy kis szünet után: meghallgatod, rám nézel, kicsit gondolkozol és hajrá!
- Most már kell neked az a kaja, mi az én tányéromon van és nincs az a csali, amivel el tudnálak terelni, mint régebben egy alma szelettel, mondjuk. Először csak mondod hogy "Dáj! Dáj!", azaz "Add! Add!", ha nem adom (és nem adom), akkor jön a kiabálás, aztán meg a sirás. Ma reggel a paradicsomot szúrtad ki, orditottál is, hogy kell, próbálkoztam nálad körtével, nem sok sikerrel. Tegnap a mekis fagyit kefirnek láttad (amit imádsz), csak azzal tudtalak meggyőzni, hogy ez nem olyasmi, amit te is ehetsz, hogy jól összekevertem a csokis öntettel, attól megváltozott a szine és megnyugodtál, hogy mégsem kefir. Szóval egyre nehezebb "becsapni" téged kaja terén.
- A kefirnél maradva - ezt meg tudod inni pohárból. Tartom ugyan a poharat, de szépen kiszopogatod, mert ugye a kefir nem olyan "folyékony", mint a víz, van időd szépen lenyelni, nem folyik az álladon. Egyébként is, úgy tűnik, szereted a savanyú izeket - a citromlevétől fintorogsz rendesen (könnyesre röhögtetve minket), de mindig kéred a következő kanalat. A savanyú káposztát hangos felszólalással követeled.
- Napközbeni alvással mostanában gondjaink vannak, bár hajlamos vagyok azt hinni, neked ez igy jó, most állsz át az egy alvásra. Éjjel általában 12-14 órát alszol, napközben ˝-2 órát. Ha csak fél óra volt az alvás, akkor azért estére rendesen kikészülsz, ha tudtál aludni 1-2 órát, akkor nincs veled baj. Esténként fél hét és hét között szoktalak fektetni, volt egy pár nehéz fekvésünk másfél hete, mostanában megint rendben van. Éjjel többnyire jól alszol, nem kelsz fel. De például csütörtökön óriási ramazurit csaptál - felkeltél fél kettőkor éhesen, üvöltve. Szépen megettük a tápit, úgy tűnt, minden rendben van, visszafektettelek és elkezdődött a sirás. Nem tudom, mi volt a baj (közben ittunk is, vetkőztünk is), de vagy két órán át nem akartál vigasztalódni, csak sirtál és sirtál. Nagyon kétségbe ejtő volt és hát - bocsáss meg, kislányom - bizony én is kiborultam egyszer kétszer rád ebben a két órában és vigasztalás helyett mérgelődtem...
- Egyre jobban ki tudod fejezni az akaratodat - főleg, ha nem kell valami. Vagy rázod a fejed és kiabálod, hogy "Nejnejnej" vagy nemes egyszerűséggel ellököd a kezemet vagy a tárgyat, ételt, amit nyújtanék. Ha valamit nem kapsz meg, hisztis sirással jelzed nemtetszésedet (köszi, nagyi!), de elég könnyű elvonni a figyelmedet. Próbálok következetes maradni fontos dolgokban (pl., hogy saját tányéromból nem etetlek, ha adok is az ételemből, akkor kapsz egy saját tányért és oda átpakolom vagy nem egyszerűen csak megtiltok valamit - konvektor birizgálása - hanem játékkal vonom el a figyelmedet), de hát ki tudja, mi a fontos. Én a saját észjárásom, tudásom alapján döntök, de a nagyival például rengeteg témában nem értünk egyet. Nem könnyű igy nevelgetni téged. Az biztos, hogy a császáros babákra vonatkozó sok ijesztgetés ellenére elég akaratos csaj vagy. Jó lenne megtanulni helyesen terelni ezt az akaratosságot.
- Mozgásodat még mindig a mászás uralja. Tudsz szépen állni, lépegetni is kapaszkodva, de nem látom, hogy nagyon kedvelnéd. Voltunk gyógytornásznál - kicsit beparáztam, na - kinevetett, minek is cipeltelek be, hiszen teljesen szabályosan fejlődsz. Jó volt hallani.
- Jövő héten kezdődik a játszócsoport foglalkozás abban a bölcsiben, amit kiszemeltem neked. Jó alkalom megismerkedni a nevelőkkel, módszerrel, környezettel. Mert hiába a nyilt nap, akkor csak azt látod, amit az intézmény meg akar mutatni. Igy viszont 7 hét alatt bővebb ismerkedésre lesz lehetőségünk. Ugyancsak megkerestem egy fejlesztő csoportot, megnézzük azt is, elvileg ártani nem fog.

Hát, picim, most ezek jutottak eszembe. Puszillak sokszor.
tovább(1 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)