Terhesség hétről hétre

Neked irom, kicsi virágom, Sára

Elmesélem neked és a világnak, milyen volt várni rád, milyen volt, amikor eljött a nagy nap, a születésed napja, hogyan teltek a napjaink azóta, mit gondoltam, éreztem irántad. Hogyan lett minden nap egyre fontosabb a jelenléted, a tekinteted, a mosolyod. Mert nagy kihívást jelentesz, nagy megpróbáltatást és egy életnyi út van előttünk.

2009. február 23. - április 22.

2009.04.22. 11:18
Édes, pici leánykám!

Ritkán járok erre, bevallom – lusta vagyok. Életünk pereg, minden napra jut valami érdekes, próbálom fejben elrakni. Most elérkeztem memóriám határáig, félek, hogy a lényeges dolgokat is elvesztem. Így hát összeírom, miket csináltunk a legutóbbi két hónapban, mert rengeteg dolog történt.

Kezdem a véggel, a tél végével. Igaz, lassan májusba csúszunk, de a történet kihagyhatatlan. Amikor leesett az első és egyben az utolsó hó, a nagyiék udvarában a szomszéd gyerekek építettek egy hóembert. Kapott színes gyermek sapkát, sárga műanyag kupakot gombként és feketét szem gyanánt. Beleszerettél. Naponta emlegetted. Nagyihoz érve első dolgod volt oda menni hozzá. Eltelt pár nap, melegebbre fordult az idő és a hóemberről leestek a fekete kupakok, csak két karika maradt a hóban. Délután kifelé menet megálltál az udvarban, nézted, nézted a hóembert majd nagyon okosan megjegyezted: „Alszik…”. Ebben maradtunk, a hóember alszik. Majd másnapra a hóember kissé oldalra dőlt (olvadt), erre az „Fekszik” diagnózist állítottad fel. Pár nap múlva annyira meleg volt már, hogy a hóember teljesen elolvadt, a sapkája még ott volt egy napig, de aztán azt is elvitték a gyerekek. Hetekig, nem viccelek, legalább 3 hétig emlegetted, kerested. Elmeséltem neked, hogy a tavasz jöttével a hóember elolvadt, azaz elköltözött a télapóhoz Északra. És majd csak akkor jön legközelebb, amikor majd újra lesz tél, hideg és hó.

A tavaszunk egy különleges eseménnyel kezdődött, a születésnapoddal. A második szülinapod! Maga a szülinap ünneplése nem volt olyan nagyon nagy dolog, egyébként is édesapádnál töltötted azt a hétvégét. Ami engem csodálattal tölt el, hogy mekkora vízválasztó ez a fejlődésedben. Az eltelt két hónapban meg tanultál igent mondani, segítség nélkül lépcsőn lemenni (mármint lábon), okoskodni, nadrágot fel- és levenni, az autóúthoz érve külön felszólítás nélkül megállni, válogatni, rendet rakni, alkudozni (ez utóbbi inkább tőlem jön, te csak beleegyezel, vagy nem), nyelveket megkülönböztetni, azaz pontosan tudod, kinek milyen nyelven kell mondani dolgokat. Azonban ezek mind picik ahhoz képest, hogy tanulgatsz bilire járni.

Most jöjjenek a szösszenetek, ömlesztve, ahogy emlékszem rájuk.

A minap kocsit mostunk. Mászkáltál, mászkáltál körülöttünk, majd találtál magadnak egy rongyot és a fényszórót kezdted el törölgetni, „Sára segít, Sára segít!”…

Amikor megláttad a kocsink betört ablakát, keservesen mondogattad: „Elszakadt, elszakadt!”…

Egyszer, régebben még, a nagyi elmondta, hogy hazugságon fogott téged. Hogy a pelusban volt a kaka, de te csak azt hajtogattad, hogy „Kaka nincs”. Az elmúlt hétvégén megvolt a válasz. Sikerült bilibe kakilni, amikor végeztél, közölted: „Kaka nincs”. Már nyitottam a számat, hogy hát hogy-hogy nincs, hiszen ott van a biliben, mire mondtad: „Kaka nincs a pociban. Kaka a biliben van”. Én majdnem elsírtam magam ettől az egyszerű és tiszta logikától. Hát persze! Akkor régen is nagy valószínűséggel erre gondoltál, hogy benned nincs, már a pelenkában van… (Ami a hazugságot illeti, elmondtam anyunak, azaz a nagyinak, hogy tudomásom szerint a hazugság, mint fogalom kb. úgy 6-7 évesen jelenik meg, akkor tudnak a gyerekek különbséget tenni a „nem tudom, nem akarom elmondani” és a „szándékosan mást mondok” között. Arról is beszéltünk vele, hogy ha elég sokszor hajtogatja, hogy hazudsz, a végén tényleg azt fogod tenni, mert így akarsz majd megfelelni az elvárásának.)

Egy másik WC-s történet. Amikor úgy tűnt, most már elő lehet venni a bilit, találtam egy ülőke szűkítőt. Fel is raktam, egy kicsit billeget, ezt szóvá is tettem a kedvesemnek, hogy ez a szűkítő nem erre az ülőkére van méretezve és hogy ne hogy lebillenj majd róla. Te ezt hallottad. És most már nem tudlak meggyőzni, hogy nyugodtan felülhetsz rá, mert ott vagyok és vigyázok rád. A WC-re felcsimpaszkodsz, felülsz. A szűkítőre nem. Hihetetlen, milyen erősen befolyásolt téged az én első reakcióm, a bizonytalanságom.

A földre dobálós hisztit felváltotta nálad a „nagyon-el- vagyok-keseredve” sírós hiszti. Nagyon jól csinálod, ember legyen a talpán (most dicsérem magam), aki meg tudja különböztetni, mikor sírsz valóban és mikor színészkedsz.

Be nem áll a szád. Reggel még a szemed csukva, de már mondogatod a dolgokat. Mindenhez van szavad, dirigálsz (nem szeretem), énekelsz (szeretem), versikéket mondasz, néha direkt halandzsázol valamelyik dalocska ritmusára.

Amikor még volt hó, sokat szánkóztunk, a te olvasatodban ez úgy nézett ki, hogy csak húzni akartad a szánkódat, benne ülni nem. Kibírtál pár métert és kész…

Rettenetesen utálsz hajat mosni, hiába mutattam meg neked, hogyan hajolj előre, hogy a víz ne folyjon a szemedbe, ficánkolsz, kiabálsz és sírsz…

Imádod a hátmasszázst. Van egy mondókás masszázssor, oroszul, azt minden este kéred, legalább kétszer-háromszor. Ismered már a szövegét, előre mondod…

Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

Hozzászólások (3)

3. anon_630620Üzenet2009.05.04. 13:51

Kedves Elike! Már nagyon régóta próbállak elérni, de hol ez az oldal nem engedett be, hol az e-mail címedre küldött levelek jönnek hibaüzenettel! Örülök, hogy jól vagytok, igyekszem jelentkezni! Puszi: CsiCsilla 27/2-es ágyról

2. ydurtÜzenet2009.04.22. 22:01

:) Micsoda hatalmasat nőttél :) Ha ritkán is jöttök, ránk bizton számíthattok :) Puszi:Bogár

1. bilbiÜzenet2009.04.22. 11:28

A földgömbös történet gyönyörü. Boldog másodikat drága Sára!!! És nincs a pociban a kaka, hát lehet orvos leszel drágám, ha már igy végigment az anatómia a kis fejedben. Okos;-) Puszilunk, Gréta és Dalma

Szeretnél hozzászólni Te is? Kérjük lépj be előbb!
Sikeres belépés után a rendszer automatikusan visszadob ide!