Két fájás közt kinyitom a szemem, hát látom, hogy előttünk áll egy újszülöttes nővér egy újszülöttel, és azt mondja: „Itt a babájuk!”
„Az anyját – gondoltam –, de hatásos ez a nyugtató, már meg is született a kisbabánk?!” Aztán a férjemre néztem, aki elszörnyedve bámult a nővérre, majd a nővér ugyanilyen meglepetten, még mindig türelmetlenül nyújtotta felénk a babát. Megfogtam a hasam, és éreztem, az én babám még a hasamban van!!!
A levegő egy pillanatra megfagyott, és mindenki neheztelt a másikra valamiért. A férjem és én a nővérre, hogy miért hoz ide egy idegen babát, a nővér pedig ránk, hogy nem akarjuk elvenni a gyerekünket.Végül kinyögtem két fájás között kissé meggyötörten: ÉN MÉG MOST SZÜLÖK!!!
Szegény nővér egy másodperc alatt teljesen összeomlott, százszor elnézést kért, amíg elhagyta a szobát, és már szaladt is a babával a másik szobába.
Fél óra múlva a mi kisbabánk is megszületett, szép, egészséges kisfiúnak adtam életet. A mellkasomra helyezték, tekintetünk egybeolvadt, éreztem a bőre melegét, szíve dobbanását, csodálatos és felejthetetlen pillanat volt. Majd jött a már ismert újszülöttes nővér, és vitte is a babánkat. A férjem abban a pillanatban elengedte a kezem, és rohant a nővér meg a gyerekünk után, semmit sem bízva a véletlenre a történtek után. Arcáról és mozgásáról az elszántság sugárzott; az ő fiát ugyan senkinek sem adhatják oda!
Olyan gyorsan szaladt utánuk, hogy időm sem volt neki elmondani, hogy ne aggódjon: én egymillió baba közül is megismerném a mi Picurkánkat!
Nagyné Keil Magdolna
Kapcsolódó cikkeink:
Kapcsolódó cikkek
