Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Szülészeti hálapénz - mit kapnak és mit nem kapnak a pénzükért a magyar nők?

Szerző: Botás Enikő

2020. szeptember 21.

Forrás: babaszoba.hu

Az állami ellátásban több százezer forintot is hajlandóak feketén kifizetni a nők a választott orvosuknak, abban a reményben, hogy a szülésük így majd biztonságban, az előre megbeszélt terv szerint zajlik le.

Szülészeti hálapénz - mit kapnak és mit nem kapnak a pénzükért a magyar nők? (fotó: Getty Images)
De hiába fizetnek, ha a szülésre kerül a sor, a nők a legtöbb esetben mégsem azt kapják, amit vártak. A hazai szülészeti rendszer rengeteg sebből vérzik, és ezen Kremmer Sarolta szerint szemléletváltás nélkül nem is lehet változtatni.
Kremmer Sarolta eredetileg szociológusként végzett, de a K-Monitor Egyesület munkatársaként a szülésznőképzést is elkezdte, emellett pedig a Másállapotot a szülészetben! mozgalom aktivistája. Saroltával az EMMA Egyesület és a K-Monitor által nemrég indított országos felmérése kapcsán ültünk le beszélgetni: a két szervezet az ígyszültem.hu oldal segítségével szeretné térképre helyezni a magyar nők szülésélményeit.
Nyugaton gyakorlatilag nem ismert a hálapénz fogalma, itthon az egész egészségügyi rendszert átszövi. Mennyire gyakori, hogy a szülészet-nőgyógyászat terén a páciensek pénzt dugdosnak az orvosok zsebébe?
Erről pontos adatok nincsenek, ezért is készül a felmérésünk. A KSH 2018-ban reprezentatív kutatást kezdett a várandós nők körében, a vizsgálatból pedig kiderült, hogy a magyar nők több, mint kétharmada választott orvossal és/vagy szülésznővel szeretne szülni. Ez pedig feltételezésünk szerint azt is jelenti, hogy az esetek többségében hálapénzt fizetnek majd a fogadott szakembereknek. Fontos leszögezni, hogy a szülészeti hálapénz részben máshogy működik, mint az egészségügy többi területén jelenlévő paraszolvencia. Hiszen ilyenkor a szülés előtt álló nők azért fizetnek, hogy a felkért orvosuk, szülésznőjük akár hetekig készenlétben álljon, amelyre például az egészségügy más területin, egy bizonyos műtét elvégzésére felkeresett orvosnál nincs szükség.
Mennyi ez az ár jelenleg? Mennyibe kerül most Magyarországon egy szülés?
Aki megteheti, hogy magánorvoshoz járjon a várandóssága alatt, az 10-20 ezer forintot fizet minden alkalommal, tehát már a várandósgondozás során 100-200 ezer forintot hagy az orvosánál. Erre jön rá a szülészeti hálapénz, ami az anyák között leggyakrabban említett képlet szerint a magánrendelési díj tízszerese. Tehát, ha egy budapesti sztárnőgyógyászhoz járok, akinek 20 ezer forint a rendelési díja, akkor fizethetek 200 ezer forintot is egy szülésért.
A fővároson kívül ez az összeg alacsonyabb lesz, de jelentős regionális különbségek is vannak, nem mindegy, hogy Nyugat- vagy éppen Északkelet-Magyarországon szül valaki. De elterjedt gyakorlat, hogy az orvos mellett szülésznőt, sőt, akár csecsemős nővért is fogadnak a családok, akiknek szintén külön fizetnek. Annak ellenére pedig, hogy egy komplikációmentes szülésnél az orvosnak alig, vagy nincs is feladata és az élettani szülések kísérése szülésznői kompetencia, sok helyen a szülésznőfogadás feltétele, hogy orvost is fogadjon a nő.
Ezt a pénzt a nők, családok feketén adják az orvosoknak, tehát nem egy legális ügyletről van szó, ha jól értem?
Sokan nem tudják Magyarországon, hogy legális-e egyáltalán hálapénzt adni vagy sem. És tényleg nagyon érdekesen is van szabályozva. Kérés nélkül, utólag hálapénzt elfogadni lehet, de követelni nem. A hálapénz nem lehet az ellátás feltétele. És ekkor is köteles lenne utána adót fizetni az orvos. Persze nem tudjuk, hogy ezt a valóságban hányan teszik meg. Amit viszont a szülészetben az anyai tapasztalatok alapján nagyon sokan csinálnak, hogy előre megmondják, mennyibe kerül náluk egy szülés, az teljesen illegális és elvben jogi következményt vonhat maga után. Mégis nagyon elterjedt. Ez egy magánpraxis keretében, számla ellenében lenne szabályos.
De miért ennyire elterjedt? Miért akarnak a magyar nők fogadott orvost maguk mellé? Ha jól tudom, Nyugaton a fogadott orvos intézménye sem létezik.
