Terhesség hétről hétre

Neked irom, kicsi virágom, Sára

Elmesélem neked és a világnak, milyen volt várni rád, milyen volt, amikor eljött a nagy nap, a születésed napja, hogyan teltek a napjaink azóta, mit gondoltam, éreztem irántad. Hogyan lett minden nap egyre fontosabb a jelenléted, a tekinteted, a mosolyod. Mert nagy kihívást jelentesz, nagy megpróbáltatást és egy életnyi út van előttünk.

Kedves Hozzászólók!

2007.05.07. 21:59
Kedves Hozzászólók,

Mindenki nagyon kedves és ezt köszönöm. Nem hittem volna, hogy a blogokat olvassa is valaki és kellemes meglepetés volt.

Most még nem igérem meg, hogy elolvasok mindenkit visszamenőleg, mert Sára baba sok, egyre több időt igényel és még nagyon sokat kell neki irnom, hogy mindent elmondjak. Ahogy behoztam magunkat, úgy nagy élvezettel olvasok mindenkiről (azért most is kukucska már itt-ott).

Üdvözlettel
tovább(0 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

A kezdet II.

2007.05.07. 15:49módosítva: 2007.05.07. 16:15
Kedves Sára,

Elgondolkoztam, mivel is kezdjem a Kezdetet, hisz annyi mindent el akarok mondani neked. Kezdjem magammal? Nem. Hisz ezeket úgy is elmondom majd, hogy ki vagyok, milyen volt az én gyermekkorom, ifjuságom. Az események már nem változnak meg. Az akkor született gondolatokat meg majd beleszövöm a naplóba.

Édesapáddal való találkozásunkkal sem szeretném kezdeni, mert azt majd inkább ő mondja el (hagyjunk neki is valamit, bár, nyilván, másképp látja majd a dolgokat).

Igy hát elkezdem veled, drága bogaram.

Fogantatásod nagy valószinűséggel 2006. június 1-2-án történhetett (a terhességi tesztek, amiket rendszeresen végeztem ezt igazolták). Mindenesetre 2006. július 11-én már 8,8 milliméter voltál, majdnem 7 hetesen.
Amikor megtudtam, hogy megjelentél bennem, a boldogságtól napokig repültem a föld fölött. Rögtön elmentem egy hét szabadságra, hogy át tudjam érezni a most már közös utunkkal járó dolgokat. Istenem, ha tudtam volna akkor, mennyi mindenre nem leszek felkészülve a sok könyv és beszélgetés, felkészités ellenére...

Igy hát elkezdődött az örömökkel és aggodalmakkal teli - mai távlatból nézve nagyon boldog - időszak. Neve: kivánt terhesség.
tovább(3 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

2007. május 7.

2007.05.07. 15:43módosítva: 2007.05.07. 22:46
Kedves lányom, Sára,

Ma nagy eseményt irhatsz be életed naplójába: hason fekve felemelted a fejed és folyamatosan tartottad, meg is örökitettem:



Megszületésed után ez a következő mérföldkő, ami meghatározza életed minőségét és közelebb visz a függetlenséghez (ami egy picit szomorúvá tesz, olyan, mint a Karácsony érzése - nagy öröm, de benne van a szomorúság).
tovább(3 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

Kedves hozzászoló!

2007.05.07. 00:12
Kedves hozzászólók!

Most csak röviden, mert már benne vagyunk az éjszakában rendesen. Köszönöm szépen az üdvözelteket és a köszöntőket.

Én is boldog Anyák napját kivánok mindenkinek.

Jó éjszakát.
tovább(5 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

2007. május 6.

2007.05.06. 23:54módosítva: 2007.05.07. 00:17
Kedves kislányom,

Ma mókás dolgot műveltél. Addig hadonásztál a kis öklöcskéddel, mig arcon nem csaptad magad. Kétszer is. Nehezen tudom leirni az arckifejezésedet. A felfedezés öröme a hitetlenséggel keveredve. Nehéz lehet elhinni, hogy az a valami, ami olykor röpköd az arcod előt ily erősen rá tud esni az orrodra. Meg, gondolom, lassan kezded összekapcsolni a kezedet önmagaddal.

