Ha elmarad a gyermekáldás

Először is felejtsük el azt a még mindig közkeletű tévhitet, hogy a meddőségért főleg a nő felelős. Ahogy a bevezetőben már utaltunk rá, mindkét nem azonos arányban "veszi ki a részét", tehát csak célzott vizsgálatok után derülhet ki, a pár mely tagja - esetleg mindketten - okai a hiábavaló próbálkozásnak.

Az utóbbi évtizedekben egyre több a meddő pár, ami elsősorban a nők az egyre idősebb korban történő gyermekvállalásának tudható be. Nőknél a teherbeesés esélye a 30. életévtől folyamatosan csökken; a harmincas évek végétől a romlás felgyorsul és 45 éves korban már csak minimális esélye van a sikeres megtermékenyülésnek. Bár gyermeket vállalni a világ legtermészetesebb dolgának tűnik, a szervezet, a betegségek, a lelki bajok, esetleg a genetikai gondok egyaránt problémát jelenthetnek, s megkeseríthetik a babára váró párok életét. Sokszor azonban egy alapos kivizsgálás, gyógyszeres kezelés vagy életmódváltás is segítheti a teherbeesést.

Szervi gátlások

"Meddőségről akkor beszélhetünk, ha a rendszeres, fogamzásgátlástól mentes szexuális együttlét ellenére egy éven belül nem jön létre terhesség" - ad pontos definíciót dr. Gidai János szülész-nőgyógyász, aki hozzáteszi: a párok általában nem várnak egy évig a vizsgálatokkal, már 5-6 hónap sikertelen teherbeesés után szakemberhez fordulnak.

A kérdésre, hogy mik lehetnek a női eredetű meddőség okai, Gidai doktor a következőket sorolja: állhat hormonális rendellenesség a háttérben, amelyek közül a leggyakoribb a policisztás ovárium szindróma, a PCO. "Ilyenkor a megnagyobbodott petefészkek tele vannak cisztával és általában a tüszőrepedés is hiányzik: tüszőérést serkentő hormonnal ma már elég jól kezelhető állapotról van szó" - teszi hozzá a szakember.

Szintén a hormonális rendellenességek sorába tartozik az inzulin rezisztencia, vagy a sárgatest elégtelenség is, amik szintén gátolják a teherbeesést. A meddőség további, gyakoribb okai között Gidai János a lezárt petevezetőt - ennek hátterében sokszor kismedencei gyulladás áll -, a veleszületett véralvadási gondot, az autoimmun betegségeket, a szülőcsatorna fejlődési rendellenességeit sorolja.

Ugyanakkor külön ki kell emelni egy olyan megbetegedést, amely a meddőség egyik leggyakoribb oka: ez az endometriózis. "Ilyenkor a nyálkahártya, vagyis az endometrium - számunkra ismeretlen okból - a méh üregén kívül, a hasüregben is megtelepszik, amely menstruációkor ugyanúgy leválik, mint a méhüregen belüli endometrium. A betegség speciális, részben műtéti, részben gyógyszeres kezelést igényelhet" - hangsúlyozza a nőgyógyász.

Rendellenes kromoszómák

Kónya Márton biológus is megerősíti azt a tényt, hogy közel azonos arányban felelős a nő, illetve a férfi a meddőségért, ennek ellenére még ma is gyakran előfordul, hogy a pár férfitagja gyakran ki sem vizsgáltatja magát, pedig "a spermium vizsgálata egyszerű, már első ránézésre rengeteg információt adhat. Ráadásul a férfiak spermaképe nagyon sokat romlott az elmúlt évtizedekben: ennek pontos okát még nem tudjuk. Amit tudunk, az az, hogy a vegyszerek, a dohányzás, a stressz mind-mind rontják a termékenységet" - teszi hozzá a szakember, aki a meddőség genetikai okairól szólva elmondja: kromoszóma-rendellenség is állhat a gond háttérben.

A kromoszómák száma egy adott faj minden egyedének minden sejtjében azonos (kivétel az ivarsejtek): az embernek 22 pár testi (1-22) és két ivari (XX v. XY) kromoszómája van. "Ritkán előfordul, hogy az osztódás során hibás sejtek képződnek, és ezeket a javító mechanizmusok sem tudják kijavítani. A kromoszóma-vizsgálattal - ami egy egyszerű vérvétel - az ilyen rendellenességeket ki lehet mutatni. A kromoszóma-rendellenességek nem minden esetben okoznak tüneteket, ám a hibás ivarsejtek és ennek következtében kóros kromoszómakészlettel rendelkező embriók jöhetnek létre a megtermékenyítés során"- hangsúlyozza Kónya Márton.

A kérdésre, hogy van-e megoldás akkor, ha ilyen rendellenességet tár fel a vizsgálat, a szakember azt mondja, az ilyen pároknál az úgynevezett preimplantációs genetikai vizsgálat nyújthat megoldást. A vizsgálat lényege, hogy a visszaültetésre alkalmas, 6-8 sejtes embriókból kivesznek egy vagy két sejtet, és ezeken genetikai vizsgálatot végeznek. Az eredmény alapján jó eséllyel ki lehet választani azokat az embriókat, amelyek egészségesek, és csak ezeket ültetik vissza.