Babát vársz! Mit miért eszel?

A babavárás idején újabb kihívásokkal kell szembenéznünk: a két leggyakoribb az émelygés és a kívánósság. Látszólag mindkettő biológiai probléma, ám egyik sem pusztán az. Akinek nincs rendben az evéshez való viszonya, aki nem ismeri jól a saját teste éhség- és jóllakottság-jelzéseit, a saját tényleges igényeit, az hajlamos lesz rosszul reagálni mindkét dologra.

Tipikus hibás válasz az émelygésre az állandó rágcsálás, különösen azért, mert általában édességhez, kekszhez nyúl a kismama. Az édes íz és a rágcsálás megnyugtat. Tehát a testi kellemetlenség miatti stresszre is reagál az evéssel a kismama. Sokaknál már a terhesség előtt megfigyelhető, hogy ha fáj a fejük, szédülnek, vagy egyszerűen rossz a közérzetük, rögtön bekapnak valamit. A várandósság alatti émelygés legalizálja az egész napos eszegetést.

A másik klasszikus tünet a kívánósság hangsúlyozása. Mivel a közgondolkodásban együtt jár a terhességgel, sok kismama szinte vadássza ezt az érzést. Korábban azzal magyarázták, hogy ilyenkor a hiányzó tápanyagszükségletet jelzi a szervezet. Egyrészt a táplálkozástudomány képviselői kimutatták, hogy szó sincs erről, másrészt sokan kívánósság címszó alatt csupa értéktelen ételt fogyasztanak (cukrászsüteményeket, gumicukrot, karamellát). Könnyű belátni, hogy ezeknek nincs biológiai hasznuk.

Az már más kérdés, hogy lelkileg van-e szüksége ezekre az ízekre vagy magára az evés aktusára. A lelki hiányokat, a pszichológiai éhséget viszont nem ételekkel kell orvosolni, az esetleges szorongást és feszültségérzést pedig szintén nem célszerű evéssel oldani.

Az evés mint pótcselekvés

Akkor válik azzá, amikor elkezdünk lelki hiányokat pótolni vele. Innentől kezdve a túlsúly nem csupán biológiai, hanem lelki probléma is. Amikor az evés pótcselekvés, már nemcsak az ízek a fontosak, hanem maga az aktus, a rágás vagy rágcsálás, ami önmagában feszültségcsökkentő.

A sikeresség és a karcsúság összekapcsolása a hétköznapi gondolkodásban növeli a stresszt azoknál, akiknek nagyon fontos a megfelelés. A túlsúllyal küzdő embereknek pedig különösen ilyen a lelki alkatuk. Jellemző rájuk, hogy rövid távon gondolkodnak, könnyen elragadják őket az aktuális impulzusok, így hiába vágynak pár hónap múlva 38-as méretű ruhákra, a "most" fontosabb. Az étel pedig most van ott, azonnal szerez örömet és ad megnyugvást.

Elismerem, hogy a várandósság idején, amikor igen jelentős testi (hormonális) és lelki (új szerepkör, szerepkonfliktusok) változások zajlanak bennünk, nem könnyű függetleníteni a táplálkozásunkat az egyéb testi és pszichológiai hatásoktól. Bevallom, én magam is, aki több mint egy évtizede ezzel foglalkozom, megtapasztaltam, hogy ez az időszak bizony embert próbáló lavírozás a tudatosság és az ösztönök, vágyak között. Amikor átéltem ezeket az érzéseket és tüneteket, arra gondoltam, nagyon nehéz lehet annak, aki úgy lesz várandós, hogy nincs rendben a testéhez, az evéséhez, az önmagához és a vágyaihoz fűződő viszonya.