Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Szülés háromféleképpenElőnyök és hátrányok

Szerző: W. Ungváry Renáta

2011. június 30.

Forrás: Kismama magazin

Más-más a berendezés, a segítők feladata és lehetőségei, másként érzik magukat a kismamák, különbözik a megpróbáltatások mértéke, de a végén mindhárom esetben ott a várva várt kisbaba. És ez a lényeg.

Íme egy kis kiegészítés Szülészetkeresőnkhöz, amelynek segítségével kiválaszthatod a számodra legalkalmasabb helyszínt a szüléshez. Ahhoz, hogy minél hatékonyabban használhasd egyedülálló adatbázisunkat, gondold végig, milyen választási lehetőségek állnak rendelkezésedre, és azoknak mik az előnyei, hátrányai.

Hagyományosan, kórházban
Erki Józsefné Nikolett, Gyöngyöspata: A szülésem csak a 42. héten, egyik hajnalban indult meg, akkor kezdett csordogálni a magzatvíz. Nem aggódtunk a túlhordás miatt, mert ismertük a fogamzás napját, a vizsgálati eredmények is rendben voltak, és már pár napja bent feküdtem a kórházban. Az orvosom éppen hazamenni készült az ügyelet után, ez lett volna az utolsó, még itthon töltött napja hosszabb, tervezett szabadsága előtt, ráadásul aznap érettségizett a fia is. Délelőtt tízig fájások nélkül beszélgettem a férjemmel. Még tizenegykor is csak egyujjnyi volt a méhszáj, fájások pedig sehol. Ekkor kötötte be az orvosom az oxitocin-infúziót, no, akkor hamarosan csillagokat láttam, de az egyujjnyi méhszájtágulat továbbra is maradt. Már csak úgy bírtam elviselni a fájdalmakat, ha hangosan soroltam: erős vagyok és bátor, erős vagyok és bátor, és a kislányom is az. Az orvosom azt jósolta, ez legalább este hatig fog tartani. A Jóisten súghatott valamit a fülébe, mert nemsokára epidurális fájdalomcsillapítást ajánlott fel. Eszembe sem jutna ellentmondani neki semmiben, így bekötötték a gerincközeli fájdalomcsillapítást. Nagyon jó döntés volt! Egy órára rá már teljesen eltűnt a méhszáj, a szülésznő szerint annak köszönhetően, hogy a fájdalomcsillapítás miatt sikerült ellazulnom. Délután negyed kettőkor született meg Annamanó 4000 grammal, 59 centivel és három tolófájással. Ebben a kórházban hallani sem akartak gátvédelemről, de mivel a babánk tényleg elég nagyra sikeredett, hát nem is bántam, hogy vágtak. Amikor a mellemre tették az újszülött lányomat, nem voltak könnyeink, a párommal csak ámulva néztük hol egymást, hol Annamanót! Utána 24 órás rooming-inbe kerültünk, ahol minden segítséget megkaptam a szoptatáshoz.



Helyszín és berendezés:
a kórházakra jellemző tágas terek, zöld vagy fehér csempe legalább embermagasságig, sok, látványosan elhelyezett orvosi felszerelés, többágyas szülőszoba esetén nem teljesül az intimitás iránti igény.
Segítők: orvos, szülésznő. Dúla részvételét csak ritkán engedélyezik, az apa azonban ott lehet, mert legalább függönyökkel elválasztják egymástól a szülőágyakat.
Előnyök: akinek biztonságot nyújt a kórházi környezet, és úgy érzi, szakemberek közt van a legnagyobb biztonságban, az ő szavuk a döntő, megtalálja számításait. Rendszerint van lehetőség gyógyszeres fájdalomcsillapításra. Ha szövődmény lép fel, öt-tíz percen belül császármetszést tudnak végezni.
Hátrányok: a vajúdó nőnek meglehetősen kicsi a mozgástere. Általában nem választhatja meg a szülési testhelyzetet, nemigen befolyásolhatja az események menetét, a kórházra jellemző gyakorlatot, a beavatkozások sorrendjét. Gyakoriak a szülés természetes alakulását befolyásoló beavatkozások, például burokrepesztés, oxitocin-infúzió, gátmetszés. A szülés utáni beavatkozások (a lepényi szak aktív vezetése, a méhszáj épségének vizsgálata, varrás) általában csak pár perces testkontaktust tesznek lehetővé a babával, hosszas összebújást általában nem. Gyakran elkülönítik, inkubátorba helyezik az egészséges újszülöttet. Az első szoptatásra sokszor több órás késéssel kerül sor.

Kórházban, egyéni igények szerint

Kovács Adél, Budapest: 2002-ben szültem a lányomat, amit akkor csodaként éltem meg. Idővel, ahogy eloszlott a rózsaszín köd, eldöntöttem, hogy a második gyerekemet biztosan máshol hozom világra, és őt én fogom megszülni a saját tempómban, nem úgy, ahogy idegen, kívülálló, éppen siető emberek diktálják. A 40. hét első napján a férjem elment futni és beszélgetni a barátjával. Mondtam, ne siessen, jól elvagyunk. Miközben a lányomat altattam, éreztem, hogy megint jóslófájásom van, de nem foglalkoztam vele különösebben. Amikor viszonylag rövid időn belül megismétlődött, elővettem az órát. A fájások tízpercenként ismétlődtek, és iszonyatos tempóban erősödtek. Mire hazaért a férjem, már szóltam, hogy közel a szülés. De még lefeküdt, beszélgettünk. Öt perc elteltével megkértem, hogy engedjen vizet a kádba, belefekszem, és ha nem múlik, akkor irány a kórház. Ekkor már elemi erővel tört rám minden egyes fájás. A húszperces utat hat perc alatt tettük meg a kórházba, ezalatt négy fájásom volt, alig tudtam kiszállni az autóból. Valahogy csak felértünk a szülészetre, ahol rögtön szóltam, hogy készítsék elő a kádat. Szóltak a doktornőnek és a szülésznőnek, hogy induljanak. Húsz perc CTG következett, de könyörögtem, hogy szedjenek le a gépről, mert nem bírok egy helyben ülni. Két perc múlva már a tolófájások következtek. A férjem segítségével bemásztam a kádba, pedig már nem volt idő arra, hogy egészen megtöltsék. Térdre ereszkedtem, és elment a magzatvíz. Az ösztöneim úgy irányítottak, hogy négykézláb legyek. A tolófájás pedig jött és jött, a szülésznő és a doktornő sehol. Hihetetlen érzés volt, ahogy a kisfiam jött lefelé a szülőcsatornában. Ezt sajnos a lányommal nem éreztem, mert ott parancsszóra kellett nyomnom, tolófájás nélkül. A kitolás előtt tíz perccel a szülésznő, öt perccel a doktornő esett be. Éppen csak kesztyűt húztak. A második tolásnál már kint volt a gyerekünk, Andris Botond, 3420 grammal és 54 centivel. Háborítatlanul, a természet rendje szerint szültem meg a kisfiamat. Nem is ordított születéskor, éppen csak nyöszörgött egy picit, nem kellett leszívni sem az orrát, sem a száját, azonnal megkaptam. A férjem határtalanul boldog volt, végre láthatta, hogy így is lehet szülni!



Helyszín és berendezés: az alternatívnak mondott szülőszoba alapfelszerelése a széles ágy, bordásfal, vajúdólabda, néhol a tágas kád is. Az otthonira emlékeztető berendezés célja, hogy csökkentse a kórházi környezet miatti szorongást, és hangsúlyozza az események természetességét.
Segítők: az orvoson, szülésznőn kívül jelen lehet legalább egy kísérő, többnyire az apa, de néhány helyen dúla, barátnő is elkísérheti a kismamát.
Előnyök: az otthon kényelme a kórház nyújtotta biztonsággal ötvöződik. Lehetőség van a család békés, kényelmes együttlétére a szülés utáni kétórás megfigyelés során. Az eseményeket a szülő nő irányítja, a segítők igyekeznek az ő igényeihez, kéréseihez alkalmazkodni.
Hátrányok: nem mindenki választhatja ezt a lehetőséget, csak az, akinek teljesen problémamentesen alakul a vajúdása és a szülése. Ráadásul általában egy ilyen szoba van a szülészeten (ha van egyáltalán), és ha éppen foglalt, akkor marad a hagyományos.

Műtőben, császárral

"Farkasszem": Problémamentes terhességem volt, bár a 16. héten megállapították, hogy a méhlepény mélyen tapad, a széle eléri a méhszájat. Ez később javult, de az orvosom előre felkészített a császár lehetőségére. Egy héttel a szülés várható időpontja előtt, reggel nyolckor kezdett szivárogni a magzatvíz. A kórházba érkezés után megállapították, hogy a szülésnek egyelőre semmi jele így hosszú nap elé nézünk.
Délelőtt tíztől négyperces fájásaim voltak. Mivel a természetes szülés híve vagyok, nem kértem semmilyen fájdalomcsillapítót. Este nyolckor az egyre durvuló fájások ellenére még mindig csak másfél ujjnyira voltam kitágulva, így epidurális érzéstelenítést és oxitocin-infúziót kaptam. Az érzéstelenítés csak féloldalasan hatott, így hajnali kettőig az egyik oldalamon mindent éreztem. Ekkor már nem volt erőm semmihez. A tágulás még mindig csak két és fél ujjnyi volt. Az orvosom két lehetőséget kínált fel. Vagy leállítjuk az infúziót és megpróbálok egy kicsit aludni, aztán hajnalban újra elkezdjük, vagy császármetszést végez. Én a császár mellett döntöttem. Mindent megtettem azért, hogy a pici természetes úton megszülessen, de a testem ellenállt. Ekkor megvizsgált az orvosom, és megállapította, hogy erős vérzésem van, leválhatott a méhlepény. Elaltattak, és fél három előtt pár perccel megszületett Szonja. Hajnali fél hatkor már hozták is szoptatni, és attól kezdve minden percben együtt voltunk. Reggel meglátogatott az orvosom, és megbeszéltük a történteket. Biztosított arról, hogy mindent megtettem a természetes szülésért, de a természet másképp akarta. Megkérdezte, bánt-e, hogy végül műtéttel született Szonja. Nem, semmi esetre sem. De a pillanat hiányzik, hogy a születése után nem ölelhettem magamhoz.



Helyszín és berendezés: műtő, ahol többnyire csak császármetszéseket végeznek. A műtőasztal szomszédságában az újszülött ellátására berendezett blokk is található. A kórházválasztásnál érdemes rákérdezni, mire számíthatnak a császárosok. Mikor és hol szoptathatnak először a császáros mamák? Együtt lehetnek-e kezdettől fogva a babával?
Segítők: legalább két szülészorvos, szülésznő, műtősnő, aneszteziológus orvos, csecsemősnővér, gyermekorvos van jelen a császár alatt, ezért sok orvos előnyben részesíti a nem vészhelyzetben, hanem tervezett időpontban végzett műtétet.
Előnyök: vészhelyzet esetén gyors segítséget biztosít. Mivel már biztonságos rutinműtétnek számít, ritkán lépnek fel szövődmények. Az első vágástól számított két-három percen belül kiemelhető a magzat. Az egész beavatkozás nem tart tovább fél óránál.
Hátrányok: Az apa általában nem mehet be a műtőbe, de próbálkozni azért érdemes. A műtét utáni fájdalmak súlyosabbak, tovább tartanak, a felépülés jobban elhúzódik, mint szülés után. Az első császár növeli a továbbiak valószínűségét, noha a szakmai kollégium állásfoglalása több császár után sem zárja ki a természetes szülés lehetőségét. Ugyanakkor egyre több a szakmai és társadalmi vita a császármetszések növekvő gyakorisága miatt.

Hozzászólások

Mit játsszak a gyerekkel? Kalkulátor

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések