Terhesség hétről hétre

Egy csicseriborsó mindennapjai

A blogban a mindennapjainkat, bennem felsejlő gondolataimat, kérdéseimet kívánom megírni, leginkább unaloműzés szempontjából. :)

Napjaink vol. 2

2014.01.21. 10:22
Jónapokat, jóestéket! :)

Hát az elmúlt pár napunk érdekesen telt. Az az igazság, én már rájöttem.. Én nem kellek ahhoz, hogy megboruljon a gyermek napirendje. Éppen elég hozzá Ő maga.. Nagyon szépen bejáratott napirendünk volt, egészen pár héttel ezelőttig. Na már most a gyermek ugye egyre többet van fent, ami már lényegesen változtatja, a kialakított alvási, evési ciklust.. Minimum egy órát vígan fent van, amiből nagyon maximum 20 perc az étkezése, a többi csörgőzéssel megy el, meg bohóckodással. Igen ám, fáradt lesz így hát én beteszem a kiságyba simogatom picit a buksiját, és lám, alszik. Jaja, ez eddig szép és jó, de félóra múlva jön a feketeleves. A pocakfájás, amire előbb-utóbb, felkelés lesz, ez által, nem alussza ki magát, és ez estére frenetikus méreteket ölt, mert már magas frekvencián ad hangot a fáradtságának. Ennek fényében persze, hogy elaltassam egy külön művelet, sétabékával, csillagos teknőssel, és ratata, sorolhatnám. Persze ez is olyan, hogy vannak jobb, vannak rosszabb napok. Van amikor irtó könnyen ágyba lehet tenni, van amikor 3 órás művelet. Bár összességében megtérül, mert éjszaka alszik egy laza, 9-10 órát simát átszusszan, amiért nagyon szeretném megtudni kinek kell hálát adni, mert ezt már nagyon régóta megteszi. Pont ezen felbuzdulva, nem is vállalnék több gyereket. Meg sem akarom tudni, milyen is az amikor még x hónapos, éves korában nem alussza át anblock az éjszakát. Nyilván pár év múlva egészen más fényben fogom látni az egészet, de most józan ésszel, azt mondanám, a csúcson kell abbahagyni. :D

Az etetés is külön művelet lett, mert néha gellert kap és az istenért nem kell neki a cici, amit nem tudok hová tenni, így hát puszta félszből megkezdtem a hozzátáplálást. Félre értés ne essék csak egy kis almával próbálkozunk, és azt sem étkezés helyett, hanem két étkezés között. Mókás egy kaland az egy biztos.. Bár még egy hónapot ki kellett volna húzni, sőt ha azt nézem, hogy anyatejes babánál, féléves kortól ajánlott az inkább 3 hónap, de úgy sem bírnám ki addig. Sokan ezen fel szoktak háborodni, hogy miért kell ilyen korán elkezdeni a hozzátáplálást. Én magamról tudok nyilatkozni. Elsősorban azért mert tényleg ijesztő amikor tudom, hogy éhes, és nem hajlandó rám cuppani, el kell terelni minden félével a figyelmét, és társai, másod részt, mert ez tényleg egy új kaland. Nagyon izgalmasnak találom, ahogy ismerkedik az ízekkel, kíváncsian várja, hogy ebből, most mi fog kisülni, és hogy most ez mi is. De hát ez puszta türelmetlenség. Bár valószínű nem kezdtem volna neki, ha nem lenne nehézkes az etetés.. Na mindegy is, most már ez van. :) Különben is, mindenkinek szíve joga, úgy nevelni, gondozni gyermekét, ahogy akarja. Persze normális keretek között.
tovább(0 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(2 értékelés eddig)

Napjaink vol.1

2014.01.17. 11:15
Üdvözletem kedves olvasók!