Magyarországon szinte normává vált az orvosfogadás, a nők ezzel a rendszer bizonytalanságait akarják kiküszöbölni. Teljesen jogos igény a részükről, hogy előre meg szeretnék ismerni azt a szakembert, vagy azokat a szakembereket, akik jelen lesznek a szülésnél, ám ennek a jelenlegi, szabályozatlan fogadott orvos rendszernek rengeteg negatív hatása van.
A nők most a remélt biztonságot és gyakorlatilag az orvosuk készenlétét fizetik meg, és sokan a szakemberek között is készenléti díjnak hívják a hálapénzt. Az anyák azt fizetik meg, hogy az orvos vagy a szülésznő bármikor a rendelkezésükre álljon: bármikor fel lehessen hívni egy kérdéssel és ha kell, a szabadságáról vagy épp a gyereke születésnapjáról is bemenjen a kórházba, ha elindul a szülés. De melyik orvos hagyná ott jó szívvel a születésnapos gyerekét vagy halasztaná el a nyaralását, mert nem jött időben egy baba? A tapasztalatokból úgy látszik, vannak fogadott orvosok, akik inkább arra törekszenek, hogy elkerüljék az ilyen váratlan helyzeteket. Egy néhány évvel ezelőtt megjelent felmérés is azt mutatja, hogy fogadott orvossal nagyobb a szülésindítás és feltehetően részben emiatt is a császármetszések gyakorisága is, mint ügyeletben. Az elmúlt évek statisztikái szerint pedig harmadával kevesebb gyerek születik munkaszüneti napokon és hétvégén, mint hétköznap.
Ahelyett, hogy a fogadott orvos készenlétben állna mondjuk egy hosszú hétvégén, inkább elindítja hamarabb a szülést még a szabadsága előtti munkanapján... A fogadott orvosok intézménye akkor összefügg a szülések túlmedikalizálásával?
A Másállapotot a szülészetben! mozgalomhoz érkezett történetek alapján a túlmedikalizálás mögött inkább az áll, hogy a magyar szülészeti ellátás nem egységes és sokszor nem nőközpontú. A modern, kutatási bizonyítékokon alapuló orvoslás elveit ritkán alkalmazzák, sőt, gyakran hallunk kifejezetten ártalmas gyakorlatokról is. Például látjuk, hogy évről évre nő a császármetszések aránya, miközben a nemzetközi szakmai szervezetek, mint például a FIGO pont ellenkező irányú változásokat javasolna. Kevés olyan kórház és kevés olyan szakember van, ahol vagy, akivel az anyáknak valóban lehetőségük van a vajúdás alatti szabad mozgásra, vagy a kitolási helyzet megválasztására, miközben ezek a tényezők pont a szülés természetes folyamatainak működését támogatják. Ez az általános szemlélet persze a hálapénzrendszerhez is kapcsolódik.
Nem érdeke az orvosoknak, hogy a szülések természetesen, beavatkozások nélkül történjenek meg?
Említettem már egy pár éve végzett felmérést, amely a szülészeti hálapénzfizetés, az orvosfogadás és az ellátás minőségének összefüggéseit vizsgálta, és a kutatók arra keresték a választ, hogy milyen okai lehetnek annak, hogy a fogadott orvossal zajló szüléseknél magasabb a beavatkozási arány. A magyar, amerikai és kanadai szakemberek közös munkája nyomán született cikkben két választ kínálnak erre a kérdésre. A nők nem a minél több beavatkozásért, hanem azért fizetnek, hogy az az ember legyen velük, akit megismernek a várandósgondozás alatt, tehát az orvosoknak nem állhatna érdekében a szülések természetes menetébe való beavatkozás, azonban az egyes beavatkozások nagyobb bizalmat ébreszthetnek a nőkben, akik így azt látják, orvosuk éberen ügyel a veszélyes helyzetek kiküszöbölésére, a kockázatok csökkentésére. Emellett a kutatók szerint anyagi érdeke is lehet a szülész-nőgyógyászoknak a szükségtelen beavatkozások elvégzésében, hiszen a nők a jelenlétükért fizetnek, azt pedig nagyobb valószínűséggel tudják biztosítani olyan beavatkozásokkal, mint a szülésindítás vagy az előre tervezett császármetszés.
A kifogásolt a beavatkozások gyakran a kismamák feje fölött történnek, amibe nekik szinte egyáltalán nincs beleszólásuk.
Igen, pedig az egészségügyi törvény szerint mindenkinek joga lenne ahhoz, hogy minden egyes beavatkozás előtt alaposan informáljanak minket a beavatkozás előnyeiről és hátrányairól és aztán önállóan hozzanak erről döntést. De ez sok esetben egyáltalán nem valósul meg, ami annyiban érthető, hogy elképesztően túlterhelt a rendszer és nincs idő arra, hogy mindenkit mindig mindenről informáljanak, ugyanakkor ennek a következménye, hogy az információhiányt megvásárolt bizalommal próbálják helyettesíteni.
