Ha zöld a magzatvízA meconium-aspirációs szindróma

A mekonium tulajdonképpen az újszülöttek első széklete, mely azokból az anyagokból áll össze, melyeket a magzat az anyaméhben nyel le (például magzatvízből, elhalt sejtekből, lanugóból stb.), és ez normális esetben a születés utáni 24 órában távozik. A későbbi székletektől eltérően ennek a színe egészen sötét zöld vagy fekete, az állaga ragacsos, kátrányszerű. Esetenként azonban megtörténhet, hogy már a születés előtt vagy a szülés alatt ürül a mekonium a magzatvízbe, és onnan akár a magzat tüdejébe is belekerülhet.

A mekonikum-aspirációs szindróma tünetei közé tartozhatnak a magzatvíz sárgássá, zöldessé színeződése, de ezek az árnyalatok megjelenhetnek a kisbaba bőrén, körömágyán vagy a köldökzsinóron is. Ezek a tünetek önmagukban nem jelentik azt, hogy a magzat le is nyelte a mekoniumos magzatvizet, mindössze azt jelzik, hogy a mekonium belekerült a magzatvízbe. Azonban, ha egyéb tünetek is jelentkeznek, például a túl szapora vagy nehézkes légzés, a cianózis, az alacsony pulzusszám, az alacsony Apgar-érték, az a szindrómára utal. A mekonium tüdőbe jutását sztetoszkóp, röntgen, vagy vérvétel segítségével lehet megállapítani.

A szindróma szövődményei között találhatjuk a légmellet, a légzési nehézségeket. A mekonium ugyanis gátolhatja a levegő szabad áramlását, akadályozhatja a megfelelő gázcserét, és irritálhatja is a légutak és a tüdő szöveteit, akár gyulladásba is hozhatja őket.

A mekonium-aspirációs szindróma kialakulásáért a leggyakrabban a szülés alatti magzati distressz a felelős (ez az összefoglaló név olyan jelenségeket takar, mint a szívverés lassulása vagy gyorsulása, kevesebb érzékelhető magzatmozgás, acidózis stb.). Anyai részről növelik a rizikót: a preeklampszia, a a magas vérnyomás, a fertőzések, a kábítószerhasználat. A mekonium-aspirációs szindróma kockázata megnő túlhordás esetén, vagyis a betöltött negyvenedik várandóssági hét után. A magzatvíz mekoniummal való szennyeződése egyes felmérések szerint akár a várandósságok 20 százalékában is előfordulhat, de a mekonium-aspirációs szindróma csak ezen esetek 5 százalékában alakul ki.

A mekonium-aspirációs szindrómában szenvedő újszülöttek túlélési esélyi valamivel rosszabbak, mint azokéi, akiknél nem szennyeződött a magzatvíz. Azonban megfelelő ellátással az újszülött életesélyei meglehetősen jók, bár krónikus köhögés és egyéb tüdőproblémák akár 5-10 évig is elhúzódhatnak. A neonatológus szakemberek gyors reagálása, az újszülött megfelelő ellátása (pl. a mekonium szakszerű eltávolítása a légutakból) jelentős mértékben javíthatja az újszülött esélyeit.