FórumFőoldal

Belépés a fórumba

Regisztráció

Keresés a fórumokban


Részletes keresés

Részletes keresés

Eredmények mutatása szinten.

Egyszerű keresés

Időrendben
Válasz/oldal:

Összesen: 1 db üzenet, 1 oldalon

rhcspszofflineüzenet

regisztrálva: 2020.02.18.

hozzászólások: 1

  • Utolsó belépés:
    1970. 01. 01. 01:00:00
rhcspsz  2020.02.19. 00:45

1.

Sziasztok!

Nem vagyok ismerkedős tipus, ezért elég nehezen szoktam barátnőt találni. Utoljára talán 6 éve volt kapcsolatom. Ezidő alatt 1 probálkozásom volt, ha a jelenlegit nem számllom. Egy egyedülálló anyuka. Ezer éve ismertük már egymást. Mivel ő külföldön dolgozott előtte és az apuka is külföldi, igy ritkán beszéltünk mindaddig, amig ugy nem döntöttek, hogy külön utakon folytatják... Hazaköltözött az anyuka a picivel és egy idő után szinte napi szinten találkozgattunk itt-ott. A kisebb hazaruccanásain is találkozgattunk de akkor a picivel is találkozhattam. Ezuttal nem akarta hogy találkozzak a kislánnyal, de nem mondta meg hogy miért. Valahogy úgy alakult, hogy akkor mindketten ugy gondoltuk, hogy akkor próbáljuk meg közösen. Ekkor még mindig úgy találkoztunk, kettesben. 2 nap után közölte, hogy visszamennek külföldre pár hétre, elintézni még ezt-azt...addig az apukával élnek. Mivel ezt annyira nem díjjaztam, azt mondta, hogy rendben, akkor csak 1 hétre. Nehezteltem kicsit hogy friss kapcsolat és visszamennek 1 hétre a kétszobás kis albérletbe apukához. Nem értette, hogy mi a bajom ezzel... elmentek, hazajöttek, egyszer sem hivott fel. Mikor hazajöttek minden napra volt egy kifogás hogy miért ne találkozzunk, majd azt mondtam neki, hogy jo, akkor majd szoljon ha mehetek. Nem szolt. Nem mentem. Azota sem, de már nem is mennék. Okokat nem keresek, nem bánt már a dolog. Csak nem tudom akkor miért akarta ezt ennyire.
Hónapok teltek el, mikor szembejött egy új lehetőség a boldogságra. Egy majdnem velem egykoru lány kezdett el velem beszélgetni egy közösségi oldalon. Tudtam, hogy ő is anyuka és azt is sejtettem, hogy egyedülálló. Eleinte csak jókat beszélgettünk, majd randi lett belőle. Igazi randi! Hát nekem még ilyen sem volt soha. Végigbeszélgettük az estét csillogott a szeme és végig mosolygott. Valami oknál fogva nem éreztem magam feszélyezetten és önmagamat tudtam adni mellette. Akkor éreztem hogy mégiscsak van remény az életemben. Boldognak éreztem magam, felhőtlenül boldognak! A randi végén elkisértem a kocsijához és hosszasan bucsuzkodtunk és tétováztunk int a tinik. Aztán erőt vettem magamon és léptem. Előtte ilyet nem tettem még, büszke is voltam a hirtelen nyert bátorságomra. Megcsókoltam. Azt hiszem ezzel el is indultunk egy úton, mert visszacsókolt és mosolygott a szája és a gyönyörű két zöld szeme is. Most is látom ezt a nézését magam előtt. Kizökkentő nézés....kizökkentö, mert a befásult unott életemből azonnal kizökkentett!
Pár hét alatt elég sok volt az elörelépés...nem is megyek bele abba, hogy egy hétig várattam a sexel...igen én várattam őt! Nem, nem megyek bele a témába @char Gyorsan halad a kapcsolat, a kisfiát is megismertem eközben és bár az első találkozásnál végig hátat fordított nekem és hozzám sem szólt, most kerdezi hogy hol vagyok és mikor megyek. Ha belépek, rohan hozzám. Imádom! Ő majdnem 3 éves már. Az anyukával is nagyon jól megvagyunk a mai napig ( szándékosan nem szólitom a nevén itt ). Boldogok vagyunk, tervezgetünk éldegélünk, de még a kapcsolat elején vagyunk.
Most jön az amiért is irtam ide nektek ezt a regényt és hogy tanácsot kérjek. Ugyanis jönnek elő a kisebb problémák, amiket mindenképp szeretném ha megoldhatnánk, mert a szívem szakadna meg, ha elveszíteném őket!
Első dolog a féltékenység. Ő féltékeny arra hogy ha a gyerek “engem akar” velem oszt meg valamit, hozzám szalad, sőtt olyat is mondott már hogy szeret, pedig ilyet ritkán mond bárkinek is. Nincs vele mondatva ilyesmi. Féltéleny vagyok én is. Mivel hosszu ideje nem volt párkapcsolatom és ugy érzem, hogy rámtört a szerelem, így vágyom arra a figyelemre amire a szerlmesek....ő is szeret, ezt érzem, de egyértelmű, hogy számára mindig a fia lesz az első! Tiszta sor, egyetértek! Viszont az érzelmeket nem lehet elrejteni és ezek bennem is feljönnek. Hogyan oldhatnánk meg ezeket? Próbálom helyretenni a dolgokat magamban, de néha ugy érzem, hogy elhanyagol és nem törődik velem eleget, mert minden figyelme a gyerekre fordul. Ha elmondom neki, vagy azt mindja, hogy miért nem szoltam, vagy hogy ki akarom sajátitani, értsem meg hogy a fiának ez fontos.
Másik dolog az ex, az apuka. Eddig a közel 3 évet kihagyta.....már a terhesség alatt is csak gondot okozott, pedig ő szerette volna a gyereket. Most feltört benne az apaság és két hetente látni szeretné. Eddig azt semmtudta jóformán hogy mi van velük. Rendben, egy gyereknek kell az igazi apja. Látogassa, beszéjenek. Viszont elég kényelmetlen, hogy sokszor napi téma az apuka... nekem az. Szoltam már neki erről, hogy lehetne kevesebbet beszégetni róla, mert már kb mindent tudok az apárol... a gyerek előtt nem beszélünk róla csak kettesben....vagyishogy ő beszélt róla...azt monda nem szereti soha nem menne vissza hozzá, mert annyit bántotta már és hogy kihült minden....amugy is itt vagyok én és szüksége van rám.
Lassan gondolkozunk egy összeköltözésen is...remélem jol fog menni, de akkor az apuka oda jön majd látogatni.



Mire figyeljek, ha szeretném a kapcsolatot, de szenvedni sem szeretnék ezek miatt?



Köszönettel: Rhcspsz

Ugrás a lap tetejére

Mit játsszak a gyerekkel? Kalkulátor

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Szponzorált hirdetések