Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Köszönöm, hogy elfogadtad a testem

Szerző: Babaszoba.hu

2019. december 1.

Forrás: babaszoba.hu

Kezdetben teljesen lenyűgözött, hogy mire képes a testem. Hihetetlen volt belegondolni, hogy egy kis ember növekszik bennem. Aztán a terhesség előrehaladtával minden megváltozott.

Köszönöm hogy elfogadtad a testem Forrás: iStock
Idővel egyre nagyobb lettem, sokkal nagyobb, mint vártam. Aztán minden egyre kényelmetlenebb lett, sokkal kényelmetlenebb, mint vártam. És többé már nem szerettem a testemet. 
Állandóan más kismamákhoz hasonlítottam magam, akiket az utcán, vagy a közösségi médiában láttam. Nagyobbnak láttam magam mindannyiuknál. Már egy egyszerű sétától is rosszul voltam, mert nem bírtam, ahogy a combjaim egymáshoz dörzsölődnek. Ülni meg azért utáltam, mert úgy éreztem, a melleim szinte megérintik a hasamat, amit korábban soha nem tapasztaltam, és egyáltalán nem volt jó érzés. Aztán persze minden reggel azzal kellett szembesülnöm, hogy nincs egy ruha, amiben jól néznék ki. Legszívesebben elrejtőztem volna a világ elől.
A férjem azonban teljesen más fényben látott: szerelmes volt a növekvő testembe. Minden este bekenegette a hasamat, miközben csak enerváltan feküdtem a kanapén. Minden nap - anélkül, hogy kértem volna - elmondta, mennyire szép vagyok. Amikor csalódottan, sóhajtozva megjegyeztem, milyen kár, hogy már nem úgy nézek ki, mint 20 éves koromban, ő azt mondta: "most annál is szebb vagy".
Számomra azonban a baba születésével sem változtak a dolgok. Idegennek éreztem a saját testemet, pedig a különböző magazinokban olvasottak alapján azt gondoltam, hamar visszanyerem a formámat: mint egy leeresztett labda, amit újra feszesre, keményre fújnak. Ennek ellenére a hasam olyan volt, mint egy leeresztett léggömb, a melleimet húzta a gravitáció, a lábamat az átlagosnál is több narancsbőr borította, a hajam tiszta roncs volt, és úgy éreztem, még a lábaim formája is teljesen megváltozott.
Minden alkalommal sírtam, amikor bele akartam bújni a terhesség előtt viselt ruháimba. Aztán amikor már végre feljöttek rám, de visszanéztem magam a fotókon, úgy tűnt számomra, mintha egy kötözött sonkára hasonlítanék. De a férjem nem így látott.
Mint a rajzfilmekben, ha valaki szerelmes és hatalmas, szív alakú szemei nőnek, ő úgy nézett rám. Habár én nem tudtam úgy látni magam, ahogy ő engem, a férjem szeretete és támogatása segített visszatalálni önmagamhoz. 
Szépen lassan újra felértékelődött bennem, hogy a testem mire volt képes: hogy kilenc hónapig benne cseperedett a kisfiam, általam fejlődött, éltettem és tápláltam őt. Aztán amikor megszületett, újfent a testemmel táplálhattam. A sebhely, ami megmaradt a hasamon, ami először haragot és csalódást okozott, most már arra emlékeztet, hogy mennyire erős vagyok
Most újra terhes vagyok, és néhány régi érzés kezd visszatérni. különösen, mert ezúttal ikreket várok, így a testem még nagyobb próbatételnek van kitéve. De minden alkalommal, amikor elmerülnék a korábbi önutálatomban, felfedezem a férjem szemében és érintésében a szerelmet és a csodálatot, ami rögtön visszahoz. És ezért örökké hálás leszek.
(via)

Hozzászólások

Mit játsszak a gyerekkel? Kalkulátor

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések