Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Kicsi vagy nagy legyen a korkülönbség?

Szerző: R. Fonyó Barbara, a Mom with five szerzője

2015. október 28. | Frissítve: 2019. szeptember 13.

Forrás: babaszoba.hu

Soha nem terveztük tudatosan a gyerekeink közötti korkülönbséget, tekintettel arra, hogy az első három esetében vajmi kevés ráhatásunk volt az eseményekre, ők gyógyszeres beavatkozás révén fogantak.



Testvérféltékenység

Egy ilyen élethelyzetben nincs lehetőség a tervezésre, örülni kell, ha sikerül a kúra, és célszerű minél hamarabb a tettek mezejére lépni. Így alakult, hogy Nagyfiú és Nagylány között 3 hét híján 3 év van, Nagylány és Középső között pedig 27 hónap. Ha rajtam múlott volna, akkor lehet, hogy kisebb korkülönbségre szavaztam volna, de senki nem kérdezte. Később pedig maga az élet rendezte úgy, hogy megtapasztaljam: milyen is, ha van egy kicsi meg egy még kisebb gyereke az embernek.

Négyes ugyanis borította a papírformát, spontán érkezett alig 18 hónappal a kisebbik bátyja után, őt pedig Legkisebb követte hasonló módon, de itt már nagyobb volt a különbség, 3,5 év. Összességében véve nálunk van minden, mint a búcsúban: lány-fiú, kicsi és nagy korkülönbség, kamasz és totyogó.
Melyik az ideális állapot? Mindig éppen az, amelyikkel nincs (nagyobb) probléma.

Szerintem, ahogy nincs általánosan meghatározható ideális időpontja a gyerekvállalásnak, úgy azt sem mondhatjuk ki, hogy a kicsi vagy a nagyobb korkülönbség a nyerő. Mert kinek melyik?
Nekem például az első két gyerekemnél határozottan jól esett, hogy Nagyfiú már kicsit önálló(bb) volt, amikor a húga megérkezett, így nem abból állt az életem, hogy hol az egyiken, hol pedig a másikon cserélem le a teli pelust (lehetőség szerint közvetlenül azután, hogy felöltöztettem őket), hol azzal ügyeskedek, hogy az egyiket szoptatom, közben pedig a másik gyerekem szájába igyekszem belevarázsolni az ételt úgy, hogy a delikvens mindig a másik irányba néz, mint amerről a kanál várható. A három év korkülönbséggel ezek a problémák kiküszöbölhetők voltak. Volt azonban helyette ezernyi más: féltékenység, rivalizálás, erőfitogtatás stb.

Persze aztán nem úsztam meg, mert Középső és Négyes között alig másfél év van, ami azt jelentette, hogy volt egy kicsi és egy még kisebb gyerekem, akik számára a kezdeti időszakban az - anyát részben tehermentesítő - önállóság mint fogalom nem is létezett. Őszintén? Én vért izzadtam velük, pláne, hogy rajtuk kívül még volt két másik gyerekem is, akik szintén igényelték a figyelmemet.

Később megfordult a tendencia, és a 3 év korkülönbség nyomasztóbbá vált, mint a másfél évnyi, nem is beszélve a két utolsó fiú közötti 3,5 évről. Nálunk az időben egymáshoz közelebb álló testvérek ugyan zajosabbak és könnyebben egymásnak ugranak, de ha kell, pillanatok alatt képesek szövetségbe szerveződni és jobban egymásra is tudnak hangolódni. A nagyobb korkülönbség több vitát gerjeszt, nehezebb elmagyarázni, hogy a fiatalabb testvér miért nem érti meg azt, ami a nagyobbnak már evidens, miért viselkedik - néha - olyan idegesítően.

Mi, szülők, mindig szeretnénk hinni abban, hogy vannak dolgok a gyereknevelésben, amelyek állandóak, kiszámíthatók, jól tervezhetőek, de rossz hírem van: nincsenek, a szülőség egy dinamikusan változó közeg, amit mindig az adott pillanat formál olyanra, amilyenre kell. Az én tapasztalatom az, hogy a korkülönbség problematikája is pont ilyen. Önmagában nem igazán értelmezhető, mert nagyban függ attól, hány gyerek van/lesz a családban, milyen neműek, és nem utolsó sorban milyen az alaptermészetük. És ezek olyan dolgok, amelyeket előre soha nem láthatunk...

A szerző további írásai: a A Mom with five blogban, családi magazinban és a Facebookon
Kapcsolódó cikkeink korkülönbség témában:

Hozzászólások

Mit játsszak a gyerekkel? Kalkulátor

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések