Terhesség

Kik isszák a bábakoktélt?

Ajánlják is, meg nem is. Fű alatt terjed a híre, a kismamák orvosoktól, dúláktól, szülésznőktől hallanak róla, de a szakemberek nem szívesen adják hozzá a nevüket. Sohasem lehet tudni... Tudományos adatok, klinikai vizsgálatok bizonyítják: nem kuruzslás.
2009. Január 09.

Kik isszák a bábakoktélt?

Amikor a várandósnak már terhes…

A szülés várva várt pillanata olykor késik, s az áldott várandósság terhessé válik. Főként, ha az indított szülés “réme” fenyeget, amit jobb volna valahogy elkerülni. Ekkor kerül elő a bábakoktél, ami bámulatos módon “biztosan nem árt, mert csak akkor hat, ha eljött az idő…” Erre még visszatérünk. Először tisztázzuk, meddig nem késő, és mikor kell beindítani a szülést.

A szülés a 40. hét körül indul be. Ám nem a számított dátum a fontos, hanem a valós, amit csak a baba és az anya szervezete tud. A gyerekek mintegy 80 százaléka nem a kiszámolt időre születik, hiszen a számolás csak bizonyos valószínűséggel vezeti vissza a fogantatás időpontját, és nem veszi figyelembe az egyéni eltéréseket. A többedszer szülő nők például rendre a számolt idő előtt szülnek.

A terhességek 4-14 százalékában hordják túl a babát, vagyis lépik túl a szülés kiírt időpontját. A legtöbb esetben nem jelentene problémát, ha a szülés 10-14 nappal kitolódna, hiszen a kalkuláció legfeljebb ennyit akár tévedhet is. Az orvosok azonban inkább a becsült és különböző, főként ultrahangos vizsgálatok alapján kalkulált időpontnak hisznek, s a túlhordás esetlegese veszélyeit tartják szem előtt.

A túlhordás inkább a babára veszélyes, nem az anyára. A 42. hét után nő a halvaszületések aránya. Ez az arány viszonylag csekélynek számít: minden ezredik baba van veszélyben, a 43. hét után minden ötszázadik. Ráadásul nem tudni, hogy a halvaszületés a túlhordás miatt van-e, vagy a szülés késlekedik a halvaszületés hátterében lévő rendellenesség miatt. Előfordulhat, hogy a placenta már nem látja el megfelelően a babát, vagy valamilyen fertőzés lép föl, és még sorolhatnánk…

Bármilyen kicsi a veszély, szeretnénk megelőzni a bajt. Ezért a babát az egészségét veszélyeztető komplikációk kiszűrésére a szülés kiírt dátuma után 2-3 naponta folyamatosan figyelik: CTG-vel ellenőrzik a szívhangot, ultrahanggal a baba nagyságát és a magzatvíz megfelelő mennyiségét, amnioszkópos vizsgálattal pedig tisztaságát, nem szennyezett-e magzati ürülékkel. Számolják a baba mozgásait is.

Indítsák vagy sem?

Mindig azt kell mérlegelni, érdemes-e vállalni a szülésindítás kockázatait. Optimális esetben az orvosok csak akkor indítják meg a szülést, ha az anya vagy gyermeke egészsége veszélybe kerül. Ez lehet a helyzet, terhességi diabétesz, fertőzésveszély esetén, ha a burokrepedés után 24-72 órán belül a szülés nem indul be, vagy ha a fájások nem elég erősek a szülés beindulásához, illetve ha a vizsgálatok egyéb veszélyes állapotokra utalnak.

És ha nincs veszélyre utaló jel? Akkor az idők szava, a terhességi hét számít. A 42. hét után a halvaszületés kockázata miatt egyértelműen a szülés megindítása jár kisebb kockázattal. Jóllehet számos szakirodalmi adat támasztja alá, hogy a 42. hét előtt az indított szülés nem jár olyan előnyökkel, amiért érdemes volna igénybe venni, a gyakorlat azt mutatja, hogy a túlhordás esetleges veszélyeit jobban számon tartjuk, mint az indított szülés hátrányait.

Melyek is ezek? A kockázat függ a terhesség jellemzőitől és az alkalmazott módszertől. Ezúttal nem tudjuk valamennyit áttekinteni, példaként a 40. és 42. hét között leggyakrabban alkalmazott módszer, a prosztaglandin és oxitocin hormon adagolásának veszélyeit vesszük számba.

Ha a méh az adagolt hormonok nyomán túl erős parancsot kap, a méhösszehúzódások fájdalmasabbak és erőteljesebbek. A méhizomzat komoly erőfeszítése fokozott vérellátást igényel, ami a babától vonja el a vért és az oxigént. Az oxigénhiányos állapotot a magzat gyorsuló (tachykardia), illetve lassuló szívverése jelzi. Ritkán a méh begörcsöl, sérül. A hormonhatásra kialakuló méhösszehúzódások erőteljesek ugyan, de a méhszájnál, a hüvelynél és a gátnál általában mégsem megfelelő a tágulás. Ezért az indított szüléseknél gyakrabban van szükség gátmetszésre, olykor végül császármetszésre.