De az is nagyon gyakori, hogy ezeket a beavatkozásokat a baba és a kismama egészségére, biztonságára hivatkozva végzik el.
Ez valóban így van, de sokszor nem számolnak a beavatkozások a hosszútávú kockázataival, és az ellátás egyes bevett gyakorlatainak ártalmas következményeivel sem. Mérnöki gondolkodással, mérnöki szemüvegen át tekintenek a női testre és mérhetővé próbálják tenni azt, ami számokkal nem leírható: azt nézik például, hogy ennyi és ennyi óra alatt ennyi és ennyi centire kell, hogy kitáguljon a méhszáj ahhoz, hogy minden rendben legyen. Eközben pedig gyakran megfeledkeznek arról, hogy mindannyian mások vagyunk, máshogy működik a testünk is és ezekben a testekben a vajúdás órái alatt különösen érzékeny lelkiállapotú emberek vannak.
Amikor valaki a szülés kezdetén bemegy a kórházba, két összehúzódás között felveszik az adatait, akár többen is megvizsgálják, beöntést kap, leborotválják a nemi szervét és még egy branült is kötnek a karjába - ezek mind szokatlan, nem hétköznapi dolgok, amelyek nem feltétlenül segítik az anyát, hogy biztonságban érezze magát, pedig ez elengedhetetlen a szülés erősen hormonvezérelt folyamatához.
Akkor, ha jól értem, hiába fizetnek gyakran egy vagyont a nők a fogadott orvosuknak, egyáltalán nem biztosított, hogy olyan szülésélményük lesz, amit szeretnének.
Igen, jelenleg ez a helyzet. Ha valaki nagyon alaposan utánajár a dolgoknak, mert nagyon elszánt és mindenképpen természetes, háborítatlan szülést szeretne, akkor megtalálhatja azt a szakembert, aki ilyen szemléletben dolgozik - de sok esetben hozzájuk is csak a hálapénzfizetésen keresztül vezet az út.
Nagyon nehéz kérdés, hogy mi lehet a jó megoldás. Mind a K-Monitornál, mind a Másállapotot a szülészetben! mozgalomban úgy gondoljuk, hogy a hálapénzrendszer felszámolásában az ismeretterjesztésnek van kulcsfontosságú szerepe. Sok nőt motiválhatna akár az ügyeletben szülésre is, ha ismernék például a statisztikát az egyes beavatkozások gyakoriságáról, tisztában lennének a jogaikkal és mernének kérdezni, ha kételyeik vannak. Egy transzparens, nőközpontú rendszerben zajlik párbeszéd, tájékoztatás a különböző lehetőségekről.
De azt fontos hangsúlyozni, hogy nem lehet arra kényszeríteni a nőket, hogy ügyeletben szüljenek, ha alapvetően bizalmatlanok egy ismeretlen orvossal szemben. Hiszen nem egyszerű a helyzet: abban a pillanatban, hogy valaki egy picit is bonyolultabb esetté válik, (például farfekvéses a babája, vagy előzetes császármetszés után szeretne hüvelyi úton szülni), korántsem biztos, hogy az ügyeletes szakembereknek lesz ilyen jellegű tapasztalata és támogatni fogja a természetes úton való szülést.
Gyakran hallom azt is, hogy azért fogadnak orvost a nők, mert az ügyeleti rendszert mind a babára, mind magukra nézve veszélyesebbnek gondolják. Van bármi adat arról, hogy ez így lenne?
Nincs, sőt, a kutatások szerint fogadott orvosnál magasabb a szülésindítások és a császármetszések aránya is - a császármetszés pedig, egyes felmérések szerint kockázatosabb a hüvelyi szülésnél. Ami a fogadott orvosnál pozitívum, hogy tiszteletteljesebb kommunikációról számoltak be az így szült édesanyák. Viszont úgy tűnik, a döntéshozatalba, a saját testéről és a saját gyerekéről szóló döntések meghozatalába a választott orvos sem vonja be jobban a nőt.
De általában azért gondolják azt a nők, hogy a hálapénzzel biztonságot is vesznek maguknak, mert az egész hazai rendszer nagyon kiszámíthatatlan. Sokáig egységes magyar szülészeti protokoll sem létezett - az például mai napig kórházról kórházra változik, hogy mikor indítanak meg egy szülést. Van, ahol várnak 41 plusz három napig, máshol már 40 plusz hat napnál megindítják. A nők úgy próbálnak maguknak biztonságot teremteni, hogy keresnek egy szakembert, aki végigkíséri az egész várandósságukat, ebben az időszakban megismerik, megszokják őt, majd ugyanez az ember ott lesz velük a szülésnél is. Erről az orvosról aztán a terhesgondozás alatt megpróbálják kitalálni, hogy milyen szakember, de hát ez is egy kicsit zsákbamacska...