A mai nap nekem is próbatétel volt - délelőtt nagyon rosszkedvű voltál, ami kihatott a szopira is. Egyáltalán nem akartál cicizni, csak az a fránya táp kellett, azt is kapkodtad meg félrenyeltél. Azért szerintem, ennyire éhes nem lehettél. Minden esetre délutánra kitaláltam egy kis turpisságot - mivel óramű pontosággal ébredsz, előre elkészitettem mindent és előbb is keltettelek, hogy még álmosan, jókedvűen kezdjunk neki az evésnek. Képzeld, ma bejött ez a trükk, remélem, holnap is menni fog, ha esetleg rosszkedvű leszel.

Majd elfelejtettem, ma gyakoroltuk a kenguruban való üldögélést. Én úgy láttam, neked tetszett, meregetted a szemeidet, húzogattad a nyakadat. Egyébként is, ma büfiztetés közben is egészen jól ment a fejtartás.

Drága Sárám, most megyek aludni, mert te hamar kelsz én meg fáradt leszek. Egyébként nagyokat sóhajtasz itt, a kiságyban. Mindjárt kikapcsolom a gépet és a villanyt, hogy nyugodtan aludhass. Csokolom a kis buksidat, szép álmokat.
tovább(1 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

A kezdet I. Hogyan?

2007.05.06. 23:19módosítva: 2007.05.07. 00:08
Kedves lányom, Sára!

Ezt a bejegyzést nem is annyira neked, hanem inkább azoknak irom, - és ezért rövid is leszek - akik menetközben esetleg olvassák ezt a naplót.

1) Ez az első próbálkozásom blog ügyben.
2) Nem ismerem a blogirás szabályait, ha vannak egyáltalán. Ezért csak is a saját fejem után megyek.
3) Az egyes bejegyzéseket időnként frissitem, mert, drága kislányom, hozzád rendszeresen fel kell kelnem, igy nem minden gondolatmenetet tudok egyszerre befejezni.
4) Kétféle bejegyzést találsz - az egyik az adott napról szól (hogy pontosan meg tudjam örökiteni a történéseket a mai - 2007. május 6 - naptól), a másik a régebbi dolgokat tartalmazza, a gondolataimat meg hasonló nehezen olvasható dolgokat. remélem, azért nem hagyod ki.

Kiegészités
5) Pontositok, háromféle bejegyzés lesz. A harmadik azoknak a kedves embereknek szól majd, akik már az első beirás mentése után nem sokkal üdvözöltek bennünket, amivel rendesen meg is leptek.
tovább(3 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

A kezdet I. Miért?

2007.05.06. 14:51módosítva: 2007.05.06. 23:00
Drága lányom, Sára!
A mai napon elhatároztam, hogy lejegyzem számodra mindazokat a dolgokat, amik történtek, történnek velünk nap mint nap.

Azért, hogy majd tudjál emlékezni.
Azért, hogy ismerj meg engem olyannak, amilyen most vagyok, mert mire nagy leszel én is meg fogok változni.
Azért, hogy majd akkor értsél meg és el tudjál fogadni.
Azért, hogy magamat emlékeztessem majd, hogy milyen volt, honnan indultunk.
Azért, hogy ne felejtsem el céljaimat, álmaimat, vágyaimat.
Azért, hogy el tudd mondani majd a saját gyerekednek, milyen volt a kezdet.

Kérdezed, miért ide, egy nyilvános blogba? Hát ezt, látod, én sem tudom pontosan.

Talán mert úgy képzelem, mire te nagy leszel, igy lesz a szokványos.
Talán mert igy megoszthatom örömeimet, gondolataimat, aggályaimat más anyukákkal, akik hasonló cipőben járnak most és kiváncsi vagyok az ő véleményükre is.
Talán - csak reménykedek - ezzel tudok másoknak biztatást,segitséget, vigaszt nyújtani.
Talán azért, mert megszületésed teljesen új életet hozott és hát miért ne lehetne új a napló vezetési formája is.
Talán mert úgy gondoltam, hogy ezt úgy se olvassa majd senki rajtad kivül. Most rögtön mondom, tévedtem.
Talán - és nem utolsó sorban - mert választ keresek kérdésekre.
tovább(5 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)