Jó tudni: A prosztaglandinok hormonszerű fájdalomerősítők. A sejtek sérülésére válaszul bármely szövet sejtjeiben termelődhetnek, majd anyagokat (fájdalommediátorokat) aktiválnak, amelyek azután a fájdalomérzékelő receptorokat késztetik vészjeladásra. A prosztaglandinok a terhesség végén a méhszáj érését segítik, szöveti rostjainak felpuhítása révén fokozzák tágulékonyságát. Az oxitocinok a simaizmok – a vékonybél vagy a méhizomzat – összehúzódását kiváltó hormonok.

Érdemes tudni, hogy az említett, a baba állapotát ellenőrző vizsgálatok inkább megnyugtatásra szolgálnak, mintsem az esetleges bajok megelőzésére, mert a komplikációk többsége úgyis csak a szülés folyamán lép föl, előre nem tudható. A szülés megindítása orvosi szempontból főként azt célozza, hogy a baba világrajövetele ellenőrizhetően, szakember jelenlétében történjék. Ha azonban a szakemberek igazodnak a szüléshez, nem pedig fordítva, a nyugodtabb körülmények között valószínűleg kevesebb a komplikáció.

Mindenesetre a 40. hétnél tovább tartó terhesség a mamát megoldhatatlan dilemma elé állítja: hogy tudná ő eldönteni, kinek van igaza, van-e még idő, melyik kockázat nagyobb? Az anya ösztönösen arra vágyik, hogy a baba és az ő szervezete irányítson, mert a saját irányítás érzékenyebben reagál a szervezet szükségleteire, mint valamilyen külső.

Bár csak magától beindulna!

Ha a szülés “magától” indul, annak biológiai előzményei vannak, amelyeket lehet ösztönözni. S valóban, számos, a szülőszobai módszereknél szelídebbnek tűnő praktika ismert, amivel a “lusta” babákat noszogatni lehet. Ha a módszer tényleg jó – ártalmatlan, de a természetes folyamatokat segítve hatékony -, akkor bizony számolni kell vele, hogy megindítja a szülést.

Már csak ezért is érdemes használatát megbeszélni azzal, aki majd a szüléslevezetésben segédkezik. Persze senkinek nem jut eszébe értesíteni a bábát vagy az orvost minden egyes kiadós sétáról, “apázásról” – ami lényegében örömteli szexuális együttlétet jelent -, vagy a mellbimbó simogatásáról, de ha e tevékenységeket gyakran, illetve módszeresen űzi az anya, rövidesen szülés lehet belőle. Ezekkel ugyanis valójában a szülésre is ható hormonális működést befolyásoljuk. A mellbimbó lassú, szakaszos ingerlése például oxitocin felszabadulását váltja ki. A módszert némely szülészeti klinikán a méh érettségének tesztelésére használják.

Ha fél-egy órán belül észlelhető fájások jelentkeznek, a méh szülésre érett. Egyébként akár a sírás, egy jóleső nevetés vagy valamilyen masszázs is beindíthatja a szülést, máskor elég, ha az anya el tud lazulni. A szexuális együttlét egyik hatása pont ebben rejlik. Másrészt az orgazmus során oxitocin árasztja el a nő testét, ami szülési fájásokat indíthat, valamint hasonlóképp hatnak az ondóban lévő prosztaglandinok is.

Ricinus és a többiek

Némileg rámenősebbek és egyben aggályosabbak azok a módszerek, amelyek növényi hatóanyagokhoz folyamodnak. A fahéj, a gyömbér, a szegfűszeg, a közönséges vasfű (Verbena officinalis), a muskotályzsálya (Salvia sclarea) szülésindító teák és fürdők ismert alapanyagai, az édeskömény-olaj, mandulaolaj és szegfűszeg-olaj tamponra cseppentve használatos.

Kik isszák a bábakoktélt?

Így néz ki a “koktél”

Ezen alternatív praktikákat olykor klinikákon is használják, mégis nehéz róluk megnyugtató tudományos szakirodalmat találni, de nem lehetetlen. A hatóránként felhelyezett szegfűszegolajos tampon nem is olyan régen, 2004-ben klinikai vizsgálat alkalmával bizonyíthatta alkalmazhatóságát.

Az abszolút sláger a kismamák között azonban minden bizonnyal a ricinusolajjal készült bábakoktél: a 20 ml ricinusolajból, 20 ml pálinkából vagy vodkából és 2 dl sárgabarack- vagy őszibarackléből kevert ital 2-6 óra alatt biztosan erős szülőfájásokat ígér az arra érett fogyasztónak.

Mellékhatásként rosszulléttel, kellemetlen hasmenéssel kell számolni. Nem hangzik valami biztatóan! Az orvosok és szülésznők véleménye erősen megoszlik róla.

Hatására magzatszurok (mekónium) kerülhet a magzatvízbe – óvnak a szakemberek. A Német Bábaszövetség ajánlása szerint csak a szülés kiírt dátuma után, 2-3 cm-re nyitott méhszáj és megrepedt magzatburok esetén, szigorúan a szülést levezető szakember felügyelete mellett alkalmazandó. Így viszont már mindegy is, előbb volna rá szükség – mondhatják rá a kismamák, akik alig várják, hogy a szülés beinduljon.

Mindenesetre a bábakoktélról nagyon ellentétes beszámolókat lehet hallani, némelykor remekül beválik, máskor túl drasztikus. Lényegében tehát arra, hogy felügyelet és kockázat nélkül simán megindítsa a szülést, nem alkalmas, de van, amire igen…

A ricinus titka

A ricinus hatása erősen függ a bevett mennyiségtől. Kis mennyiségben gyorsítja a bélműködést, nagy mennyiségben már hasmenést okoz. Mint minden elfogyasztott zsír, a bélbe érkező ricinus is hormonok közvetítésével epe és hasnyálmirigyváladék-termelést vált ki. Első lépésben a hasnyálmirigy lipázai a ricinusolajból ricinolsavat vágnak le. Ez azonban csak akkor megy végbe, ha az olaj apró cseppecskék formájában hozzáférhető. A koktélban a tömény alkohol az olajcseppek finom eloszlatását szolgálja a bőséges gyümölcslében.

Tudta-e? A ricinust (Ricinus communis) már az ókori egyiptomban is termesztették, amiről i.sz. előtt 4000-ből származó sírleletekben talált magjai tanúskodnak. A hidegen préselt olaj legfeljebb nyomokban tartalmazza az ember számára mérgező ricin alkaloidot és ricinint. Hashajtó hatását Lonicerus 1582-ben említi füveskönyvében. Szobahőmérsékelten fénytől védett barna üvegben tároljuk. Az olaj csak frissen semleges illatú.

A ricinolsav a többi olajsavtól eltérően aktiválja a vékonybélben jelenlévő hisztamint. Ennek köszönhető a megélénkülő bélmozgás. A ricinusolaj az esetek 60 százalékában a bevétel után hasmenést okoz. A hisztamin indítja be azután a prosztaglandin, egészen pontosan a PGE2 termelését, ami végül a bél és a méh simaizmait is összehúzódásra készteti.

Az oxitocin új versenytársa?

Kik isszák a bábakoktélt?

Ricinus communis

A ricinusolajnak nem csak ellenzői vannak. A stuttgarti Berg Nőgyógyászati Klinikán végzett kísérletek során hatását a prosztaglandinokkal vetették össze. Az eredmény: a ricinus gyorsabban, átlagosan 2,39 óra elteltével indítja el a szülést. Prosztaglandinnal ehhez 17,09 óra kell.

A ricinusolaj segítségével szülő nők közül csak feleannyian igényeltek fájdalomcsillapítókat, további oxitocin adása alig három százalékban volt szükséges, míg a prosztaglandinnál ez 23 százalék volt. Kiderült, hogy a nők sokkal jobban érezték magukat a szülés alatt, mint a prosztaglandinnal és oxitocinnal indított szülésnél. A CTG is problémamentesebb lefolyást mutatott, ritkábban mutatkozott a babáknál szapora szívverés. A szülés ideje, vérvesztesége és gátmetszés-gyakoriság tekintetében nem voltak eltérések.

Hogyhogy csak akkor hat, amikor már érett?

A szülésindítás ártatlan és kevésbé ártatlan “házi módszereiben” a legkecsegtetőbb és leggyanúsabb egyben, hogy csak akkor indítják meg a szülést, ha valóban eljött az ideje. Még nem teljesen tisztázott, mitől indul be a szülés, de meghatározó szerepe van a hormontermelő szervnek is beillő méhlepénynek.

A másik fontos résztvevő maga a méh. A prosztaglandinok a méh és a méhszáj érésével készítik elő a folyamatot. Ha ez előrehaladott, akkor a méhizomzatban található hormonreceptorok jobban hozzáférhetők, és a méh, illetve a szülőcsatorna receptorai érzékenyebben reagálnak.

Az érzéketlen szöveteket nagy mennyiségű hormonnal bombázva sem lehet náluk hatást kiváltani, ha viszont kellően érzékenyek, kicsi hormonmennyiségek is döntőek lehetnek. Olyan ez, mint az a bizonyos utolsó csepp a pohárban. Attól tehát nem kell tartani, hogy akár a bábakoktél is idő előtt indítaná meg a szülést. Bár kiszámíthatóbb volna, és ismernénk jobban adagolását! Hiszen egy elfeledett és újra megtalált, kifejezetten ígéretes szernek tűnik a ricinusolaj.

Kapcsolódó cikkeink:

Forrás: HáziPatika.com