Honnan tudnak informálódni a kismamák? Honnan lehet megtudni, hogy melyik kórház, orvos milyen beavatkozási aránnyal, milyen protokollok szerint dolgozik?
Az információk gyakran szájhagyomány útján terjednek, de szinte minden kórházhoz tartozik Facebook csoport, ahol lehet olvasgatni meg kérdezgetni, ezen kívül van több olyan kezdeményezés is, ami arra irányul, hogy megmutassa mi a helyzet az egyes kórházakban. Ilyen a Kanga Egyesület Szülészetválasztó nevű felmérése, aminek az eredményeit a zsebinet.hu-n lehet elérni. Ezek az információk kórházaktól kikért adatokon alapulnak. Van az Ablak a világra nevű Facebook oldal is, itt az anyák által kitöltött kérdőívek alapján közlik kórházanként az információkat. És van a K-Monitor és az Emma Egyesület aktuális kutatása, az igyszultem.hu, amit az adatgyűjtés célja mellett azért is csinálunk, hogy megmutassuk a nőknek, mi zajlik egy-egy kórházban.
Ami szomorú, hogy az egészségügyi rendszer részéről nincsen objektív, könnyen elérhető információ arról, hogy a kórházak, vagy az egyes szakemberek hogyan dolgoznak, milyen gyakran végeznek egyes beavatkozásokat és miért. A kórházak nem teszik fel a saját protokolljaikat, irányelveiket a weboldalukra. A transzparencia hiánya is növeli a bizonytalanságot, ezért is fordulnak a nők inkább a fogadott orvos felé.
Ha én nem szeretnék zsebbe fizetni a szülésért, akkor van lehetőségem legálisan is megvásárolni ezt a szolgáltatást?
Van néhány magánklinika, de ezekben az intézményekben jóval drágább egy szülés, mint az állami kórházakban - hálapénzt és egyéb juttatásokat is beleértve. Emellett azért vannak olyan szakemberek, akik adnak számlát a készenlétről és otthonszülés esetén is adnak a bábák bizonylatot a szolgáltatásról.
Az otthonszülést viszont itthon még mindig démonizálják. Miközben külföldön van, ahol az otthonszülés teljesen természetes, elfogadott dolognak számít.
Nagyon sokan még mindig azt gondolják, hogy ez valamilyen boszorkányság, ahol veszélybe sodorják a gyereküket az önző otthonszülő nők. Közben az a helyzet, hogy az otthonszülés 2011 óta egy rendelettel szabályozott, teljesen legális lehetőség. A néhány független bába, akik otthonszüléseket kísérnek Magyarországon, szabályos felelősségbiztosítással rendelkeznek, és mindannyiuknak megvan a megfelelő végzettsége is. Sőt, az otthonszüléseket kísérő bábáknak kétévente csecsemő, újszülött és felnőtt újraélesztési tanfolyamot kell végezniük, hogy tudásukat szinten tartsák - erre a kórházakban dolgozó szülésznők nincsenek kötelezve.
Könnyű lenne azt gondolni, hogy a választott orvosok minden baj forrásai, de jól sejtem, hogy nem így van?
Egyáltalán nem gondoljuk azt, hogy a gonosz orvosok lennének felelősek minden rosszért a szülészeti ellátásban. Az ő oldaluk is hihetetlenül komplex, hiszen már az egyetemen egy olyan rendszerben szocializálódnak, ami eltávolítja őket a páciensektől. Később, rezidensként ők is isszák a hálapénzrendszer levét, sokan számolnak be arról, hogy nem tudnak műtéthez jutni vagy éppen szülést végigkísérni, hogy alapos gyakorlatra tegyenek szert. Ez a rendszer nekik sem jó. De egy pár évvel ezelőtt, szülész-nőgyógyász orvosokkal felvett interjúsorozatból az is kiderült, hogy ha jelentősebb fizetésemelést kapnának, akkor sokan közülük felhagynának a magánrendeléssel és felhagynának a magán kliensek elvállalásával is.
Az a rendszer, ami ilyen kevés pénzt fordít az egészségügyre szintén abszolút hibás a történetben, ez az egyik fontos pillére az egész problémának. Az ápolók, szakdolgozók is elképesztően keveset keresnek, de az elfogadhatatlan, hogy egy pályakezdő orvos ugyanannyit, vagy akár náluk is kevesebbet keressen. A hálapénzrendszert nem lehet bérrendezés nélkül felszámolni, de szükséges az orvostársadalom önszabályozása is.

Hozzászólások

Mit játsszak a gyerekkel? Kalkulátor

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Kapcsolódó fórum témák