Terhesség

Baba psziché – Dühös, agresszív és még sír is a magzat

Fájdalmat, dühöt, haragot él át, agresszíven viselkedhet, mosolyog és bizonyos körülmények között még sír is. Igen, a parányi magzatról van szó, az anyaméhben.
2001. Szeptember 06.

Ahogy újabb és újabb felfedezéseket teszünk az élet kezdetéről az anyaméhben, úgy tolódik ki egyre korábbi stádiumokra a különféle készségeink megjelenési időpontja.

Az anya-magzat kapcsolatfejlesztő módszerek ismertetése során már kiderült: a magzat intelligens, érzelmi és értelmi képességekkel rendelkező személyiség, akinek az anyaméhben érdeklődése, preferenciái, tanulása, emlékezete van. Ezt érdemes újra és újra kihangsúlyozni, mert amikor a magzattal foglalkozunk, könnyen megfeledkezhetünk arról, hogy milyen fejlett kis emberkével van dolgunk.

El se tudjuk képzelni, mi mindent érzékel a magzat

Vegyük most egy kicsit alaposabban át az úgynevezett taktilis (érintéses) érzékelést, és nézzük meg, milyen újdonságokkal, meglepetésekkel szolgálnak a kutatások ezen a területen.

Tudjuk, hogy a bőr az a burok, amelyben testünk él. Egyrészt elválaszt bennünket a fizikai, természeti környezettől, de a másik személytől is, és ilyen módon azonosságunk testi reprezentációjának határait biztosítja. Ugyanakkor kontaktus-szervünk is: nyomást, érintést, hideget-meleget, szárazságot-nedvességet, fájdalmat érzékelünk általa.

A bőrével hall és lát a magzat

Meglehetősen korán, már 1974-ben egy amerikai tudós, Gottlieb szájából elhangzott az az elsőre meghökkentőnek ható kijelentés, hogy az élet kezdeti szakaszán a bőr multiszenzoros receptorként funkcionál, ami annyit jelent, hogy nemcsak a már felsorolt érzékelésekre képes, hanem minden más ingert, például hallást vagy látást is felvesz, azaz a bőrünkkel hallunk és látunk magzatkorunkban.

Gottlieb állításának alátámasztására két másik tudós kísérleteit idézte. Lauber és Schultze a fény hatását vizsgálták a csirkeembriók keltetési idejére. Azt találták, hogy a fény alatt inkubált csirkeembriók sokkal hamarabb kelnek ki a tojásból, mint a sötétben inkubáltak.

A mások által később többszörösen kontrollált kísérlet azt bizonyította, hogy az embrionális fejlődés első hetében adott fénynek van érést, fejlődést gyorsító szerepe.

Ebben az időszakban a fényfelvevő vizuális receptorok még nem működnek. Egyes tudósok szerint a bőrben, az izomzatban lévő úgynevezett nem vizuális fotoreceptorokkal vesszük fel a fényingert magzati korunkban, ami ebben az összefüggésben a magzati érzékelési rendszer legelső működésmódja.

Ez is érdekelhet:

Forrás: Baba Magazin