Oligohydramnion, azaz amikor kevés a magzatvíz

Nem csak védi a magzatot, hanem óvja a rázkódásoktól, ütődésektől, a köldökzsinórt az összenyomódástól, és még a magzat bőrét is ápolja. Védi a magzatot a hőmérséklet-változástól, a kiszáradástól, megakadályozza a fertőzések terjedését, biztosítja számára a szabad mozgást.

A magzatvizet kezdetben a magzatburok, később a magzat veséje termeli. Mennyisége folyamatosan nő, annyira, hogy a terhesség végén több mint egy litert tesz ki.

Rendszeresen, kb. 3-4 óránként kicserélődik és folyamatosan termelődik, így ha a mennyisége gyorsan változik az valamilyen zavart feltételez.

Két irányba változhat a mennyisége: lehet több mint az átlagos és lehet jóval kevesebb. Ez utóbbit, tehát amikor az átlagosnál kevesebb a magzatvíz nevezzük oligohydramnionnak. Ebben az esetben a has körtérfogata is kisebb, fájdalmas a magzatmozgás és a várandós nő gyengébb, fáradtabb.

Okai lehetnek:

• magzati oxigénhiány
• a magzat veséjének, húgyutaknak a fejlődési rendellenességei
• magzatburok törései
• túlhordás
• méhlepény elmeszesedése, elöregedése
• egypetéjű ikreknél az egyik baba nem úgy növekszik, ahogy kéne

Ha túl kevés a magzatvíz, az méhen belüli fejlődési zavart eredményezhet. A magzat a hely szűkössége miatt kényszertartásban van, amitől dongaláb, a csípőizület deformációja, tüdőfejlődési zavar, növekedési elmaradás alakulhat ki.

Ha a terhesség végén jelentkezik az oligohydramnion, a szülés előtt közvetlenül, akkor általában nem igényel kezelést. Ha azonban magzati oxigénhiány áll az oligohydramnion hátterében, akkor a minél előbb világra kell hozni a magzatot a súlyos idegrendszeri károsodások megelőzése miatt.