Terhesség hétről hétre

Neked irom, kicsi virágom, Sára

Elmesélem neked és a világnak, milyen volt várni rád, milyen volt, amikor eljött a nagy nap, a születésed napja, hogyan teltek a napjaink azóta, mit gondoltam, éreztem irántad. Hogyan lett minden nap egyre fontosabb a jelenléted, a tekinteted, a mosolyod. Mert nagy kihívást jelentesz, nagy megpróbáltatást és egy életnyi út van előttünk.

2008. augusztus 27-szeptember 15.

2008.09.15. 14:54
Kedves Sára,

Elérkeztünk és át is léptük hamar a soron következő lélektani határt –a 18 hónapot. Fejlődésed ámulatba ejt, egy-egy mosoly, hancur, amit kiadsz, felejtett minden bosszúságot, szomorúságot. Tükör vagy, akkora tükre lelkemnek, hogy félelmetes. Minden tudatos és tudatalatti, főleg az utóbbi, állapotomat híven megmutatod, nem is kell lassan pszichológushoz menni, csak nagyon figyelni arra, amit teszel, ahogyan teszed. Dacod és makacsságod belőlem ered – így érzek saját anyámmal szemben, bizonytalanságom megzavar. Amíg harcolok a nagyival, addig te is ilyen maradsz, egyre erősebb lesz benned ez a dac, félek. Mindent megteszek azért, hogy magamon segítsek. No de ez egy másik naplóba való.

Mit mondjak? Minden nap úgy látom, nagy lány vagy. Aztán jön a következő nap, és még nagyobbá válsz: okosabb, ügyesebb, figyelmesebb. És ez így is van jól.

Beszéded: mindent ismételsz. Most már szinte teljesen kimondod a szavakat, amiket hallasz, mindegy, milyen hosszúak. Van, amit szépen mondasz, van, ami még nagyon babanyelves. Érdekesség, hogy mostanában inkább a magyar szavakat ismétled, mint az oroszokat. Ennek két okát látom: egyrészt egyelőre csak magyar dalokat hallgatunk: ezek szövegének dallama és ebből kifolyólag a nyelv dallama is jobban elsajátítható, másrészt engem is magyarul hallasz, amikor nem hozzád beszélek. Zene ügyben intézkedtem, hogy hozzanak nekünk orosz nép- és gyerekdalokat, meséket kintről. Másik ügyben sajnos sokat nem tehetek, oroszul beszélő barátaink köre kicsi. Szavaid: szia és sziasztok (változó, melyiket mondod éppen, viszont a „sziasztokat” mindig hangosan, úgy látszik a játszótérről maradt meg, amikor hangosan elköszönünk a többiektől), leesett (leejtett vagy ledobott vagy leesett tárgyra), tessék (nyújtva tárgyakat), jesső (még) – ezt is pontosan akkor használva, amikor kérsz még, kész és vszjő, menjünk, oda (ez mint iránymutató, de mint kérdő szó is üzemel nálad), menyét és a menekü(lj) (egyik dalból). A „Hinta-palintát” majdnem teljesen el tudod énekelni, a közepét még „elblicceled”, de a végén a „zsupsz”-ot már időben és nevetve, azaz játékból mondod. Úgyan ilyen a „Csip-csip, csóka…”, az elejét és a hessegetős végét nagyon mondod. Barátom Oci lett, kisfia meg Buba. Engem felváltva anyunak és mámának szólítasz. Nagyi már nem bábá, hanem lassan bábuska lesz, az sk hangokat a közepén olyan furcsán összemosod. A bácsi/gyágyá, néni/työtya szavakat mindig emberre használod, azt, hogy most éppen egy néni lesz gyágyá, azaz bácsi, még a véletlenen múlik. Minden ételt kásának hívsz, és ha éhes vagy, akkor hangos nyam-nyam-mal követeled.

Mozgásod: járásod stabil, a lábfejedet kissé kifelé fordítva, kacsázva teszed le még, azt hiszem, ez így természetes. Futni is egészen jól tudsz, koppkoppkopp, nem estél el futásban. Annál inkább „szeretsz” esni amiatt, hogy nem nézel a lábad elé. Legutóbb egy csúnyát repültél L-knál a lépcsőn – alulról a második lépcsőfokon ültél, felkeltél és elindultál, jaj! Múlt héten vettünk egy motort, most már egészen ügyesen, váltott lábbal nyomulsz rajta. Sokat látsz óriás labdán üldögélni, ezért magad is próbálkozol, egyre ügyesebben. Persze egy neked való labdán. Ugrálni még nem nagyon tudsz, de már kapizsgálod, hogy páros lábbal is lehet valamit kezdeni, legalábbis az egy helyben „rugózás” már megy. Nagyon szeretsz egy helyben pörögni, szinte ájulásig csinálod, mint ahogyan a fej forgatásban is. Egyszer megpróbáltalak utánozni, hát majdnem leszakadt, jól elszédültem. Mászni egészen jól tudsz – a csúszda nagy kedvenc. Mostanában talán felfedezted a magasságot – a legutóbbi időkben már nem akarsz arccal előre csúszdázni, pedig nagyon jól ment, hanem hasra fordulsz és úgy csúszol le. Rengeteg mozgást utánzol. A minap (amikor még sütött a nap) egy zebránál a mellettünk álló lány a szeméhez emelte a kezét, napellenzőnek. Azonnal utánoztad. Tegnap a buszon egy néni a nyakát simogatta a füle alatt, ezt is nagyon jól megismételted.
Megtanultál bemászni az etetőszékedbe, ezzel is szoktad jelezni, hogy ennél. Egyszer kimásztál már az ágyadból, egyelőre azóta sem. Szurkolok magunknak.

Mostanában a kedvenc időtöltésed egy orosz rock- és egy klasszikus opera megtekintése DVD-ről. Szinte megdermedsz, amikor nézed, nem látsz, nem hallasz semmi mást. A Junó és Avoszt és a Carment szereted. Naponta csak egyszer engedem, 7-8 percig, minden alkalommal balhé van utána, mert követeled vissza. Ahogy meglátod a nagyit, már kiabálod is, hogy „Ajjjejújja”, azaz „Hallelúja” (a rock opera záró dala), vagyis hogy nagyi kapcsolja be neked a TV-t. A dal zenéjét nagyon jól ismered, a refrént szinte egészében el tudod dúdolni.

Önálló evésben még nem jeleskedsz, talán csak azért, mert valahogy nem nagyon szoktalak hagyni. Azt hiszem, ettől a héttől egyre többet hagylak egyedül kanalazni, mert sose tanulod meg.

A héten indul újra a Játék Tér, én már nagyon várom, remélem, tetszeni fog neked és ugyan olyan jól érezzük majd magunkat, mint az előző szezonban.


Puszi.
tovább(1 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

2008. július 26 - augusztus 26.

2008.08.26. 14:06módosítva: 2008.08.26. 14:08
Drága pici lányom!

Egy egész hónapot kihagytam - ezért vagy azért, nyaraltunk is, rendezkedünk is, apukáddal is viharoztunk, nagyiékkal való szétköltözésünket is tervezzük.

A nyaralás: augusztus elején voltunk egy Sokorópatka nevű helyen, a helyi lovas fogadóban. Nagyon jól éreztük magunkat. Barátommal és kisfiával voltunk, majdnem teljesen simán telt el az a négy nap. Az első másfél napban én nagyon feszült voltam - mégis csak amolyan kapcsolati főpróba volt ez a nyaralás, ráadásul barátom kisfiával is most alakítjuk a kapcsolatot. Persze az én feszültségemet átvetted te is, igazából a második napon tett Győri kirándulásunk végére tudtam lenyugodni valamennyire. Nálad, Sára, ráadásul bejött a "nem akarok enni" szakasz, ami kicsit kiborított, mert nem tudtam, hogy ez most a "rendes" kihagyás vagy az új hely(zet) miatt van. Az idegességem egyenlege lett egy elejtett és széttört, még félig tele parfüm - a fürdőszobában nagyon kellemes illat volt napokig, majd eltörtem a szemüvegemet is (azt azóta kedvesem megragasztotta, mintha nem is történt vele semmi).
Nyaralásunk alatt sokat medencéztünk, sétáltunk, lovagoltunk, kirándultunk. Győrben, Pannonhalmán és Csesznek várában voltunk, Zircen és Fehérváron csak átutaztunk. Még nem jártunk erre - a táj gyönyörű, szó szerint beleszerettem. Ha elköltözünk vidékre, Bakony nagyon nagy előnyben lesz nálam.
A lovaglás remek időtöltésnek bizonyult. Eleinte féltem magam is, téged is féltettelek, de te annyira magabiztosan viselkedtél, - elém ültél a nyeregben, megfogtad a szélét, belekapaszkodtál lovunk sörényébe, megpaskoltad a nyakát - hogy én csak ámultam. Mintha lovakkal születtél volna.
A medence és a víz rendkívüli módon érdekelt, nagyon tetszett, amikor valaki vízbe ugrott és ránk csapódtak a vízcseppek. A medence nem melegített vizű, ezért téged csak rövidke időkre vittelek be, a baba medence is eléggé mély volt még neked, ezért szabadon még nem pancsolhattál, talán majd jövőre. Vettünk neked egy beülős úszógumit, de annyira nem tetszett, hogy visítoztál, mint a vágott malac, amikor megpróbáltalak beültetni.

Édesapáddal úgy tűnik végre lezárjuk a dolgainkat. Mindenki mindent ért, elfogad. Ma reggel nagyon higgadt és felnőtt beszélgetésünk volt, bárcsak ez így maradna a jövőben is. Nagyon nehezen, de apukád elfogadja, hogy szétköltözünk a nagyiékkal, sőt, elképzelhető, hogy összeköltözünk L-val. Nagy erőfeszítésembe kerül megértetni vele, hogy az, hogy máshol élünk nem jelenti azt, hogy ő többé nem az apukád, hogy neked ugyan úgy szükséged van rá. L a barátom és ezt neked sem kell másképp kezelni. Igen, kérek tőle nevelési tanácsot, hagyom, hogy alakitsa veled a saját kapcsolatát, de mindez nem zárja ki édesapádat. Sajnos ő nagyon másképp gondolkozik és a fejébe vette, hogy ő nem akar majd "negyedik" lenni...

No, visszatérve te hozzád, kislányom. Most úgy tűnik nekem, a rohamos beszédfejlődés korszakába léptünk. Mindent megismételsz úgy ahogy, legutóbbi megjegyzett és használt szavaid: epülő - repülő, oki - ocski (szemüveg), oké, jó (ezeket még nem használod igenlésre), apci - ha tüsszentek, ba - labda, kukuka - kukorica.
Ma reggel valamelyik macska hányt szegény, pont az ajtónk elé. Te bent voltál még, én elindultam a konyhába törlőkendőért, hallom, kijössz a szobából, teszel veszel még, egyszer csak elkezdesz rohanni hozzám és mutogatsz, megfogod a kezem és húzol a szobába, mutatod a cica nyomait és mondod, tszitsza áá, áá, áá. Imádni való voltál.

