babaszoba.hu


Nem vagy egyedül


Beszélgetés babázásról, nevelésről, lélekről, családról és arról, mi történik a világban. Kérdezz bátran, válaszol a Kismama magazin pszichológusa: Sződy Judit

Éjszakai felriadás

2011.03.31. 21:44módosítva: 2011.03.31. 22:25
Kedves Judit!

A segítséged szeretném kérni. Kisfiam áprilisban lesz 2 éves és hosszas utánajárás eredményeként kiválasztottunk egy magánbölcsődét, ahová néhány hete elkezdtem beszoktatni. Ő alapvetően érzékeny típus, rendszerint idő kell neki, hogy feloldódjon, ráadásul nagyon anyás. Engem meg szerencsére nem hajt a tatár, ezért nagyon fokozatosan haladunk, ebben a dadusok is partnerek. Az elmúlt hétre odáig már eljutottunk, hogy egy-másfél órára el tudtam menni, ő szinte egyáltalán nem sírt, elköszöntünk, amikor érte mentem, örült, közben jól eljátszott, látszólag nagyon jól ment minden, de mióta el is jövök a bölcsiből, nyűgös, éjszaka pedig felriad, pánikszerűen sír és alig lehet megnyugtatni. Az éjszakákat egyébként általában átalussza, ha valami megviseli (betegség, sok program), akkor szokott egyszer-egyszer felébredni. Nagyon ritkán egy-egy hasonló pánikroham is előfordult már, az utóbbi napokban viszont ez minden éjjel előjött. Ráadásul még az apja után is sírt éjszaka, aki egyébként nem szokott "megfelelni" az éjszakai megnyugtatásra, ilyenkor mindig én kellek neki.

Nagyon aggódom miatta, lehet ez a pánik összefüggésben a beszoktatással (illetve az elválásunkkal)?
A szoptatást nemrég hagytuk abba (még a bölcsikezdés előtt néhány héttel), én kezdeményeztem, mostanra már egyáltalán nem is kéri, de lehet, hogy ez is nyomot hagyott benne?

Egyébként kiegyensúlyozott gyerek, bár az életkorából adódóan vannak már hisztik és most kezd mondatokat formálni, ami láthatóan teljes üzemmódban pörgeti a kis agyát, biztos ezek is megterhelő folyamatok.

Hogyan tudnék neki segíteni? Van javaslatod a pánikrohamok kezelésére? Nagyon nehéz ilyenkor megnyugtatni, jellemzően érdemben semmire nem reagál, amire napközben egyébként igen.

Várom válaszod, köszönettel:
Judit


Szia Judit!

Amit leírsz, az az éjszakai felriadás, már néven: pavor nocturnus. Erre a korosztályra jellemző (meg a kicsit nagyobbakra). A gyerkőc éjfél után valamivel sírva vagy kiabálva ébred, vagyis nem ébred igazából, mert látszik, hogy "nincs ott", bár lehet, hogy tágra nyílt a szeme. Ezt az állapotot a szülő is nagyon nehezen viseli, hiszen a gyerek látványosan bajban van, anya mégsem tehet semmit, mert a kicsi nem hozzáférhető. A gyerek többnyire nem emlékszik semmire reggel, hiába kérdezgetik, hogy rosszat álmodott-e. Amúgy ezzel nem is érdemes zaklatni, végül lehet, hogy kiböki, hogy igen, szörnyeteg volt, csak hagyják már békén...

"A tudomány mai állása szerint" a pavorra való hajlam öröklődik, ha az egyik szülő alvászavarban szenvedett (maga is pavoros volt vagy alvajáró), akkor nagyobb az esély, hogy a gyerek is az lesz. Környezeti tényezők is fokozhatják az esélyét, érdemes a felriadós gyereket elvinni gégészetre, a megnagyobbodott mandula miatt kialakuló légszomj is vezethet a tünethez. Sokan összefüggésbe hozzák pszichés okokkal is, hiszen a pici gyerekeknek még nagyon kevés megküzdési stratégiájuk van, ami eddig bevált, arról meg éppen le akarják szoktatni őket (te már nagy fiú vagy, nem szopizhatsz /szophatod az ujjad/ cumit). Meg kell hogy mondjam, én sem aludnék iyen helyzetben felhőtlenül - a fene se akar nagyfiú/nagylány lenni két éves korában, amikor még tényleg kisfiú/kislány, sőt: majdnem baba.

No, de van amikor muszáj nagynak lenni, például, ha jön a bölcsi. Ahogy nálatok is. Ilyenkor, mint mindenki, aki nagy kihívás elé kerül, a kisgyerek is zaklatott lesz, szorongani kezd. Vannak elkerülhetetlen kihívással teli helyzetek, minden gyereknek időnként meg kell birkóznia ilyesmivel, a szülő feladata, hogy kellőképpen átsegítse rajta a kicsit. Én az elválasztást nem időzítettem volna a bölcsibe való beszoktatás elé, de ha így volt, így volt, mindig tanul az ember! Majd legközelebb okosabb lesz. (Ha tudnád, az én legnagyobb fiamnak mit ki nem kelett bírnia...)

Most azt teheted, hogy az esti elalvás előtt megpróbálod nyugisra alakítani a család életét, ne legyen fárasztó elfoglaltság, ugrándozás, hancúrozás, és éppen időben feküdjön le a kicsi, semmiképp ne akkor, amikor már hulla fáradt. A túlzott fáradtság ugyanis megnyújtja azt az alvásszakaszt, amelyben a pavor elő szokott fordulni, így a pavor esélyét is.
A bölcsiben folyattsátok a hosszú beszoktatást, bölcsin kívül pedig sok együttlét, testközelség, összebújás és közös elfoglaltság segít abban, hogy megnyugodjon. Az elalvás idejére is maradj vele, mesélj neki egyszerű mesét, az is elég, ha az ő egy napját meséled el kitalált szereplőkel. Így biztonságban érzi magát az elalvás alatt is, ami segítség a nyugodt átalváshoz. Bizzunk benne, hogy hamarosan elmúlnak a pavoros éjszakák, általában nem szokott hosszan tartani ez az időszak. Drukkolok nektek!

Judit http://www.szody.hu
Tetszett ez a bejegyzés?Értékeld!
(2 értékelés eddig)

Hozzászólások (Még nem érkezett hozzászólás)

Szeretnél hozzászólni Te is? Kérjük lépj be előbb!
Sikeres belépés után a rendszer automatikusan visszadob ide!

A blog létrehozója és / vagy tulajdonosa kizárólagos felelősséget vállal az általa létrehozott és / vagy szerkesztett blog teljes tartalmáért. A HáziPatika.com Kft. - mint a babaszoba.hu oldal tulajdonosa - a portálon látogatói által szerkesztett blogok igazság- és valóságtartalmért, valamint az azokban elhelyezett tartalommal összefüggésben semmilyen felősséget nem vállal.

Ugrás a lap tetejére

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s
A blogról
Szerző:szodyjuditÜzenetoffline
szodyjudit
  • Összesített tetszési index:

  • Bejegyzések száma: 35 db
  • Létrehozva: 2011.01.12. 12:55
  • Módosítva: 2011.04.27. 07:02

A babaszoba.hu oldalain található információk, szolgáltatások nem helyettesíthetik szakember véleményét, ezért kérjük minden esetben forduljon szakorvoshoz!
Copyright © 2002 - 2018 Central Digitális Média Kft. - Minden jog fenntartva