Terhesség

Az EDA legyen lehetőség, de ne rutin!

Az epidurális érzéstelenítés nemcsak a fájdalmunkat, hanem szülésünk természetes erejét is csillapítja.
2011. November 03.

Az édesanyák egy része azt állítja, hogy ha a fájásokat megindító vagy fokozó oxitocin-infúzió után nem kaptak volna epidurális érzéstelenítést a vajúdás során, nehezen tudták volna elviselni a mesterségesen keltett méhösszehúzódásokat. Dr. Sarah Buckley viszont több mint 100 szakcikk és kutatás áttekintése után arra a következtetésre jutott, hogy az epidurális és spinális érzéstelenítés csökkenti az anyai szervezetben a szülést segítő hormonok, például az oxitocin termelődését. Mintha ördögi körbe kerülnénk…

Az epidurális érzéstelenítés (EDA) nagyon régi, 1885-ös találmány. Bő száz év alatt pedig az egyik leggyakoribb fájdalomcsillapítási és érzéstelenítési móddá lépett elő. 2004-ben az Egyesült Államokban a szülő nők mintegy 2/3-a kapott epidurális érzéstelenítést (beleértve azt az 59 százalékot ebből, akik hüvelyi úton szültek). Kanadában a hüvelyi szülések felénél alkalmaztak ekkor EDA-t, az Egyesült Királyságban pedig a szülő nők 21 százalékánál. Az utóbbi időben mind az epidurális, mind a spinális érzéstelenítés technikája sokat fejlődött, sőt, kombinált alkalmazásuk is lehetséges.

Dr. Sarah Buckley nagyon részletesen ismerteti, hogyan hat az epidurális és spinális érzéstelenítés a szülési hormonokra, a vajúdás folyamatára, milyen mellékhatásai lehetnek az anyára és az újszülöttre nézve, milyen összefüggés látszik az EDA és a szoptatás vagy a szülésélménnyel való elégedettség mértéke között.

Az epidurális és spinális érzéstelenítés például blokkolja a vajúdás során az oxitocinszint emelkedését, és megszünteti azt az oxitocincsúcsot is, mely a kitolási szakaszban segíti a kisbaba megszületését, illetve az anya gyermekéhez való kötődését. Csökken annak a béta-endorfinnak a szintje is, mely által a vajúdó nő szinte megváltozott tudatállapotba kerül, ami segíti a szülésben. Ugyancsak csökken azoknak a hormonoknak a szintje, amelyek segítenek a babának, hogy teljesen kibújjon a szülőcsatornából, ezután pedig az anyánál élénkséget, a babával való ismerkedésre képes éberséget eredményeznek. Feltehetően ezek azok az okok, amelyek miatt az EDA meghosszabbítja a vajúdást és a szülést, és miközben a fájdalom alacsony szintjével az érintett anyák nagyon elégedettek, szülésükkel a kutatások szerint már korántsem.

A magzatra, illetve az újszülöttre az anyai szervezetben kiváltott változásokon (magasabb testhőmérséklet, vérnyomás stb.) keresztül hat az epidurális érzéstelenítés, illetve a méhlepényen keresztül közvetlenül is elérik a gyógyszerek a magzatot, a kis szervezetben pedig jóval lassabban bomlanak le. Megszületés után az újszülöttet érintő jelentős hatás lehet a szoptatás sikerének és élményének befolyásolása. Éppen a szülést követő egy-két órában, amelyek a szoptatás későbbi menetére pozitív hatással lehetnének, az újszülött magatartásában olyan változásokat idéznek elő az anyának epidurálisan juttatott szerek, melyek megnehezítik a szoptatási kapcsolat indulását. Az anya szoptatási kedvére is hathat a hosszú, beavatkozásokkal teli szülés és az oxitocin alacsonyabb szintje.

Miközben tehát az epidurális érzéstelenítésnek lehetnek előnyei, hiszen elviselhetővé tesz egy egy olyan folyamatot, amely valamilyen okból túllépte az anya tűrésküszöbét, jelentős kockázatot is hordozhat az anyára és az újszülöttre nézve – ezeket pedig nem mindig ismertetik az anyával, amikor döntési helyzetbe kerül. Azok számára, akik szeretnék elkerülni az EDA-t, dr. Sarah Buckley azt javasolja, hogy olyan orvost, illetve szüléskísérési vagy -vezetési modellt válasszanak, amely megértően és támogatóan áll a természetes és háborítatlan szülés elveihez és gyakorlatához. Nemegyszer ugyanis éppen a vajúdás és szülés alatt alkalmazott beavatkozások teszik különösen fájdalmassá a folyamatot.

Forrás: Buckley, S. (2005): Epidurals: risks and concerns for mother and baby. Mothering, No. 133. Nov-Dec 2005.