Jellemedet illetően: elég makacs és akaratos kislány vagy. Én sajnos nehezen találom veled a közös nyelvet, talán mert magam nem találom mindig a helyes hangot. Vannak nagyon jó napjaink, és bizony vannak olyanok, amikor úgy érzem - nekem végem, nem vagyok való anyának. Nagy valószínűséggel mások is járnak ilyen cipőben néha, de azért nehéz.

Folklorfesztiválon Százhalombattán:
tovább(4 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

2008. július 11-25.

2008.07.25. 13:10
Kedves Sára,

Életünk elég viharos szakaszát éljük, pontosabban mi, felnőttek, kavarjuk itt a dolgokat, te meg ártatlanul bele vagy rángatva. Bárcsak lehetne mindezt másképpen csinálni.
Édesapád – szerintem nem saját ötlettől vezérelve – kitalálta, hogy hetente egyszer maradj nála éjszakára. Ezzel nem is lenne gond, ha, mondjuk, te lennél 2,5-3 éves. De te most egy 16,5 hónapos baba vagy, akinek még nagyon fontos, hogy bizonyos dolgok ne változzanak körülötted. Ilyen például az éjjeli alvás saját ágyban, anyu közelében…
Eddig sikerült enyhiteni a dolgot délutáni alvásra, igy már ezen a héten vasárnap is apukáddal leszel egész nap. Ami persze nem baj, csak meg kell szoknom. Nehéz dolog, ismerőseim „biztatnak”, hogy nekem te mindig kicsi leszel ahhoz, hogy elengedjelek. Igy lesz majd 3, 5, 15, 25 éves korodban is. Szép kilátások…

A fejlődéseddel nem tudok betelni. Mutogatós versikéket például, két három alkalom alatt megtanulsz, rengeteg dologra rámutatsz, természetesen mondom neked, mik ezek és többnyire megismétled a hallott szavaknak az első két-három hangját. Vannak szavak, amiket két nyelven is tudsz, ilyen a cica: néha szcisza-t mondasz, néha kiszca (ez oroszul). Ugyan ilyen a bácsi-néni is.

Esti lefekvéskor szoktál énekelni. Ezt most már határozottan állithatom, mert hallom, ahogy próbálod utánozni a sokat játszott Kolompos együttes egyik dalát. Ez nagyon aranyos – fekszel az ágyadban, lábakat égnek emeled, a kezed szétvetve vagy a lábadat fogod és lalala a saját baba nyelveden.

A vizet már tudod kérni. Régebben, ha kiürült a kulacsod, csak nyafogtál, de nem adtad oda, hogy megtöltsem, azonnal kitörtél siársban és követelted vissza. Most már nyújtod az üveget magad.

Amúgy ha hisztizel, akkor mostanában a földre veted magad, arccal lefelé. Fogalmam nincs, ezt honnan tanultad, mert még nem láttál ilyet élőben, ennek ellenére csinálod és nagyon szinpadias vagy. Ennél jobban el se lehetne játszani.

Nagyon jól táncolsz már – tudsz forogni, kezeidet forgatni, lábaddal topogni, popsidat riszálni. Egyelőre ezeket külön-külön csinálod, összehangoláshoz még azért nőni kéne. Minden esetre zenére, mozgásra nagyon rá vagy hangolódva.


Ez egy régebbi kép, januári, de csak most került a kezembe...

tovább(2 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

2008. július 10.

2008.07.10. 13:55
Új szavaid az utóbbi napokból: bú - busz, ató - autó.
tovább(1 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

2008. június 24 - július 7.

2008.07.07. 16:00
Kedves picilányom,

Fordulnak a napok, hetek, minden nap valami újat mutatsz, produkálsz. Most sikerült úgy megszervezni az életünket, hogy picit több időt vagyunk együtt, látom rajtad, mennyire van erre szükséged.

Új szavaid mostanában: a „méz”, „bátysi” (bácsi), a hinta palintát már majdnem teljesen tisztán mondod és nem csak utánam, de más után is ismétled, „alyő-alyő”, ami a halló orosz megfelelője, ezt hihetetlenül édes hangon mondod, nagyis hangsúllyal. Az utcán minden téged érdeklő tárgyra rámutatsz az ujjaddal és „ooooó!”-val kérded, mifajta ez. Ha megkaparintasz egy ruhadarabot az én vagy nagyi ruhatárából, akkor mondod, melyikünké a póló vagy a köntös.

A játszótereken lassan mindent megmászol, amit csak lehet. Találtunk egy helyet a belváros közepén, ahol éppen a te korodnak megfelelő várak vannak, azaz nincsenek olyan „kizuhanók”, mint amit a nagyobbaknak csinálnak. Lassan megérted, hogy a csúszdára hátul kell felmászni – hagytalak, hogy fedezd fel magad a dolgot. Mostanában egyre kevesebbet megyek utánad már a játszótéren, ügyesen mozogsz, bár még a lábad elé nézés nehezen megy. Ma is buktál sokat – egy nagy kövekkel kirakott helyen voltunk, elég nehéz terep amúgy. Próbáltalak rávenni, hogy nézz a lábad elé, de nem ment jól. Estél is rendesen. Azt figyeltem meg, hogy valószinűleg a gondolkodásod még teszi lehetővé az azonosságok megértését. Vagyis: az ismerős küszöböket, padkákat, gödröket már sikeresen átléped, de ismeretlen terepen ugyan úgy belebotlasz egy-egy kőbe vagy más akadályba. A mai séta során reklamáltál is – amikor már hatodszor is buktál ugyan azon a helyen, akkor leültél, rám néztél, kinyújtottad a kezed és „iiiiiőőő!”, azaz, anya vegyél föl.

