Vannak kisbabák, akik egy veszteség (vetélés, magzati- vagy újszülöttkori halálozás) után születnek meg: ők a szivárványbabák. Reményt, jövőt, csodát hoznak a család életébe. És vannak olyan kisbabák, akik egy veszteség előtt születtek, ők azok, akik napfényt, meleget, napsütést adnak a családnak nehéz, sötét időszakban, akkor, amikor elvesztették babájukat. Ők a napsütésbabák.
- Kapcsolódó: Kik azok a szivárványbabák?
Érzelmi hullámvasút
A szivárványbabák szülei gyakran egyfajta érzelmi hullámvasúton érezhetik magukat. Örülnek az új kis életnek, miközben még gyászolják a veszteséget. Sokan, érthető módon, félelmekkel várják a szivárványbabájukat, aggódnak, nehogy őt is elveszítsék. Nehéz nem összehasonlítani a két várandósságot, nehéz elhinni, hogy minden rendben lesz.A napsütésbabák szülei egy veszteség után próbálnak ugyanolyan biztonságot teremteni a gyermeküknek, nem mutatva, hogy milyen nagy szomorúságon mennek éppen át. Igyekeznek vele foglalkozni a gyász helyett. Emiatt bűntudatot érezhetnek a szülők, pedig semmi okuk rá. Ez így van helyén.
- Kapcsolódó: Szivárványbaba: remény a veszteség fájdalma után
Támogatáshiány
Gyakran fordul elő, hogy egy veszteségről nem beszélnek senkivel a szülők. Magányosan, ketten (olykor párhuzamosan egymás mellett) élik meg gyászukat. Még mindig tabunak számít a vetélés, így ezek a családok nem kapnak elég támogatást a környezetüktől. Sokszor senki nem is tud a szivárványbaba előtti veszteségről.Az ellenkezője is igaz lehet: még egy egyszerű kérdés is sebeket téphet fel. Ha valaki elmeséli, hogy neki szivárványbabája van, akkor azt is sokszor megkockáztatja, hogy tolakodó, személyeskedő kérdéseket is fog kapni. Ha azonban nem beszél róla, akkor mélyíti a magányosság érzését. Nem egyszerű és nincs egyértelműen jó válasz a kérdésre, melyik megoldás a helyes, a célszerű.(Cikk forrása: romper.com)
Kapcsolódó cikkek
