Terhesség hétről hétre

Neked irom, kicsi virágom, Sára

Elmesélem neked és a világnak, milyen volt várni rád, milyen volt, amikor eljött a nagy nap, a születésed napja, hogyan teltek a napjaink azóta, mit gondoltam, éreztem irántad. Hogyan lett minden nap egyre fontosabb a jelenléted, a tekinteted, a mosolyod. Mert nagy kihívást jelentesz, nagy megpróbáltatást és egy életnyi út van előttünk.

Október 21-november 17.

2008.11.28. 11:40
módosítva: 2008.11.28. 11:40
Drága Sára,

Már alig várom azt az időt, amikor el tudod majd magyarázni, mi tetszik neked, mi nem. Amikor már nem a saját érzéseimből, elképzeléseimből, rutinjaimból, félelmeimből kell majd alakítanom az életedet. Hiszen most csak azt gondolom, hogy téged zavar az éjjeli fény, mert engem zavarna, pedig elképzelhető, hogy észre sem veszed, vagy épp tetszik, hogy a sötétben valami kis színes dolog van a fal tövében. Néha azt érzem, szinte siettetem a növekedésedet: alig bírtam kivárni, hogy felülsz, felállsz, el kezdesz járni, önállóan enni, beszélni. Minden újabb fejlődési fázisnak örülök, egyáltalán nem sírom vissza a régi dolgokat, pl. amikor még nem tudtál állni vagy nem jártál még. Emlékszem, ahogy mondogatták, hogy, jaj, majd ha elindul, szaladhatsz utána... Hát, ami azt illeti, jobban szeretem, hogy már önállóan tudsz menni-futni. Alig várom már, amikor már ki tudod fejezni a gondolataidat, nagyon szeretnék veled beszélgetni. Már most is szoktunk, de még nem az igazi. Nőj, babám, fejlődj! Várlak!


Voltaképp ez a napló éppen arra szolgál, hogy megörökítsem a fejlődésedet, vagy annak fontosabb pillanatait. Jó lenne naponta jegyezni, hogy minden apró részlet megmaradjon. Sajnálom, erre nincs lehetőség, inkább veled töltöm az időt, egyre jobban szeretek veled játszani.


Az utóbbi napok legfontosabb eseménye, hogy önállóan akarsz enni. Eddig is eszegettél, de most pénteken (November 14-én) a vacsoránál konkrétan kikövetelted, hogy a kanál csak is nálad legyen, a tányér meg előtted. L folyamatosan fotózott, nagyon jó képek lettek. Tejbegrízt ettél és nagyon ügyes voltál. Azóta zokon veszed, ha nem ehetsz egyedül. Szombaton reggel például siettünk az állatkertbe, időre mentünk L fiáért, te meg nagyon álmodoztál kanállal a kezedben. Kértelek így is, úgy is. Végül megpróbáltalak én megetetni. A vége az lett, hogy egyáltalán nem akartál már enni. Sajnálom, hogy elrontottam a reggelidet. Komolyan. Kértem is tőled elnézést, megpróbáltam elmagyarázni, miért volt fontos, hogy siessünk, de nem nagyon figyeltél. Nem baj, majd idővel megtanuljuk ezeket a dolgokat kezelni, sőt, egy idő múlva már nem is lesz fontos.

Amúgy nagyon akaratos lány vagy, nehezen tudsz megállni, a "feladni valamit" ismeretlen fogalom nálad. Péntek este elmentünk körülnézni pár bútor boltban. Egy nagyon szép, nagyon világos és nagyon drága ülőalkalmatosságokat áruló boltba tévedtünk be. A kanapék gyönyörűek voltak, a kiegészítők is. A kárpitok meg káprázatosak és többnyire fehérek. Na most, mivel nem az Ikea-ban voltunk, megkértelek, hogy cipőben ne mássz fel a kanapékra. Megtetted. Megkértelek, hogy ne piszkáld az asztalokon lévő tárgyakat. Megtetted. Minden olyan dolgot megcsináltál, amit kértem, hogy ne. 10 perc alatt jobban fárasztottál le, mint egy 5 km-es gyors menet nehezített felszereléssel. Végül levettem a cipődet, hogy tudjál mászkálni, erre azonnal abbahagytad. Asszem a kabáttal volt a baj - elég meleg volt bent és ahogy levettem a kabátot rólad, azonnal sokkal együttműködőbb lettél. Legalábbis amíg nem végeztünk. A kabátot folyamatos üvöltés mellett vetted fel, a földre dobtad magad, csapkodtál kezeddel, lábaddal. Szegény eladónak nagyon elvetted a kedvét a gyerekvállalástól. Üvöltöttél, amikor felvettelek, üvöltöttél, amikor mentünk ki, üvöltöttél, amikor L átvett, mert annyira tekeregtél,hogy nem bírtalak megtartani, ha meg letettelek, akkor azonnal lefeküdtél. Próbáltalak babusgatni, de te csak hisztiztél. Végül az éneklés segített. Annyira, hogy a következő boltban arany gyerek voltál - csempebolt volt és vigyáztam, hogy nem boríts fel dolgokat. Eszed ágában nem volt elmenni mellőlem, fogtad a kezem, első szóra megálltál vagy éppen indultál. Nem ismertem rád - 5 perccel azelőtt üvöltő kis gombóc voltál, aki rúgott és tiszta takony volt, most meg egy csillogó szemű angyalka, aki ugyan megpróbált bemenni a raktárba, de első kérésre lemondott az ötletről.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

Hozzászólások (1)

1. ydurtÜzenet2008.11.28. 20:55

:) Én is vártam a szakaszokat, de a mászós, elindulós időszak egyáltalán nem hiányzik... a felfedezés és a rengeteg baleseti lehetőség :-P Viszont néha nem bánnám, ha kicsit elhallgatná a véleményét ;) :-D Nekem is tanulnom kell :) :-P Ismét jó volt olvasni rólatok :) Jó lett volna ha ráértek 13.án :( Puszi:Bogár és Gerti

Szeretnél hozzászólni Te is? Kérjük lépj be előbb!
Sikeres belépés után a rendszer automatikusan visszadob ide!