Megkaptuk a 15 hónapos oltásunkat, kedves doktornőnk azt mondta, ebből nem lesz láz, legfejebb egy kis kiütés. Egy ismerős anyuka figyelmeztetett rá, hogy egy hétre, nyolc napra rá lesz láz, igy amikor telefonált a nagyi elmúlt csütörtökön, hogy forró a fejed, akkor nem estem pánikba. Csütörtökön a láz ellenére nyugodtan aludtál, éjjel csak egyszer keltünk fel, akkor kaptál megint lázcsillapitót is. Pénteken tartotta magát a 37,7 egész nap, nem mentünk sétálni sem emiatt. Este úgy tünt, rendben elalszol, ráadásul napközben sem aludtál sokat. 8 körül már lenyugodtál. Még nem aludtál, amikor jött egy hivásom, nem vettem fel, hanem elindultam kifelé a szobából, hogy ne fölötted beszélgessek, ne zavarjalak az elalvásban. El se jutottam az ajtóhoz, már reklamáltál. És innentől elszakadt a cérna. Nem voltál hajlandó lefeküdni. Játszani, mászkálni, ölben lenni igen, ágyba ha tettelek, olyan sirógörcsöt kaptál, hogy megijedtem. Közben a barátom is megjött, te csak nem nyugodtál. Cseréltünk nagyival, hátha neki sikerül elaltatni téged, de olyan keserves bömbölésben törtél ki, hogy kivülről, az ablakon keresztül hallottam meg, pedig van a két ablak között egy épületszárny… Kihoztalak magammal a konyhába, kendőben, hátha igy lenyugszol, elalszol. egy darabig játszottál a kendőben, aztán kikérted magad az etetőszékbe. Ez ment féltizenkettőig. Menet közben egyszer megpróbáltalak visszavinni az ágyba, de már ahogy beléptünk a szobánkba, kitörtél sirásban, de olyanban, hogy berekedtél. Én csak néztem. Éjfél körül megpróbálkoztunk megint a lefekvéssel, csak nem ment. Olyan hisztis állapotban voltál, hogy nem is figyeltél rám, dobáltad magad, verted a fejed, csapkodtál. Borzasztó volt. A hisztit azonnal abbahagytad, ahogy kivettelek az ágyból, de ahogy visszakerültél, kezdődött minden előröl. Egy óra magasságában én is berekedtem a folyamatos énekléstől, bekapcsoltam neked a magnót. Na ez volt a mentő! Ahogy meghallottad a zenét, azonnal el kezdtél táncolni, mozgattad a kis kezecskédet, billegetted magad. Mondtam, jó, a villanyt nem kapcsolom még ki, táncolj csak. El is aludtam és arra ébredtem vagy félórával később, hogy édesen alszol. Reggelig még többször felébredtél, azonnal bömböltél, minden átmenet nélkül. Reggel is sirós voltál és egészen a napközbeni alvásig nehéz volt veled – nyűgösködtél, nyafogtál, semmivel sem lehetett a kedvedben járni.
Azóta annyi történt, hogy mindenre nagy sirásós hisztivel reagálsz, minden apróságra. Arra vélem, hogy csak megviselt a pénteki láz, és az én idegállapotom sem a legstabilabb mostanában, ezért átveszed ezt is. Igyekszem lenyugodni, hogy te is kiegyensúlyozottabb legyél végre.

Körülbelül két hete heves reakciót vált ki belőled a reggeli elmenetelem. Már amikor felöltözöm, elkezdek sminkelni, belecsimpaszkodsz a lábamba, nem engedsz mozogni, mondogatod, hogy „mama-mama”. Aztán ahogy egyre közelebb kerülök a kijárati ajtóhoz, úgy egyre jobban nyafogsz, majd elkezdesz sirni. A kimenetel úgy néz ki, mint a háborús filmekben a családok szétválasztása: gyerek kapaszkodik anyja ruháiban, sir, valaki próbálja eltépni, sikerül, a gyerek nyújtja kis kezecskéit, orditja: „anya!!!”, anya sir… Fáj, hogy minden alkalommal ezt kell végig csinálni, de ugyanakkor ez jó jel – van kötődésünk, ez egy teljesen egészséges reakció normális függőség esetén. Minden reggel elmondom neked, hogy hova megyek, hogy nem tudok itthon maradni, hogy mikor jövök haza, addig mit fogtok csinálni a nagyival. Ha hazajöttem, akkor mit fogunk csinálni. Remélem, hogy azért a bizalmad ettől nem csorbul, mert ez a legfontosabb, amit elmondok neked minden alkalommal – akárhová is megyek, mindig hozzád jövök vissza. Mindaddig, amig szükséged van rá.





P.S. Nagyon boldog névnapot Bogárnak péntekre, amennyiben az a Lili nap az ő nevét is dicséri!
tovább(2 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

2008. június 10-23.

2008.06.23. 11:58módosítva: 2008.06.23. 11:59
Drága kislányom,

Nyár van a javából, egyelőre itthon vagyunk, anyád valahogy nem tudja összeszedni magát, mi legyen a nyaralással. Befejeződött múlt héten a Játéktér is, csak a torna maradt. Egyik barátnőnk javasolt egy játszóházat, megnézzük a héten, mit tudnak.

Apukáddal hetente háromszor találkozol. Hétfőn, csütörtökön és vasárnap. Mindig nagyon örülsz és rendszeresen kérdezgeted: "Apu? Apu?", főleg ha közeledik a találkozó ideje. Tegnap azonban valahogy nem akartál menni hozzá, amikor indultatok is elsirtad magad... Tegnap amúgy is nagyon anyás voltál, a nappali alvást is csak velem voltál hajlandó elkezdeni, hiába csalogatott a nagyi és nekem is igy lett volna jobb. Annyira határozottan kérted, hogy menjek veled, hogy nem tudtam nemet mondani.

Az elmúlt szombatot megint keresztlányoméknál töltöttük, egész nap a kertben, csak aludni mentünk be a házba. Én segitettem a fészer kitakaritásában, te részben segitettél, részben zavartál, rohangáltál a kertben, ismerkedtél a bogarakkal és mindig a beton részen estél el. Nem horzsoltad meg magad egyszer sem, de letört az egyik lábkörmöd és csupa kék folt lett a lábad - nem hiába szereztem be én árnika krémet, előrelátóan. Nagyon jól viselkedtél, szépen ettünk ebédre levest, igaz te három menetessé tetted az ebédedet, de hát ha kertben eszik az ember, ahol annyi érdekesség van, kibirhatatlan az egy helyben ülés. Uzsonnára joghurtot és meggyet ettünk - rajtad minden meggyes volt, még a bugyid is (mert hogy levettük a pelust és egy szál bugyiban rohangáltál, amikor meg bepisiltél, akkor lekaptuk, feltettem rád egy szárazat, a másikat gyorsan kimostam a kerti csapnál, kitettem a keritésre a napra és 20 perc múlva már száraz volt).

Amikor elmentük fagyizni, te is kaptál tölcsért, etted is, ahogy szoktad: haraptad. Aztán kifigyelted, hogy én körbenyalogatom a sajátomat (azaz a fagyit) és azonnal leutázontad: az alsó végén fogtad meg az ujjaiddal (és nem ökölben), és körbe-körbe húztad a tölcséren a nyelvedet. Nagy móka volt nézni téged!

Az esti lefekvések elég zűrösek lettek az utóbbi napokban. Nekem legalábbis. Az újonnan bevezetett kimenetelősdit nem akarod mostanában elfogadni - olyan keserves sirásba fogsz, ha kimegyek, hogy nincs szivem egyedül hagyni téged, inkább visszamegyek, üsse kő. Az utóbbi napokban elég sokáig tart az elalvás - 1 óra vagy még több. Bizom benne, hogy ez csak átmeneti jelenség és megállapodunk valami elfogadható, mindkettőnk számára kényelmes technikában.

Beszéd repertoárod bővült két szóval: a "pla...cs", ami a ruhácska orosz megfelelője (plátyecskó) és a "hi...n...ta", ami a hinta és olyan érdekesen kileheled az n hangot, szinte nem is lehet hallani, de azért felismerhető (amúgy a hinta nálad az ojdá).

Tegnap szó nélkül elvitted és kidobtad a kukába a pelenkát, amit kifelé menet letettem a székre, míg a fürdőszobában babráltam. Jöttél utánam, bejöttél a fürdőszobába, majd kimentél, megláttad a pelust, felkaptad és már vitted is ki a konyhába. Én csak ámultam. Ma reggel meg játszottál a hajwaxos dobozommal. Mondtam (nem mutattam), hogy az a hajamra való kencefice. Pár perc múlva hallom a konyhából a nagyi megjegyzését, hogy "hát te ezt meg honnan tudod, hogy oda kell rakni?". Kimegyek - te, lánykám, fogod a dobozt és a hajadat simogatod vele. Pedig tényleg nem mutattam neked, csak szóban mondtam. Ebből látszik, hogy most már nem csak utánzol, de meg is értesz dolgokat.

Az utóbbi pár napban - véletlen? nem véletlen? - megjegyzed, hogy "pi-pi", amikor feltehetően pisilsz. A szombati kertes bugyis parti azért is lett érdekes, hogy megfigyeljem, igaz-e. Egyelőre nem mondhatom egyértelműen, hogy van összefüggés. Bár amikor bejössz velem a wc-re és hallod, amit én csinálok, akkor is mondod, hogy "pi-pi". Na majd meglátjuk, ráérünk még bőven foglalkozni a pelenka manókkal.

A fürdést egészen jól birod, mostanában egyedül fürdetlek. Vettem Babylove-os túsfürdőt-sapmont. Nem reklám helye, de nagyon bevállt. És úgy tűnik, hogy a szemedet sem csipi, mert eddig nem reklamáltál egyszer sem, pedig a hajmosás nem a kedvenced.

Ahogy régebben a mobiltelefon volt a dilid, most az esernyő. Rendszeres hisztiket csapsz a villamoson, mert nem nyitom ki neked odabent, kint már sétáltunk jó párszor nyitottal anélkül, hogy esett volna.

