A koppenhágai városi kórház „terhesosztályán” vagyunk. Ide utalta be orvosa Marie-t 1975 telén, mert túl sok volt a magzatvíz. A kórterem lakói heteket, hónapokat töltenek együtt, lassan mindent megtudnak egymásról. Kórházi hálóingükben, bokájukra csúszó fehér térdzoknijukkal, hatalmas hasukkal egyformák, de ahogy megérkeznek a látogatók, fény derül arra, hol a helyük a „kinti” társadalomban. Ahogy a családtagok hazamennek, újra eltűnnek a különbségek. Anyák félelmekkel, fájdalmakkal, félve feltett kérdésekkel és sok ártatlan, mindennapi örömmel. A szülésznők, nővérek és tanulók életük részévé válnak, akit elvisz a betegszállító fiú a „szülészeti osztályra”, annak könnyek futnak a szemébe, hiszen érzi, hogy ide többet már nem térhet vissza, új világ kezdődik.
Téli gyerekek
És megszületnek lassan a szobatársak gyerekei, szülésznők támogatásával, többnyire az apa kíséretével, orvos csak hébe-hóba kerül elő, akkor sincs sok szava. Ez a nők világa, hiába az egyik legnagyobb szülészet az országban. Sokszor éppen ők azok, akik a legnagyobb bajban támogatják egymást. Sérült baba születik, koraszülött ikrek látják meg a napvilágot, goromba, önző férj zaklatja a feleségét rögtön a szülés után, és ők egymás mellé állnak. A török vendégmunkás feleségének rajzolt szótárt készítenek, hogy megértse, mi történik vele. Szavak nélkül vigasztalják azt, akinek inkubátorba kerül a kisbabája, tanítgatják egymást, kötésmintát cserélnek, és kibeszélnek mindenkit, akivel csak találkoznak. Ha rossz a hangulat, vörösborral koccintanak, néha rá-rágyújt valaki. A babáknak nincs nevük, csak számokat kapnak, hiszen a nevüket majd a tulajdonságaik alapján választják nekik. És ez itt mind természetes. Egész más világ, mégis a miénk. Velünk történik. Anyáinkkal történt. Ugye kíváncsi vagy?
Keresd antikváriumban,
vagy a rukkola.hu oldalon!
„- De jó, hogy jöttél – örvendezik a kovács felesége -, annyi mindent akarok tőled kérdezni.Különleges lelki függőség köti ehhez a fiatal nőhöz, aki péntekre virradóra segített neki világra hozni a gyerekét. Akár szerelemnek is nevezhetnénk ezt az érzést.A szülésznő pontosan tudja ezt, éppen azért jött, hogy lassanként eloldozza az őket egymáshoz kötő szálakat. Ezt a célt szolgálja többek között az is, hogy megbeszéli a kovácsnéval a szülés részleteit, ezt ugyanis minden gyermekágyas nő igényli. Ily módon lehet a bizonytalan érzelmeket felszínre hozni és helyes mederbe terelni.”
„Marie összekulcsolja a kezét a feje alatt: – Tudod, Signe, most már jobban megértem, amit akkor mondtál, mikor még a terhesosztályon voltam. Hogy az élet beszűkül, ugyanakkor töményebb is lesz, ha gyereke van az embernek. Máris észreveszem, mennyivel szűkebb lett az én világom – mintha egyedül ez a gyerek tartozna bele és semmi más. Szörnyen bánom, hogy ezt régebben nem értettem meg. Igazából sohasem voltam szolidáris más lányokkal, mindig sokkal jobban érdekeltek a férfiak. De az az érzésem, hogy mostantól kezdve több megértés lesz bennem a nők iránt.”
Dea Trier Morch: Téli gyerekek
Európa Könyvkiadó, 1985
43 Ft 🙂
Kapcsolódó cikkek