Tegnap elmentünk első hosszabb utunkra. Muszáj voltam, tudni illik én Dunaharasztiban nőttem fel, és még anno annak idején ott is csináltattam bankkártyát, és a minap új kártyát küldtek és a régit se használtam de úgy döntöttem inkább átkérem arra a gyest, viszont ahhoz kell új pin kód és társai, mert annyira nem használtam a régit, hogy aláírás sem volt rajta. Jelenleg meg Pesten élünk, így hát kénytelen voltam kimenni a számomra illetékes bankfiókba. A babakocsitól engem a hideg kilel, bár egész jó, ha csak sétálni megyünk, de tömegközlekedési eszköz nálam szóba sem jöhet, így maradt a hordozó kendő. Persze a héven plusz negyven fok van, így a gyermeket kénytelen voltam lekötni, majd lejjebb vetkőztetni, hogy ne főjön meg. Természetesen erre felkelt, bár ez egyértelmű volt, hogy ez lesz a végkimenetele, de szokásához híven jó gyermek volt. Csak vigyorgott mint a tejbe tök, kicsit gagyarászott, és teljesen jól viselte, a kb. 25 perces utat. Megérkeztünk, persze a bankban újra levetkőztethettem, hogy érezzem a törődést, amire természetesen ismételten felkel, és bár ezt kevésbé jól viselte, de szerencsére nem állt neki hisztizni a bankban. Szép is lett volna. :D És gondoltam ha már ott vagyok elmegyünk anyukámékhoz, mert akkor már kellemest, a hasznossal. Még jó, hogy a nővéremnek van már egy kis babócája, bár ő már két és fél éves, úgyhogy volt hova tenni, meg mivel játszani. Persze idegen helyen mutatványos volt elaltatni, de sikerült.
Összegzésben szerencsére remekül viselte, mind az utazást, mind az idegen helyen való létet. Úgyhogy roppant büszke vagyok rá. :)

Ma vagyunk 12 hetesek, és a hasfájás megmaradni készül továbbra is. Bár a kerek három hónapig még van egy hét.. Sose fogom elfelejteni, még egy hetes sem volt, és az istenért nem akart aludni.. 9(!!!) órán keresztül volt fent és raplizott. Már hullásnak indult a hajam, és nem értettem, mi a fene ütött a gyermekbe. Nagy nehezen megfejtettük, vagy inkább meghallottuk. Pukizik a gyerek. Tehát fáj a hasa. Jaj de jó. Nekem ez derült égből, volt mert nem számítottam rá. Már egy kisebb vagyonba került a hasfájása, és meg van a kombináció amivel egészen elviselhető a helyzet. Sőt.. De akkor is vége lehetne már az egésznek, mert sem én, sem a pöttöm nem élvezi a helyzetet...

A napirendünket is megbolygatta, gondolom a növekedési ugrás, Meg az, hogy egyre többet van ébren, ami estére lesz macerás, mert akkor már nagyon nyügi, és van, hogy végigvisítja, az esti szeánszt (értsd: szélcső, fürdés, törölközés) és enni is könyörögni kell neki, hogy egyen.. De engem mindig az az egy nyugtat, hogy örökké, úgysem lesz fent, egyszer úgyis elalszik.. Mindig ezzel nyugtatom magam amikor már kevés idegszálam maradt már csak..
tovább(0 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(3 értékelés eddig)

Egy kis bevezetés

2014.01.15. 14:34
Üdv mindenkinek!

A mi szemünk fénye 2013.10.25.-én jött világra császármetszéssel 2900 grammal, 51 centivel.

A kórházi napjain szerencsére, gyorsan elszálltak, és várt minket az otthon kellemes melege, bár megjegyezném a kórházban is plusz 40°C volt. :D
Sajnos látom már most is, hogy rohan az idő, majd három hónap telt el, és annyit fejlődtünk, egy hasfájós, nyekergős kis pöttömből, már egy mosolygós, gagyogós, játékos kis bogyó lett. Szerencsére nem sok álmatlan éjszakát tudunk magunk mögött, mert élete első három hetében éjjel egyszer kelt fel enni, utána már átaludta az egészet. gyakorlatilag este 10-től reggel 8-9-ig alszik. Már majdnem úgy érzem eme tulajdonságával jobban jártunk mintha megnyertük volna az ötöslottót. :D
12 hét alatt 2400 grammot hízott, úgyhogy lassan megduplázza a születési súlyát. :)

Végső soron soha nem gondoltam volna, hogy az ember szerelmes lehet a saját gyerekébe, pedig itt igazi szerelem van. Persze itt is mint minden szerelemben vannak nehéz pillanatok, de megér mindent a kis kincs. Szerintem nincs a földön olyan dolog ami végett ennek a szerelemnek valaha is vége lehet.
tovább(0 hozzászólás eddig)
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(4 értékelés eddig)