Terhesség

Milyen valójában a terhességi depresszió?

Mielőtt terhes lettem volna, nem voltam depressziós, és nem kellett semmiféle gyógyszereket szednem emiatt. A depresszió akkor került a képbe, amikor 3 hónapos terhes voltam - írta Maggie Downs, a Babycenter.com szerzője.
2020. Január 12.
Milyen valójában a terhességi depresszió? (Fotó: iStock)

Ezután mint egy sötét árnyék, úgy követte őt a depresszió a terhesség hátralévő időszakában. Miközben az agya folyamatosan azt mondta, hogy boldognak kellene lennie, hiszen már nagyon régóta vágyott erre a babára. “Amíg ez nem történt meg velem, valahogy nem értettem igazán a depresszió valóságát. Azt hittem, a depressziós emberek állandóan sírnak, és egy Adele albumot tesznek végtelenített lejátszásra – de amikor velem történt meg, ezek közül egyiket sem tettem. A világ számára olyan voltam, mint egy normális ember, de belül üresnek éreztem magam” – magyarázta Maggie.

A szerző felidézte, hogy egy nap autóval ment valahova, amikor meghallotta a Third Eye Blind című dalt a rádióban: szörnyűnek tartotta, soha nem tetszett neki, mégis valahogy a főiskolára emlékeztette. Nem egyszerű nosztalgia volt, sokkal inkább arra emlékeztette, hogy mennyire nincs rendben, és vissza kellene térnie a helyes irányba. “A kormánynál ültem és arra gondoltam: Emlékszel, milyen érzés volt örömmel, reménnyel telve élni, és várni, mit hoz a jövő?” – írta.

Ennek hatására elkezdett keresgélni az interneten, és megtudta, hogy a terhességi depresszió egyáltalán nem ritka dolog, és számos nő beszámolóját találta meg erről az állapotról. Nagy megkönnyebbülést jelentett Maggie számára, amikor megtudta, hogy nincs egyedül, de amikor felvetette a dolgot a szülész-nőgyógyász orvosának, ő nem vette komolyan. – Csak annyit tudott hozzáfűzni, hogy próbáljak meg csak vidám, boldog dolgokra gondolni. Emiatt úgy éreztem, hogy bizonyára velem van a baj, és hogy miért nem vagyok képes elég pozitívan gondolkodni – emlékezett vissza.

A szerző szerint a terhességi hormonok miatti érzelmi hullámvasút egyébként sem volt könnyű: időnként olyan dolgokon aggódott, amin szerinte egy normális ember biztos nem aggódna, máskor pedig olyasmiken idegeskedett, hogy ha nem szerez be azonnal néhány organikus pamutkendőt, a gyermeke visszamarad a fejlődésben, és nem veszik fel majd egyetemre. A depresszió pedig még nehezített ezeken a dolgokon.

Az orvosa reakciójának hatására nagyon elszigetelődővé tette pont akkor, amikor egyetlen nőnek sem szabadna így éreznie magát. “Ez elindított bennem egy negatív örvényt, amely csak egyre mélyebbre és mélyebbre húzott a depressziómban. Azt hittem, képesnek kellene lennem arra, hogy boldogabb legyek – hiszen az orvosom is azt mondta -, de mintha az ehhez szükséges eszközök hiányoztak volna az eszköztáramból” – idézte fel.

Szerencsére a depressziója soha nem ért arra a pontra, hogy megfordult volna a fejében, hogy véget vet az életének, de Maggie azon a napon a kocsiban azt hitte, hogy jövőbeni gyermekei élete talán jobb lenne egy ilyen anya nélkül. A gondolata egészen pontosan az volt, hogy neki nem szabadna a gyermeke édesanyjának lennie.

De még ekkor sem fordult orvoshoz vagy terapeutához, helyette egy barátjával beszélt, aki jól ismerte a depressziót, és a terhessége maradék idejében ő volt a segítője ezen a fronton. Miután a fia megszületett, a depresszió még erősebb lett – ekkor már muszáj volt komolyabb segítséget kérnie. Ekkor indult el a gyógyulás felé vezető úton. “Visszatekintve azt kívánom, bárcsak jobban ellenkeztem volna az orvosommal, amikor nem vett komolyan, és bárcsak többet beszéltem volna a szorongató érzésekről. Ennek ellenére a depresszióval kapcsolatos tapasztalatom nem volt teljesen negatív, ugyanis sokat tanultam belőle és miatta a mentális egészségről” – írta Maggie.

A szakértő segítség mellett felfedezett néhány alternatív terápiát is: például minden nap megpróbál meditálni, amely az általános jóléte részévé vált. A barátaival még jobban tud már beszélni az érzéseiről, problémáiról, és rájött arra, hogy ha ideges és túlterhelt, a megoldás az, ha még több időt tölt a szabadban, a természetben. “Most, hogy jobban értem a depressziót, rájöttem, hogy mindvégig a részem volt valahol, és egy kicsit örökre meg is marad. Csak végre rendelkezem eszközökkel, amelyekkel tehetek ellene, ha ismét erősebben ütné fel a fejét” – jegyezte meg Maggie.

(A cikk forrása: babycenter.com)

Kapcsolódó írásaink: