Növekvő arányok

Az Egyesült Államokban a császármetszés a leggyakoribb operáció. Míg a 70-es években a szülések 2-3 százaléka végződött császármetszéssel, addig a kilencvenes évek végére ez az arány 25 százalékra nőtt. Kohen vizsgálatai szerint az emelkedő tendencia nem annyira a szülési komplikációk emelkedő számával hozható összefüggésbe, mint inkább a szülész-nőgyógyászok elleni perek megsokszorozódásával. Érdemes tehát az operáció lehetséges hatásairól írni azzal a nem titkolt szándékkal, hogy talán hozzájárulunk ahhoz, hogy a császármetszéssel világra jött gyermekek száma amilyen gyorsan nőtt, olyan gyorsan csökkenjen, és minél többen válasszák az evolúciónak és az egészséges fejlődésnek is jobban megfelelő természetes szülést.

Nemkívánatos hatások

Amikor górcső alá vesszük a császármetszés következményeit, mindjárt az elején érdemes különbséget tenni a tervezett és a nem tervezett operációk között. A nem tervezett császármetszés több stresszel jár, erősebben traumatizál, mert hozzáadódik az a szülési komplikáció, ami végül is a császármetszéshez vezet.
Széleskörűek a klinikai kutatások a császármetszés nemkívánatos hatásairól. Egyrészt vannak közvetlen tüneti megnyilvánulások, másrészt hosszú távon ható traumatizációk. A közvetlen hatásokhoz sorolható az újszülöttek hosszan tartó sírása, a traumatikus sírás, a nehézségek a szoptatásnál, alvászavarok, emésztési zavarok, kólika, a fizikai kontaktus elhárítása és a kötődési zavar.
A hosszú távú hatások közé tartozik a kötődési problémák manifesztálódása, a visszahúzódás, a félelem a kapcsolatoktól, kisebbrendűségi érzés, bűntudatérzés, teljesítményzavarok, az elhatárolódási problémák és a különféle emocionális zavarok. Nézzük a legjellegzetesebb zavarokat!

Idegen kezek

Legerőteljesebb tünete a már fentebb említett fizikai kontaktus elhárítása. Ne feledjük, a császármetszéssel született babák hosszú ideig idegen kezekbe kerülnek. Ez életük legelső, legmeghatározóbb mozzanata. A babákat érő érintés többnyire hideg, személytelen, erőteljes és fájdalmas. Ráadásul az érintés nem független az operáció kontextusától, attól, hogy maga a beavatkozás szorongással jár, az operációnak mindig van kockázata. Az operatőr feszült lelkiállapota a baba megragadásában is tükröződik. Mivel a császármetszés esetében a gyorsaságnak, tehát az időnek rendkívül nagy jelentősége van, az érintések ritkán tartják tiszteletben a babák érzéseit és szükségleteit a gyengéd, szeretetteljes fogadtatásra egy olyan pillanatban, amikor a születés amúgy is extrém megterhelést jelent nekik.
Az egyik világból átkerülni egy másikba az élet és a halál analógiáját kínálja fel. Ehhez még az is hozzáadódik, hogy a császáros babákat általában hosszabban és alaposabban vizsgálják (ők és az anyjuk sebészeti eseteknek számítanak), ami gyakoribb, intenzívebb és fájdalmasabb fizikai kontaktust jelent nekik.

Kötődési zavar

A mindezek következtében fellépő kontaktuselhárítást mint tipikus "császáros" tünetet a szakirodalom a császármetszéssel világra jött gyermekek árnyoldalaként írja le. A kapcsolat elhárítása kötődési zavarhoz vezet, ami a gyermek- és felnőttkorban is megjelenik.
Ezek a gyermekek és felnőttek a tudatos beállítódásuk szerint lehetnek gyengédek, és nagyon is vágynak a gyengédségre, de tudattalanul elhárítják az érintést. Megijednek attól, amire nagyon vágynak. A vágy tárgya így elérhetetlenné is válik.
Az egyik anya a következőképpen írta le kisgyermeke elhárító magatartását: "Ahányszor csak magamhoz vettem, az egész teste összerándult, a karjait a teste köré fonta, és az egész teste megfeszült. Ez a későbbiekben sem nagyon változott."

A következő írásunkban folytatjuk a császármetszés pszichés következményeinek taglalását, egyúttal írunk arról is, hogy miképp lehet gyógyítani ezeket a traumákat.