Terhesség hétről hétre

Neked irom, kicsi virágom, Sára

Elmesélem neked és a világnak, milyen volt várni rád, milyen volt, amikor eljött a nagy nap, a születésed napja, hogyan teltek a napjaink azóta, mit gondoltam, éreztem irántad. Hogyan lett minden nap egyre fontosabb a jelenléted, a tekinteted, a mosolyod. Mert nagy kihívást jelentesz, nagy megpróbáltatást és egy életnyi út van előttünk.

2009. január 13 - február 17.

2009.02.17. 13:40
Kedves Sára,

Az utóbbi egy hónapban volt örömünk, volt bánatunk. Az előbbiből sok, a másikból csak egy és már túl is vagyunk rajta.

Egy hónappal ezelőtt eltört a kulcscsontod. A rémes részeket nem akarom már felidézni, most már túl vagyunk rajta. Zöldgally törésed volt, ami azt jelenti, hogy a csont külső része sérült meg csak, a fő szerkezete nem. Két hétig kellett felkötött kézzel járnod, ebből egy estére én is felkötöttem a karomat, hogy kedvet adjak neked, mert amúgy nem engedted, hogy rajtad legyen a kötés. Ahogy kijöttünk a vizsgálóból, azonnal mondtad – nem jó, nem jó, és már vetted is le az egészet. Napközben alig lehetett észrevenni, hogy valami baj van – szépen mozogtál, élénk voltál. Amit nem tudtunk szokásosan csinálni, az az öltözés. A karod felemelése nagy fájdalommal járt, még úgy is, hogy nagyon óvatosan, szinte mozgatás nélkül cseréltünk ruhát. A másik meg az alvás volt – éjjelente, amikor forogtál, egyszer-kétszer ráfeküdtél a törött válladra. A sírásodból ítélve nagyon fájt. Az első hét vége felé már láthatóan kevésbé érezted a törést, a második hétben le is vettem a kötést.
A kontroll napján a dokik hibája miatt 3-szor kellett röntgenfelvételt készíteni, egyáltalán nem örültem ennek. Egyszer rosszul küldték föl a beutalót – csak a törött jobb csontról, majd eszükbe jutott, hogy kell a másik is összehasonlításképpen. Akkor a röntgenológus középről vett fel, de nem látszott rendesen a bal vállad. Jött a harmadik felvétel.
A törés előtti héten meg kötőhártya gyulladásod volt. Meg az orrod is folyt.

Azóta viszont semmi bajod! Koppkoppkopp! Csak makacs vagy és akaratos. Én meg nem mindig tudom kezelni. Kedvesem szerint nem vagyok következetes. Hagyom, hogy azt tanuld meg, tök mindegy, mit mond anya, a végén úgy is az lesz, amit akarok. Most jobban odafigyelek, hogy kevésbé szigorú, de annál inkább következetes legyek veled, mert amúgy én is azt látom, hogy ha nincs kedved valamihez, akkor fittyet hánysz arra, amit mondok neked. Amit a legjobban utálok, hogy sokszor nem bírom ki és kiabálok veled. Te meg ekkor leblokkolsz, úgy tűnik, és pláne nem akarsz tenni semmit. Szóval most revízió alá került a viszonyunk, kissé elbizonytalanodtam.

Visszatérve rád. Te. Élénk kis csillagocska, állandóan izgómozgó tündérke. Ha nem alszol, akkor mozogsz. Folyamatosan. Mindig. Rakosgatsz dolgokat, vagy kalimpálsz. Vagy énekelsz. Ezt is szinte állandóan. Ha nem, akkor dumálsz. Édes, vékony hangon. Önmagaddal is. Imádom, ahogy a Toreador indulóba behelyettesíted a szavakat és a „tá-tá-tátáta” helyett a „ma-ma-mamama” hangzik el.

Kedvenc játékod mostanában az – saját elnevezésben – olioli. Ez dartsot jelent, ezt a hangot adja ki a tábla, amikor játékos csere van. Van felnőtt darts, azt csak nézed, van gyerek tábla is, ami egy mágneses tábla és a dárdák ráragadnak, nem beleállnak. Szóval a játék maga és a dárda az oli, a tábla az olitábla.

Remek memóriád van és nagyon jó a megfigyelő képességed. A saját dolgaid nem érdekelnek, de azt tökéletesen tudod, a nagypapa hol tartja az öngyújtóját és látványosan elviszed a helyére, ha másutt találod meg. Egyébként is, ha nem játékról van szó, általában könnyű téged rábírni a rendrakásra. Egyelőre.

Esténként jó éjt kívánó rituálét hajtasz végre: végig jársz mindenkit és „Jó éjszakát”-ot kívánsz. Addig nem mész tovább, amíg az illető nem válaszol. Aztán jönnek a tárgyak. Ahogy haladunk a lakásban: jó éjt, szék, jó éjt, kabát, jó éjt, cipő, stb… Alvásod jó, nagyon ritka, hogy éjjel ébrednél. Reggel úgy f8-8ig alszol, utána még előfordul, hogy akár egy órát is elvagy, ha hallod, hogy senki sem mozgolódik, azaz alszik. Amikor már eleged van az ágyban ülésből, akkor „Anya, gyere de!” magyar és orosz nyelvű felkiáltással jelzed, most már ideje lenni kimászni.

Rengeteg igét ismersz már, sok tevékenységet meg tudsz nevezni. A tárgyakkal már nem vagy olyan jóban, de szorgalmasan kérdezed: „Ez mi?”

Tegnap végre szánkózhattunk egy keveset az utcánkban. Nagyon élvezted. Igaz, csak akkor voltál hajlandó egyenesen ülni a szánkóban feltett lábakkal, ha a többiek előttünk voltak, ha nem, akkor forogtál ide-oda, hogy lásd őket, hívogattad, hogy jöjjenek ők is szánkózni. Ma megint megkíséreljük a dolgot, ezen túl hóembert is csinálhatunk a kertben.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

Hozzászólások (1)

1. ydurtÜzenet2009.02.19. 00:02

Huhh... a rossz részeket kihagyhattad volna ebben a hónapban, a többiben meg ... szintén ;) Nagyon szépen fejlődsz, okosodsz :) Biztos sok csodás percet okozol az "öregeknek" Puszi:Bogárék

Szeretnél hozzászólni Te is? Kérjük lépj be előbb!
Sikeres belépés után a rendszer automatikusan visszadob ide!