Terhesség

Nemszeretem terhesség – normális állapot?

Nem minden leendő anyuka élvezi a babavárás hónapjait. Valami baj van velük? Távolról sem.
2014. Szeptember 19.

A mozifilmekben a kismamák boldogan suhannak az utcán, a mosoly sohasem hervad le az arcukról, minden percük csupa ragyogás és boldogság, míg a valóság teljesen más. Minden terhesség egyedi. A kismamák egy része állapotának összes percét imádja, másoknak távolról sem sétagalopp a kilenc hónap.

Ha körülöttünk minden állapotos kismama boldog és izgatott, a bennünk dúló érzések pedig mindennek nevezhetőek csak örömtelinek nem, ne gondoljuk, hogy velünk valami nagy baj van . Nincs. Teljesen érthető, ha a bedagadt boka, az érzékeny mellek, száguldozó hormonjaink vagy az a tény, hogy a fél életünket a mellékhelyiségben töltjük, nem késztetnek nagy boldogságra.

A kilenc hónap során a legtöbb várandós kismama érzelmi hullámvasúton vesz részt. Száguldás a boldogságtól a testi-lelki kimerültségig és vissza. Ha kevésbé vagyunk szerencsések és több a völgy, mint a csúcs, akkor se essünk kétségbe.

Mindig legyünk őszinték

Ha bűntudatot érzünk amiatt, hogy micsoda természetellenes dolog nem élvezni a terhességet, csak azért van, mert azt hisszük, minden más várandós kismama végigmulatja a kilenc hónapot. A valóságban sok kismama küzd hasonló érzésekkel , problémákkal, csak kicsit bátrabban néznek szembe vele. Ha valaki megkérdezi, hogy vagyunk, legyünk vele őszinték.

Beszéljünk róla

Felbecsülhetetlen az a barát vagy családtag, akivel teljesen őszintén és nyitottan tudunk beszélgetni mindennapjainkról, érzéseinkről . Lehet, hogy már az is segít, ha csak beszélünk róla. Még az is lehet, hogy a bizalmunkba fogadott családtag vagy barát teljes vállszélességgel mellettünk tud állni, bátorít és segít, ha szükségünk van rá.

Felejtsük el a bűntudatot

Néhány kismama az állandó bűntudat mellett még azon is aggódik, hogy ha ilyen nehéz a terhesség, biztosan rémes anyuka válik majd belőle. Emlékeztessük magunkat, írjuk ki a tükörre, hogy nincs okunk a bűntudatra és teljesen normális, amit érzünk. Semmi köze a terhesség alatt átélt érzelmeinknek ahhoz, hogy milyen édesanyák leszünk. Csak az a tény, hogy folyamatosan a vécében köt ki az elfogyasztott krumplipüré, nem jelenti azt, hogy nem fogjuk szeretni gyermekünket.

Nemszeretem terhesség – normális állapot?

Szerezzünk új barátokat

Elég valószínűtlen, hogy működne egy “Nem szeretem a terhességem Klub”; a környéken, de ez nem zárja ki, hogy olyan kismamákkal ismerkedjünk meg, akik hasonlóan éreznek állapotukkal kapcsolatban. Ha őszintén beszélgetünk más leendő anyukákkal, hamar rájövünk majd, hogy többeknek vannak kétségei, mint gondolnánk. Hasonló helyzetben lévőkkel beszélgetni abban segít, hogy végre normálisnak érezhetjük magunkat. Az Interneten tucatjával fellelhető online fórumokon is köthetünk barátságokat.

Koncentráljunk a célszalagra

Nem a terhességért lettünk terhesek, nem a feledékenységért, fáradékonyságért és gyomorégésért örültünk a pozitív terhességi tesztnek. A várandós állapotot utazásnak is tekinthetjük, ami együtt jár a pocakkal és hepehupás úttal, de a végén, ha beérünk a célba,az újszülött babánkat tarthatjuk a karjainkban. A nehezebb napokon próbáljunk erre a pici lényre fókuszálni, aki a hasunkban növekszik , és ne felejtsük el, hogy nincs semmi baj avval, ha önmagában nem szeretjük a terhességi időszakot.

Megfelelő étkezés és helyes életmód

A bélrendszerünk, szervezetünk immunrendszerének fő része és a boldogságért felelős hormonok termeléséért is felelős szerv, így az elfogyasztott étel hatással lehet hangulatunkra. A legjobb, ha kiegyensúlyozottan táplálkozunk , színes zöldségeket, fehérjét, gyümölcsöket, omega zsírsavakat tartalmazó ételeket és ha lehet, teljes kiőrlésű pékárut fogyasszunk. Nagyon fontos, hogy sok folyadékot igyunk, és ha lehet, minden nap sétáljunk harminc percet a friss levegőn. Ezektől jobb kedvünk lesz és a szintén fontos D3 vitamint is magunkba szívhatjuk.

Ne zárjuk ki partnerünket az életünkből

Az állandóan gyötrő negatív gondolatok miatt könnyen magunkba fordulhatunk és partnerünk úgy érezheti, kizárjuk az életünkből. Próbáljunk erre tudatosan figyelni, megosztani vele érzéseinket, gondolatainkat. Ha partnerünkkel megromlik a kapcsolatunk, még az is megkérdőjeleződhet, vajon jó döntés volt-e vállalni a babát? Ha nagyon nem tudunk megnyílni, kérhetjük professzionális szakember tanácsát is.

Ez is érdekelhet: