Összeszedtem a lakás különböző pontjaiban felejtett kávésbögréidet, s mosolyogva pillantottam a falinaptárra, amit egy hónapja buzgón szögelsz fel a falra, s amin hatalmas, piros betűkkel virít az “évfordulónk!” felirat, mintegy emlékeztetőül, hogy idén ez egyszer ne feledkezz meg róla.
Az este összekészített ebéded természetesen a hűtőben maradt, és az a fránya wc deszka is megint felhajtva felejtette magát. Mielőtt félreértenéd, nem, én mégsem bosszankodom mindezek miatt. A szennyes ruha a szennyesbe kerül, a bögréket olykor azért te is összeszeded magad után, a falinaptárat a komódra hajítva is látom, az évforduló csak egy nap a 365-ből, az ebéd megvár, s a wc deszkát neked is – többnyire- minden használat előtt fel kell hajtani utánam, így kvittek vagyunk.
Sokszor vagy szétszórt és feledékeny, a mottód pedig, az “amit ma megtehetsz, nyugodtan halaszd jövő hónapra”, de nem bosszankodom, mert veled tudok a legjóízűbbeket nevetni. Veled tudok olyan nyelvet beszélni, amit senki más nem ért. Ott vagy, mikor szükségem van rád. Támogatod az őrült ötleteimet. Minden nap tanulok tőled valamit. Megoszthatom veled minden gondolatom, mégsem akadsz ki. Melletted biztonságban érzem magam. Veled valóra válthatom a legnagyobb álmom. Megmutattad, hogy létezik feltétel nélküli szeretet. Nemcsak a férjem vagy, hanem a legjobb barátom is. Hogy miért gondolom, hogy jó apa leszel? Mert csodálatos ember vagy!
A fenti írás a Tudom, hogy jó apa leszel pályázatunk 2. helyezett írása.
Kapcsolódó cikkek
