Terhesség hétről hétre

Neked irom, kicsi virágom, Sára

Elmesélem neked és a világnak, milyen volt várni rád, milyen volt, amikor eljött a nagy nap, a születésed napja, hogyan teltek a napjaink azóta, mit gondoltam, éreztem irántad. Hogyan lett minden nap egyre fontosabb a jelenléted, a tekinteted, a mosolyod. Mert nagy kihívást jelentesz, nagy megpróbáltatást és egy életnyi út van előttünk.

2009. február 22.

2009.02.23. 12:58
Kedves Sára,

Szavakkal aligha tudnám kifejezni azt a varázslatos élményt, ami tegnap ért. Van nekünk egy világító földgömbünk. Szép, meleg színekben pompázik, esténként, amikor lefekszel, be szoktam kapcsolni neked egy pár percre. Kérni is szoktad. Tegnap is bekapcsoltam és tovább maradt így, mint általában. Tettem-vettem a másik szobában és a helyedre képzeltem magam, ahogy ott fekszem a sötétben, nézem a szépen kivilágított, színes gömböt, álmodozom félálomban…

Amikor benéztem hozzád, hogy lekapcsoljam, a fejemben lévő kép elevenedett meg – ott feküdtél az ágyadban, a fejed alá gyűrted a takarót párnaként, merengve nézted a fényt. Hol jártál épp? Milyen meséket szőttél magadnak? Olyan szép, olyan tiszta.

Odasúgtam neked, hogy jó éjt! Megsimogattam fejecskédet, átfordultál a párnára és már csuktad is a szemed.
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(0 értékelés eddig)

Hozzászólások (1)

1. ydurtÜzenet2009.02.23. 22:00

Csodálatos :) Puszi:Bogárék

Szeretnél hozzászólni Te is? Kérjük lépj be előbb!
Sikeres belépés után a rendszer automatikusan visszadob ide!