Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Hagyjatok, terhes vagyok!Egy új élet krónikája - tizedik rész

Szerző: Kiss Verus

2014. február 7. | Frissítve: 2018. augusztus 22.

Forrás: HáziPatika.com

Fene se gondolta volna, hogy a terhesség végére előjön a befordulós énem, aki a pokolba kíván jóformán mindenkit. Csigaházba vonultam, nyugalmat kérek!

Hagyjatok, terhes vagyok!
"Nincsen veszély, csiga, nincsen veszély
Most az ujjam a szemedhez ér
Mindenki fél, csiga, mindenki fél
Hátradőlni csak Istennek ér..."
Kispálék "Csiga" című számára ébredtem a minap, legalábbis a fejemben ez szólt, és mintha a bajszom alatt is mormoltam volna. Gondolom, kusza álmaimban jöhetett elő a dallam, bátorító effektusként két zsibbadás között, amiből egy átlagos 6-7 órás éjszaka során 28-30-cal lehet számolni. A mozgássor már rutinosan megy, és mellé adhatok ugyan hangot, énekelhetek akár hangosan is, az éjszaka egyik felét úgyis egyedül töltöm a hálóban, a másik felében pedig Apa semmilyen formában nem riad fel, még a legkínlódósabb akrobatikámra se. Nála most a gyerek születése előtti világmegváltás zajlik, mindent be akar fejezni április előtt, így elnézem neki, hogy ágyúval sem lehet kirobbantani az alatt a 3-4 óra alatt, amit mellettem tölt.

Reggelre tehát rendszerint újabb, fordulatszámokban gazdag éjszakát könyvelhetek el, és jön a következő lépés, amikor ebből a cseppet sem túlpihent állapotomból munkára alkalmas, csinos, összeszedett nőt kell magamból kreálni a maradék egy hónapban (ezen a ponton végül is irgalmatlanul hálás vagyok az uramnak, hogy más ritmusban ébred, és ezt a küzdelmet is végig tudom egyedül csinálni).
A sminkelés nem az eszköztáram része, sokkal inkább egy tükör előtti mantrázás következik: ilyenkor nem a "komplikációmentes szülésem lesz" típusúval próbálkozom mély beleéléssel, ahogy a pszichológusom javasolta, inkább a "túlélem a mai 8 óra ülőmunkát az íróasztalom mögé behajtogatva", illetve "nem fojtok meg senkit" mondatokkal. Ha ezekkel sikerült magamba életet lehelni, jöhet egy kis terhestorna és a megérdemelt házi smoothie. Indulhat is a nap, az uram lassan magához tér.

Nyomokban még a régi újságírót tartalmazza


Azért a többezres fordulaton pörgő énem még nem a múlté így a hetedik hónap sűrűjében sem: sokszor belefeledkezem a mai napig a munkámba, és csak a gyermekem hívja fel a figyelmemet egy-egy velőig hatoló boxolással arra, hogy már fél órája ki kellett volna mennem pisilni, vagy hogy ideje lenne valamilyen táplálékot magamhoz venni, mert az anyai tartály üres.
Én meggyőzhető vagyok, és el is szégyellem magam, hogy a legkisebb ilyen türelmesen kivárta a sorát az olvasottsági mutatók és cikkírások között. Nagy nehezen feltápászkodom, átrendezem a farnehéz erőviszonyokat valami kiegyenlítettebb arányosság felé, járok egyet, majd visszazuhanok a helyemre dolgozni. Kezdődik minden elölről, igyekszem maximális koncentrációt tanúsítani, de mintha kívülről látnám immár magamat: hogy tudtam én ezt csinálni régen 12-14 órában, minden idegszálammal, semmit sem szem elől tévesztve? És újabban mióta megy egyre kevésbé?

Este aztán élni is alig van kedvem, a mélygarázsig még csak-csak levonszolom magam, de olykor már az autóban nem bírok magammal és még hazafelé elalszom az anyósülésen. Vagy legkésőbb vacsora előtt, csak néhány percre a kanapén, csak egy kicsit...

Ég a házad ideki


A telefonomat munka után egyre többször kikapcsolom (már-már betegnek gondolnám magam), a szociális interakcióim minimális szintre csökkentek. Már nem sok türelmem van a világhoz, a híradóhoz, a politikához; nem érzek magamban sok erőt kimozdulni; nincs erőm azon megsértődni, ha valakit nem érdeklek; nem tudok hosszan rágódni az igazságtalanságokon, amik érnek. Ha nincs kifli, tök jó helyette a zsemle is; ha nem lesz meg minden babakelengye áprilisig, nem rohanok a Dunának; ha nem jön össze egy megbeszélt találkozó, akkor nem jön.

Egy a lényeg: van már annyi nyűgöm, hogy egyszerűen csak szeretnék békében kivonulni a világ sodrásából. Fogadjátok el, hogy más lett fontos. Hogy lassabb vagyok és körülményesebb, hogy kevesebbet bírok ugyanannyi lelkesedéssel. Hogy most a csigaházam a legbiztonságosabb vackom: valami másra kellene készülnöm lassan.

Kérem, kapcsolják ki a mikrofont...

A cikksorozat előző részét itt olvashatod.
Kapcsolódó cikkeink harmadik trimeszter témában:

Hozzászólások

Mit játsszak a gyerekkel? Kalkulátor

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések