Terhesség

Kívülről idill, belülről tűzfészek

Az első gyermek megszületése sok házasságban kisebb krízist idéz elő, olyan válságot, amelyre általában senki nem számít, és így tanácstalan az elhárítás módszereit illetően.
2007. Március 20.

Kívülről idill, belülről tűzfészek

A pszichológusok azt tanácsolják: még az első baba megérkezése előtt gyűjtsenek a leendő szülők hiteles információkat arról, milyen élet is vár rájuk, ha már hárman lesznek. Fontos, hogy minél reálisabban, vagyis a konfliktusokat sem takargatva készüljenek az új életformára, amelyben számolni kell a tartós kialvatlansággal, a szexuális élet átmeneti zavaraival, és esetleg a gyermek iránt feltámadó féltékenységgel is.

A fiatal anyák a szülés után gyakran egészen más világot találnak maguk körül, mint amire emancipált fiatalként készültek. Az otthon látott munkamegosztásról többnyire nem volt túl jó a véleményük és meggyőződéssel állították, ők bizony nem fogják egyedül viselni a háztartás és a gyermeknevelés összes terhét. A baba megérkezése után gyakori, hogy a házaspár mindkét tagja elégedetlen, sőt csalódottságot érez, amelyről azonban úgy érzik nem illik beszélni. Szinte tipikus, hogy észrevétlenül belecsúsznak azokba a hagyományos szerepekbe, amelyeket korábban elutasítottak, és azt hitték, ezeknek nyoma sincs bennük.

A felszínen többnyire a munkamegosztással van a baj: a férj pénzt keres, a feleség gondoskodik a gyerekről és a háztartásról. Este mindkettőjüknek szüksége lenne a kikapcsolódásra, de hogyan? A férjnek hiányzik az a figyelem, gyengédség, ami korábban természetesen “kijárt neki”, most azonban osztoznia kell a babával. A feleség a szülés utáni testi-hormonális-pszichés átállás nehézségeivel küzd, gyakran kialvatlan vagy egyszerűen kimerült. A szülés utáni időszakban a szexualitás sok házaspárnál háttérbe szorul, és ez gyakran az indokoltnál sokkal tovább tart.

Ördögi kör alakulhat ki: a feleség úgy érzi, a férje már nem szereti őt, a férj pedig kimondottan féltékeny a kettőjük közé “furakodott” gyerekre. Ennek a helyzetnek a megelőzésére a szülés után minél hamarabb lehetőséget kell teremteni arra, hogy legalább egy-két órára, esténként kettesben lehessenek, kimenőt kapjanak az ifjú szülők. A nagyszülők, barátok, rokonok fontos küldetést teljesítenek, ha jó előre felajánlják segítségüket az ilyen alkalmakra. Az ifjú anyák ugyanis hajlamosak arra, hogy ha néhány hónapig éjjel-nappal kisbabájuk mellett vannak, később úgy érezzék tényleg nem hagyhatják el egy percre sem, mert akkor valami szörnyűség történik.

Gyakran halljuk, hogy egy párból a gyerek születésével új minőség, család lesz, de erről a folyamatról csak keveset tudunk. A leendő szülők hónapokon át járják a boltokat, amíg kiválasztják a megfelelő bababútort, etetőszéket, pólyát és elkötelezik magukat egy meghatározott pelenkamárka mellett. Ennél sokkal kevésbé felkészültek gyereknevelésből, a családi élet tudományából vagy inkább művészetéből…

Két önálló keresettel rendelkező fiatal felnőtt együttélése ugyanis egészen másról szól, mint az ifjú szülőpáré, egy gondozásra szoruló kisgyerekkel. A pszichológusok szerint legalább a következő konfliktusforrásokat ajánlatos még a gyerek megérkezése előtt megbeszélni: milyen nevelési ideáljaink vannak, miként reagálunk majd, amikor a gyerek ellenáll nekünk? És mindjárt az első kérdés: éjszakánként ha a kicsi felsír, mindketten, a szülők felváltva, esetleg mindig csak az anyuka lesz “szolgálatban”?

Persze akármilyen okos válaszokat találnak a szülők ezekre a kérdésekre, az élet biztos hoz meglepetéseket. A háromtagúra gyarapodott család problémáiról azért kell még a baba megérkezése előtt beszélni, hogy a leendő szülők megismerjék a másik fél gyereknevelési örökségét.

Ebben az életszakaszban ugyanis igen nagy erővel törnek fel belőlünk azok a családi minták, amelyeket otthon gyerekként észrevétlenül megtanultunk. Ezért tanácsos még a baba megérkezése előtt alaposan “kibeszélni” a saját gyermekkorunkat, megosztani partnerünkkel pozitív és negatív tapasztalatainkat, de ha netán elmaradt volna, az első hetekben sem késő még. Ezek alapján megállapíthatjuk, hogy milyen kérdésekben tér el egymástól a felfogásunk. Ajánlatos azt is megbeszélni miként kezeljük majd ezeket a véleményeltéréseket, amikor a gyermek megszületését követően máris élesben mennek a dolgok.

Kapcsolódó cikkeink:

Forrás: HáziPatika.com