Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Szokás szerint

Szerző: Niczky Emőke

2003. január 23. | Frissítve: 2016. november 9.

Forrás: HáziPatika.com

Ma már egyre több szülészeti intézményben van szülőszék, kád vagy családi szoba, bár nem sok helyen ajánlják föl a használatukat. A szülőszobák zöme egyszemélyes, ettől függetlenül a háborítatlanság nem kézenfekvő.

Működik

A hagyományosságnak vagy mondjuk inkább így: szokványosságnak több oka is van. A legtöbb kórháznak nincs lehetősége újfajta eszközök beszerzésére. A másik ok sem tagadható - az orvosi szemlélet nehézkessége. A jól begyakorlott, jól működő eljárásoktól nehéz szabadulni. Ráadásul tény, hogy a szülő anyák közül sem mindenki híve a különféle "fakszninak"; akkor érzi jól magát, ha tökéletesen rábízhatja magát a személyzetre, s megmondják neki, mikor és mit kell tennie. Most tehát a szokványos, komplikációktól mentes szülésről írunk, s itt említjük mindazt, ami egyébként minden életadásra egyaránt igaz.

Szokás szerint

Mi volt ez?

Első babájukat hordó édesanyák általában izgulnak, vajon észre fogják-e venni, ha szülésük valóban megindult. Az aggodalom fölösleges, mert a szülésnek nagyon markáns, máskor soha nem tapasztalható jelei vannak. Tökéletesen megbízható jel a magzatvíz elfolyása. Ilyenkor a baba feje előtt lévő víz csorog el, amelynek mennyisége igen bő. Ez a folyadék színtelen, szagtalan (esetleg baba illatú), langyos, tehát minden jellemzője más, mint a várandósság végén óhatatlanul is el-elcsöppenő vizeleté. Másoknál nem a magzatvíz folyik el, hanem a fájások indulnak be először.
A legelső méhösszehúzódások némileg hasonlítanak a menstruációs fájdalomra, de van egy komoly különbség. A szülési fájás hullámszerű: alig észrevehetően kezdődik, fokozatosan erősödik, majd a csúcspontja után szintén fokozatosan elnémul. Két fájás között tökéletes a "szélcsend", s ez is megkülönbözteti a menses fájdalmától. Jé, mi volt ez? - kérdezi meglepődve az édesanya. Ez volt az első méhösszehúzódás.

Indulás

A méh simaizomzata hihetetlenül komoly munkát végez, hogy a baba világra jöhessen. Ez valóban fájdalommal jár. Ahogy fokozódik az izomtevékenység, annál kellemetlenebb a vele járó érzés. A kezdetben óránkénti összehúzódás később félóránként, majd húsz-, illetve tízpercenként jelentkezik. Első szülésnél a folyamat általában hosszabb, mert a szervezet még gyakorlatlan. Második, harmadik babánál már rögtön félóránkénti fájások jönnek, amelyek csakhamar ötpercesekre sűrűsödnek, tehát a folyamat intenzívebb.
Az orvosok azt szokták tanácsolni az először szülőknek, hogy az ötperces fájásokat már ne töltsék otthon, menjenek a kórházba.

Talpon

A legtöbb kórházban a beérkező édesanyát szerencsére már nem készítik elő: a legtöbb helyen nem kötelező a beöntés, a szeméremszőrzet leborotválása. Mivel az együttszülés (legtöbbször a gyermek édesapjával) elfogadott szokás, a vajúdó mama nagy lelki segítséget kap társától. Általában biztatják, hogy maradjon talpon, mert a magzat súlya segíti a méhszáj tágulását. Belső vizsgálatokat rutinszerűen végeznek, s ilyenkor a tágulás mértékére kíváncsi az orvos vagy a szülésznő.
A tágulással járó fájások egyre sűrűbbek és erősebbek. Amikor azt hallja: ötujjnyi méhszáj, akkor nagyon nehéz az édesanya dolga, mert a tágulás ugyan befejeződött, de a méhszáj még nem "tűnt el". Ebben az átmeneti szakaszban a fájdalom folyamatos, s megjelenik a kitolási inger is, de a belső sérülések elkerülése érdekében még nem szabad nyomni. Ilyenkor úgy érzi: nem bírja tovább, ereje és türelme elfogyott.

Az út vége

Az átmeneti szakasz szerencsére rövid, s csakhamar megkezdődik a kitolási szakasz. A felkészítésen tanultakat kell alkalmazni, de az orvos, a szülésznő folyamatosan adja is az utasításokat. Ilyenkor a mama szinte már nem is érez fájdalmat, mert aktívan dolgozik, minden erejét összeszedve préseli világra a babát. Két tolófájás között nincs kellemetlenség, akkor kell ellazulni, fölkészülni a következő menetre. Észre sem veszi, hogy gátmetszést végeznek. Egyszer csak azt látja, hogy hasa hirtelen lelappadt, minden kín varázsütésre elmúlt. A baba megszületett - íme az ember! Hátravan még a lepény megszülése, amely kisebb görcs kíséretében kicsúszik az anyai testből (ha nem, az orvos kíméletesen leválasztja a méhfalról).

Tökéletes anya?

Ha minden rendben van, a szülés utáni 3. napon a mama és a baba hazatérhet. Otthon érdemes nagyon sokat pihenni, ezért jó, ha az édesapa néhány hétre szabadságot vesz ki. Ne higgye az anyuka, hogy nélküle fejre áll a világ, ne kezdjen takarításba, ne cipekedjen, ne terhelje magát! Két szoptatás között aludjon ő is a babával - a többit bízza a családtagokra. Sokan átélik a szülés utáni kedélyingadozást.
Nem szabad megijedni, mindez természetes velejárója a hirtelen hormonális egyensúlybomlásnak. Ha sírni van kedved, sírj! Ha élni sincs kedved, mondd, hogy hagyjanak békén! S ha bárki azzal revolverez, hogy "egy normális anyuka nem bőg, hanem önfeledten örül a gyerekének", nyugodtan tessékeld ki az illetőt az ajtón (odakint majd eszébe jut, ő mennyit bőgött). Ez a TE gyereked, a TE életed, a TE lelked! Ne várd, hogy az anyai érzések egy csapásra elöntenek. Nem így van! Anyának lenni nem pusztán biológiai tény, az érzelmek kialakulásához időre van szükség. Légy türelmes és megbocsátó magadhoz! S főképp ne izgulj; nincs tökéletes anya, de a gyereked annak fog látni - ez is a természet rafinériája.

Hozzászólások

Mit játsszak a gyerekkel? Kalkulátor

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések