"Tény, hogy a társadalmi nyomás miatt csak örömteli, pozitív érzésekről illik beszélni a
várandóssággal kapcsolatban" - mondja
Szénási Kornélia pszichológus, szülő-csecsemő kooperatív tanácsadó. "Ha valaki nem vagy nemcsak így érez, akkor
hamar megszületik az elítélő külső véleményformálás. Ezért a kismamák önmagukban is elkezdenek kételkedni, ha más érzéseket fedeznek fel magukban. A várandósságot azonban nagyon sokféleképpen lehet megélni akkor is, ha az tervezett volt, és az anya és a magzat is egészséges, nem kell végigaggódni a terhességet, nem jár szenvedéssel. Széles skálán mozognak ezek az érzések, aminek egyik végpontja lehet az a felülemelkedett, áhítatos érzés, amikor a kismama valóban áldott állapotban érzi magát, a másik pedig az, amikor azt éli meg, hogy egy élősködő bitorolja a testét. Még egy személyen belül is váltakozhatnak az egymásnak ellentmondó érzések akár egy napon belül is, vagy egy időszakot vált egy másik, amikor az egyik érzés felerősödik, a másik elcsendesedik. Kevesen merik felvállalni, ám nem kell bűntudatot éreznie a kismamának, ha negatív érzések (is) hullámoznak benne. Nem mond ez a hullámzás semmit arról, hogy milyen anya lesz majd. Azt viszont érdemes megfontolnia, mit kezdjen ezekkel az érzésekkel. Lelkifurdalás nélkül megélheti, elfogadhatja őket, és
ne ijedjen meg tőlük. Olyan bizalmas kapcsolatban érdemes beszélnie róluk, ahonnan elfogadást, megerősítést kaphat az általános társadalmi elvárások helyett. Ha nagyon nyomasztók ezek az érzések, forduljon az édesanya a perinatális időszak történéseit jól ismerő pszichológushoz."
Szakértő: Szénási Kornélia pszichológus, szülő-csecsemő kooperatív tanácsadó,perinatus.hu
Hozzászólások