Evéssel, hálistennek, jól állunk. Szinte mindent megeszel, a korábbiak mellett nagyon szereted a sajtot, és rengeteg gyümölcsöt is megeszel. Ennek kifejezetten örülök. Egyre ügyesebben eszel egyedül, a darabokra vágott kaját egészen sokáig csipegeted anélkül, hogy felboritanád a tányért. Kanállal is ügyes vagy, időnként még mellé megy, de az esetek többségében a szádban köt ki az étel.

Szeretlek, kicsim.
tovább(1 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

2008. június 3-9.

2008.06.09. 10:42
Kedves Sára,

Vettünk neked szombaton egy vizhatlan esőnadrágot. Egyik legjobb vételünk volt ruhában! Vasárnap már a délelőtti sétán felavattuk – a játszótér összes vizes, sáros helyére be tudtál mászni, nem kellett rángatnom téged, hogy el ne ázz. Nedves homok? Nem gond! Víz a csúszdán? Nem akadály! Sár mindenütt? Semmi probléma! Szóval ez nagyon bevált.

Délután meg egyenesen életmentő volt ez a cucc – a zuhik között is felszabadultan játszhattál apádnál abban a sártengerben, amivé az étterme terasza változott. És a nedves fű sem volt nagy akadály. És a végén csak lehúztuk az esőkabátot, a nadrágot és VOILA! száraz és tiszta voltál. Még a zoknid is, pedig a gumicsizma hiányzott nagyon (nem kaptunk méretünkben, csak 21-essel kezdődtek, az meg túl nagy még). Tegnap én is jól éreztem magam – egy babazsúr volt a meghivásunk apropója, csodálkoztam is, hogy édesapád nekem is szólt. Voltak fenntartásaim, de végül jól ment minden. A legnagyobb zivatarban a meghivott német zenekar nagyon klassz rock-and-rollt játszott, igazi woodstock-i hangulatot teremtve. Az eső után a terület egy nagy pocsolyává változott, jó volt nézni az idősebb gyerekeket, akik gázoltak a vizben önfeledten, tele örömmel és erővel. Szóval, jó volt a tegnapi napunk.

Még valami: változik a napirended. Nem akarsz aludni már délelőtt, – mint eddig f11-től f1-1-ig – ehelyett inkább ebéd után fekszel le és egy-két óra helyett akár 4-t is alszol. Mivel az esti lefekvésed félórásról másfél-kétórássá változott és ez nagyban megneheziti az életünket, a nagyi kitalálta, hogy később fektessünk téged, mert akkor fáradtabb vagy és könnyebben alszolmajd el. Szerintem pedig, neked kell az az óra, hogy lenyugodj és felkészülj az alvásra. A héten végig egy órával később feküdtünk, azaz 7 helyett 8 körül. Értelme nem lett, csak sokkal nyűgösebb voltál este, tegnap például nem is nagyon tudtalak lenyugtatni. Párhuzamosan elkezdtelek másképpen fektetni: eddig végig melletted feküdtem, míg el nem aludtál mélyen. Most – nagyi példáján felbuzdulva – már második napja csak 15-20 percet maradok veled bent, majd kimegyek. Ezt egyelőre zokon veszed, de én résen vagyok az ajtóban, és ahogy elkezdesz sirni, úgy azonnal benézek hozzád, hogy megnyugtassalak – én itt vagyok, elérhető távolságban. Tegnap előtt is, tegnap is olyan negyedórás sirdogálás és 3-4 „agyba visszasimogatás” után aludtál el. Nagyon jó lenne, ha ez a módszer beválna, főleg a jövőt figyelembe véve, mert lehet, hogy komoly változások történnek az életünkben.
tovább(1 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

2008. május 27- június 2.

2008.06.02. 11:40módosítva: 2008.06.02. 11:46
Kedves Sára,

Csak ámulok és bámulok. Minden nap egyre értelmesebb vagy, egyre többet értesz, egyre érdekesebben reagálsz a körülötted zajló dolgokra, eseményekre.

Mozgásod egyre jobb, még totyogsz, de már nagyon gyorsan szeded a lábad, mondjuk úgy, hogy futsz. Valamelyik nap a játszótéren kölcsönkaptál egy játék babakocsit - rendkivüli módon tetszett. Vettünk egyet szombaton, mostanában egyik kedvenc játékod. A navigálás még nem megy igazán, ha elakadsz valahol, akkor többnyire nem tudod, hogyan kell onnan kiszabaditani a babakocsit, úgy oldod meg, hogy felemeled és elviszed onnan. Tegnap a küszöböt nem tudtad bevenni, hát megkerülted a kocsit és az elejét emelted meg és úgy raktad át.

Rengeteget halandzsázol - be nem áll a szád, azonban magadnak biztos értelmesen mondod, mert a halandzsád is mindig más. Más hangokat adsz ki, más hanglejtéssel. Amit egyértelműen tudsz mondani: mama, apu, bábá (nagyi), gyedá (nagypapa), ko és szi (macskáink Kormos és Sziszi), mja (miau a macskák hallatán), vau a kutyusoknak akár látod, akár hallod őket, kuku, ha meglátsz valakit, csics a "sétálunk, sétálunk, egy kis..." csüccs részéhez, b-vel kezdődő utánozhatatlan valami a banánra, nagyon sok mindenre, ami tetszik iiiii. Szoktál énekelni, vékonyka hangon, nagyon édesen. Tudsz morgolódni is, sajátosan, de mindig felismerhetően. Szerintem a nagyit utánzod, ő neki van mindig hozzáfűzni valója mindenhez.

A napirendünk sokban nem változott: hétköznap f7-7-kor kelünk, még az ágyban megiszod a tápszer adagodat. Ha az időnk engedi, akkor picit hancúrozunk, birkozunk az ágyban. Ezután jönnek a szokásos reggeli teendők: fogadat nem hagyod, hogy kefével mossam, oda adom inkább a kezedbe és, hogy utánozhass, én is fogat mosok. Ezek után é reggelizni megyek, te addig teszel veszel a konyhában. Természetesen mindent szétpakolsz, de hát e nélkül unalmas lenne élni. Nagyiék nem nagyon birják aktivitásodat, én hagylak. Oda figyelek nagyon, hogy olyan dolog ne kerüljön a kezedbe, ami nem való oda: kés, villa, olló, forró dolgok. A tűzhelyhez én sem engedlek oda, mert fel tudsz már rá nyúlni, de a többivel nincs bajom.
10-kor reggelizel, f11-kor a nagyi lefektet, általában gond nélkül alszol el, pár percet beszélgetsz magadban, énekelgetsz és zsupsz, el is alszol. Ebédelni 1-kor szoktál, utána megyünk sétálni. Hétvégén reggel is be szoktam iktatni egy kis egyórás sétát, a reggeli előtt. 5-f6-ig maradunk kint, közben 4-kor uzsonnázzunk, ezután haza, vacsora, fürdés és fektetés. Az esti elalvás nem megy olyan lazán és simán, mint a napközbeni, akkor sem, ha a nagyi fektet le. Nem is nagyon szereted, ha ő teszi, hetente kétszer kérem meg erre, amikor olyan programom van, ami előbb kezdődik, mintsem te, pici lánykám, elaludnál. Az altatás nálunk abból áll mostanában, hogy egy órát, néha többet el vagy magaddal, gyűrőd a lepedőt, beszélgetsz. Én meg fekszem melletted, többnyire el is szoktam bóbiskolni, sőt, néha elalszom. Ha nem vagy túl fáradt, akkor 8 körül alszol el. Ha nagyon fáradt vagy, akkor kétesélyes a dolog - vagy nagyon hamar, 15-20 perc alatt már szuszogsz, vagy másfél óra múlva sem.
Az éjszakát többnyire átalszod gond nélkül, néha nagyon korán felkelsz, hogy együnk - több estén át nem kérted a tápszert, igy lehagytuk. Úgy tűnik, mégis hiányzik, mert néha már f5-kor is felkeltesz miatta.

Kissé átalakult a kedvenc tárgyak köre. A telefonok már nem annyira kötnek le, annál inkább a kulcsok, kanalak, tányérok. A fürdőszobában a mosógépbe pakolsz be dolgokat: krémes tubusokat, samponokat, dobozkákat, fésűket. Ott van a kis titkos raktárad. A minap már a gép beinditása után vettem észre, hogy bent maradt egy üveg körömlakk. Le kellett állitani a mosást... Néha a ruhákat is bepakolod a gépbe, neha ki. Már segitettél: együtt bepakoltuk, aztán te elkezdted visszarakni a ruhákat a szennyes kosárba. Jó móka volt.
Szereted a labdákat, azt mondod rájuk, hogy gól!, rugdosod is néha.
Szombaton beszereztünk egy konyhai egyénykészletet - tányérok, evőeszközök, két kis fazék. Minden egy száritóban. Játszol vele, bár az igazi edényszáritó jobban érdekel.

Az evéssel mostanában - koppkoppkopp - nincs gondunk. Jó étvágyad van, szinte mindent megeszel, amit elkészitünk nagyival. Néha rá kell segiteni egy kis tejföllel vagy kefirrel, azzal mindent hajlandó vagy megenni. Tegnap például nagyon izlett neked a tökfőzelék, valahogy eddig lemaradt, csak párolt tököt készitettem. Ma kapsz felnőtt székely káposztából, direkt pulykából és kevesebb fűszerrel főztük Imádod a savanyú izeket, szerintem nagyon fog izleni, ráadásul tejföl is van benne.

Fogaidból már 14 van, kijöttek a felső négyesek. És hát nagyon úton vannak az alsó négyesek, tegnap is folyton eregetted a nyáladat.

Játszótéren általában a homokozóban szoktuk kezdeni. Ott teszlek le és ott eldöntöd, mihez kezdesz. Néha ott is maradunk, néha elmegyünk sétálni körbe-körbe a játszótéren, néha a csúzda kelti fel az érdeklődésedet. Néha mászni van kedved - na ez a legfárasztóbb, mert fel kell mennem még veled, nem a te korodra van kitalálva az a mászóka-házikó. Néha szórod a homokot, néha kavicsot gyűjtesz (és nyalogatod, remélem, még nem nyeltél le egyet sem). Néha zavarod mások játékát, lerombolod a homok épitményt. Az utóbbira figyelek, mert nekem se tetszene, ha jönne egy ilyen kis törpe és letarolná, amit oly nagy gonddal épitettem.

Most ennyi jutott eszembe. Puszillak.

tovább(1 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

2008. május 17-26.

2008.06.02. 09:48
Édes kislányom,

Telnek szépen a napjaink, már nagyon jó idő van, igyekszem is minden szabad percet kint tölteni veled. A környékünk nem a legtisztább, ezért inkább elmászkálunk ide-oda: parkokba, nagyobb játszóterekre. Bár mostanában a legközelebbi is megteszi, mert itt van délután a legtöbb árnyék és ez ebben az időben nem elhanyagolható szempont.

A járás egyre jobban megy neked, már lassan kezdesz odafigyelni, mi van a lábad előtt. A küszöböket már jól be tudod venni, a járdaszegélyek még nem mennek. Szuperül át tudsz mászni a homokozok legkülönbözőbb keretein. Pénteken egy játszótéren bemásztunk egy házikóba, ott vagy 15 percen keresztül fel- le másztál egy padra, az nagyon bejött neked.
Nagyon szeretsz a csúszdára alulról felmászni, vasárnap reggel a helyi játszótéren nem volt senki, végre kedvedre mászkálhattál, nem kellett állandóan lerángatni téged a csúszó gyerekek miatt. Felmásztál amennyire tudtál a csúszdára, megfordultál, és lábad segitségével „lecsúsztál”, majd földetéréskor közölted, hogy „bu!”, azaz leesett. És ezt jó sokáig csináltad. Egyelőre jobban szeretem, ha kevesen vannak a játszótéren, mert másokkal még nem nagyon játszol, viszont úgy nem kell állandóan odafigyelni, hogy most éppen kit fogsz „megsimogatni”, vagy a másik baba szülője hogy reagál majd arra, hogy elvetted a csemetéje játékát. Mert hogy én azt vallom, hogy meg tudjátok oldani egymás között és csak akkor kell beleavatkozni, ha tényleg konfliktus van érőben. Nagyon sok figyelmet igényel az ilyen játék, de sokkal több haszna van, ha magadra vagy egy picit utalva, mintsem minden helyzetet én oldok meg. De nem minden szülő osztja ezt az elvet, ezért résen kell lenni.

Most már fel tudsz állni önállóan is, nem kell támaszkodnod semmire. Nagyon mókásan nyekeregsz hozzá, nagymamát utánzod ebben.

Kommunikációd és egyre fejlettebb. A minap megkértelek, hogy hozd oda nekem a zoknidat, ami a cipődbe volt tűrve, a cipő meg az előszoba egyik polcán van. Rám néztél és megtetted. Olyan nagy öröm volt látni, hogy ÉRTED, mit kérek tőled, csak szavakból, nem kellett mutatni semmit. Tudtad, hol van a cipőd, megértetted, hogy csak a zokni kell belőle.
tovább(0 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

2008. május 7-16.

2008.05.16. 12:10
Drága Sára,

Hihetetlen az a fejlődés, amit produkálsz amióta lábra álltál. Szinte egyik napról a másikra lehet észrevenni, ahogyan egyre több dolgot csinálsz, utánzol.

Tegnap a takarítás napja volt – előbb a fürdőszobai kukát vitted ki a nagy kukába, majd a felmosó moppal mászkáltál jó sokáig. Ez utóbbit olyan jól fogtad, hogy alig hittem, hogy senki sem mutatta meg neked ezt eddig. Valószínűleg láttad valamelyikünket felmosni és ellested a fogást. A poharakat is elviszed a szárítótól a polcig, ha megkérlek arra, hogy tedd a poharat a helyére. Ha hazaérünk sétából, akkor kézmosás jön, már szólnom sem kell: bejövünk, kiveszlek a kendőből, lábra állsz és már húzod is fel a ruhád ujját. A fogkefét mostanában nem kedveled, de ha a kezedbe adom és magam is elkezdek fogat mosni, akkor utánzásból te is a szádba teszed és úgy csinálsz, mintha mosnád.

Fürödni mostanában nem nagyon szeretsz. Már nem rakjuk ki a kiskádat székre, hanem bent van a nagy kádban, eresztünk bele vizet, de a zuhanyt használjuk. Na ez nem nagyon tetszik neked, főleg a hajmosás.

Nagyon mosolygós, kedves kislány vagy. Bárhová is megyünk, elég, ha valaki egy picit is rád mosolyog, te már sugárzol is. Egész arcod derűs lesz, a szemed is mosolyog, nem csak a szád. Imádsz integetni, kukucsot játszani, idegenekkel is.

Ha az utcán sétálunk, akkor a vitrineket nem tudod kihagyni. Végig kell tapogatni az összes üveget, vissza-visszafordulsz minduntalan. Egyszer kiszámoltam – egy bizonyos vitrinhez 16-szor mentünk vissza. Aztán én untam meg, elhúztalak onnan. Általában is az van, hogy mindig az ellenkező irányba indulsz, kicsit nehéz veled sétálni, de én nagyon élvezem.

Hogy tudjál szabadon mászkálni és ne horzsold fel a tenyereidet aszfalton vagy kavicsos járdákon, olyan helyre megyünk, ahol van fű, de nincs állat. Talajon sokkal magabiztosabb vagy a járásban, mint aszfalton. Nem zavarnak a kis buckák, fűcsomók, simán átbillegsz rajtuk. Alig esel el. Járdán viszont folyton felbuksz…

Ha megütöd magad, akkor többnyire nem sírsz, hanem nyafogsz és mutogatod a „megsérült” testrészt. Nagyon édes vagy ilyenkor. Pár napja nagyot estél egy ásványvizes palackkal a szádban, felsértetted az ínyedet és a szád szélét, most volt először véres a dolog. Ezúttal persze bőgtél rendesen, nagyon fájhatott.

Játékügyben most elég laza vagy. A saját játékaid éppen, hogy érdekelnek. Minden más, ami nem az, annál inkább. Sokkal nagyobb móka a kulcscsomó, mint a kocka. Vagy a macskakaja zacskók pakolása, mint a kis labdák rendezgetése. De hát így van ez jól, így ismered meg a világot.

Puszillak
tovább(1 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)