Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Mi az a szivárványbaba?

Szerző: B.G.- babaszoba.hu

2018. március 20. | Frissítve: 2019. április 23.

Forrás: babaszoba.hu

Amikor meglátod a két csíkot a terhességi teszten, az életed egy szempillantás alatt megváltozik. Babát várni maga a remény, az öröm és a várakozás. Az öröm mellett azonban ott van a félelem is: az aggódás, hogy minden rendben lesz-e a babával.

Mi az a szivárványbaba?
Mi a helyzet akkor, ha tragédia következik be? Mi történik azokkal a nőkkel, akik megélik a veszteséget, a szomorúságot, a fájdalmat, amikor elveszítik a kisbabájukat? És mi történik akkor, ha újra babát várnak röviddel egy ilyen veszteség után? Ők azok, akik szivárványbabát várnak.
Szivárványbabának nevezzük azokat a kisbabákat, akik egy veszteség után születnek meg. Ők azok, akik olyanok, mint a szivárvány: vihar után születnek, reményt és örömöt adva.
És, hogy miért olyan különlegesek?
Röviddel azután ismét várandósnak lenni, hogy egy anya elvesztette a kisbabáját, nem könnyű feladat érzelmileg, hiszen a szomorúság és veszteség érzése egyidejűleg van jelen az örömmel és a reménnyel. Sok anyában ez bűntudatot kelt. Olyan, mintha túl könnyen engedték volna el a veszteségük fájdalmát, vagy mintha az új baba az előző helyébe lépne. Sok anya attól tart, a környezete ilyennek látja őt. Attól is tartanak, hogy a szivárványbaba megszületésének öröme valamilyen módon megcsúfolja azt a mérhetetlen szomorúságot, amit az előző baba elvesztése jelent. Mintha az egyik érzelem kiszoríthatná a másikat. Pedig egy szivárványbaba megszületésének öröme nem jelenti azt, hogy az előző babát, az elvesztése miatti szomorúságot el kéne felejteni vagy úgy kéne csinálni, mintha meg sem történt volna.
Inkább olyasmi ez, mintha a szivárványbaba a szeretet fényét hordozná, annak a szeretetét, amit az elvesztetett baba iránt érez az anya. Azok az anyák, akiknek szivárványbabája van, a megújulás és gyógyulás történeteit mesélik el az új kisbaba megszületésével, az érzelmeik a keserédes boldogságtól a határtalan örömig terjednek egyidőben. Ez az érzelmi hullámvasút nehezen mesélhető el vagy beszélhető ki, hiszen a kultúránkban a veszteséget általában csend veszi körül, különösen igaz ez a terhesség alatti veszteségre, amikor valaki a várandósság alatt vagy közvetlenül a szülés után veszíti el a kisbabáját.
Pedig ez megtörténhet és sajnos időnként meg is történik. Fontos lenne beszélni erről és nem tabusítani. A csend mindennél rosszabb tud lenni. Különösen azoknak az anyáknak vagy szükségük támogatásra, akik hasonló traumán estek át: szivárványanyaként egyszerre kapnak reményt az újrakezdésre és marad a szívükben betölthetetlen űr az elvesztett kisbabájuk miatt.
(VIA)
Kapcsolódó cikkeink szivárványbaba témában:

Hozzászólások

Mit játsszak a gyerekkel? Kalkulátor

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések