Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

"Nyolc évig küzdöttünk, hogy a miénk lehessen ez a két kis csoda"

Szerző: Szurovecz Kitti

2020. február 24.

Forrás: Kismama magazin

Piros és Tamás már a kapcsolatuk kezdetén tudták, hogy gyereket szeretnének. Akkor még álmukban sem hitték volna, micsoda emberfeletti küzdelem elé néznek. De 8 év és 8 lombikkezelés után végre magukhoz ölelhették két tündéri kislányukat, Dorkát és Rózát.

Két és fél évvel ezelőtt egy budapesti lakás hálójában a könnyes szemű, de mosolygós anyuka és a végtelenül büszke apuka egy-egy csöppséget altatott a karjában. Kimondva és kimondatlanul is percenként rácsodálkoztak arra, hogy mindez valóban velük történik, hogy tényleg két szép és egészséges kislány szülei lehetnek, hogy ez többé már nem csak egy álom. Piros és Tamás a közös gyermekért folytatott - olykor kilátástalannak tűnő - küzdelemben az évek alatt már eljutottak az elengedés gondolatáig is. Beadták az örökbefogadáshoz szükséges hivatalos papírokat és a felkészítő tanfolyamot is elvégezték, amikor úgy döntöttek, adnak még egy nyolcadik és egyben utolsó esélyt a lombik-kezelésnek. Dorka és Róza pedig kihasználta ezt a remek lehetőséget az életre!

Évek múlva kerültek a megfelelő orvoshoz

Hogyan kapaszkodtatok anya pocakjában? - teszi fel mosolyogva a kérdést kislányainak Piros, mire Dorka és Róza összeszorítják a kis öklüket, hogy megmutassák: így. - Annakidején egy évnyi sikertelen próbálkozás után fordultunk először orvoshoz - kezdi történetüket Piros. - Hamar kiderült, hogy Tamásnál nincs ennek szervi oka, de az én kivizsgálásom igen sokáig tartott. Egyik orvos a másikhoz küldött, közel két évig jártam hiába a magánpraxisokat. Tetőtől talpig kivizsgáltak, ami költséges volt, de eredményt nem hozott. Sajnos a második petevezeték átjárhatósági vizsgálat után gyulladások léptek fel, ráadásul férjemmel ekkor már úgy éreztük, az orvosok csak ide-oda passzolgatnak minket, de a babák ügyében nem jutunk közelebb a megoldáshoz. Végül anyukám mesélte, hogy hallott egy meddőségi specialistáról Budán, akit csak úgy emlegetnek, "a babagyáros".
Piros és Tamás nem ismert lehetetlent
Néhány vizsgálat elvégzése után dr. Krizsa Ferenc azt mondta, nálam az inszemináció nem, kizárólag a lombik eljárás jöhet szóba. Tamással úgy éreztük, végre elindulunk a sikerhez vezető úton. A doktor úr emberi hozzáállása azonnal bizalmat ébresztett bennünk, lelkesen vágtunk bele a felkészítő injekciókúrába. Tamás minden vizsgálatra elkísérte a feleségét, megtanulta beadni az injekciókat, volt, hogy ezért még a vidéki konferenciáról is hazautazott.
- Igyekeztem mindenben Piros mellett lenni, érzelmileg és a mindennapokban is segíteni, hiszen pontosan tudtam, mit vállal azért, hogy családdá válhassunk. Mivel nem minden nő szervezete reagál egyformán a lombikra felkészítő kezelésre, ezért nagyon féltettem a feleségemet - mondja Tamás. - Ugyanakkor bíztunk a módszer sikerességében, és minden alkalommal, amikor a beültetett petesejtek nem tapadtak meg, az elkerülhetetlen lelki összeomlás után bátorítottuk egymást, hogy néhány hónap múlva magabiztosan vágjunk neki az újabb lombiknak. Évek vezettek a hetedik sikertelenségig, amikor már kezdtünk az elengedés útjára lépni és nem csak, hogy fontolgattuk az örökbefogadást, hanem be is adtuk az ehhez szükséges papírokat.

Nyolcadik lombik - tétre, befutóra!

Nem csak érzelmileg, anyagilag is igen megterhelő volt az egész folyamat, hiszen akkoriban a felkészítő kezeléshez szükséges gyógyszerek nem, csak a lombik eljárások voltak TB által finanszírozottak, azok is csupán az ötödik próbálkozásig - mondja Piros.
- Környezetünkben a közvetlen családtagokon és a legjobb barátokon kívül senki nem tudta, min megyünk keresztül, sokszor éreztem azt a bizonyos sírás előtti gombócot a torkomban, amikor a kolléganők kissé tolakodóan arról érdeklődtek, nekem mikor lesz már gyerekem és nem félek-e, hogy így negyven körül lassan kifutok az időből. Akkor még nem tudtam a bizalmi körünkön kívül is mesélni erről a folyamatról. Abban az időszakban leginkább a párom és az anyukám tartották bennem a lelket, Tomi mindeközben azzal a tudattal kérte meg a kezemet, hogy hozhatja úgy a sors, nem lehet közös, vér szerinti gyerekünk. Ez számomra a másikért való hatalmas önfeláldozásról szól, de neki ez természetes volt. A lombikkezelésekkel eltelt évek alatt Piros és Tamás szerint a legrosszabb az volt, hiába keresték az okokat, hogy miért nem sikerül a beágyazódás. Így azt sem tudták, min kellene változtatniuk, hogy a történetük boldog véget érjen.
- Piros abban az időszakban pszichológusnál is járt, aki megnyugtatta, hogy teljesen egészséges a hozzáállása a gyermek iránti vágyhoz, nincs benne görcsös akarás, de azt is hozzátette: szerinte lassan ideje lenne megbarátkozniuk az esetleges B-tervvel, ami náluk az örökbefogadást jelentette. Megnyitottuk hát a lelkünket a B-tervre, de mindeközben a lombik is kapott egy utolsó esélyt. Dr. Krizsa Ferencben továbbra is bíztunk, fel sem merült, hogy más orvost válasszunk. Azt mondta, szól, ha már nincs értelme folytatnunk, de hisz abban, hogy most még van. Elmesélt egy esetet a praxisából, amikor tizennegyedszerre sikerült a vágyott baba. Viszont azt is hozzátette, 40 éves kor felett az IVF eredményessége rohamosan csökken, ne óvatoskodjunk, a következő lombiknál már nem kettő vagy három, hanem négy petesejtet ültettek vissza.

Nem ismertek lehetetlent

A nyolcadik lombikkezelés idején úgy alakították az életüket, hogy Piros a legnagyobb békében, nyugalomban otthon tölthesse a kezelések előtti és utáni időszakot. - Volt más is, ami másként zajlott, mint az első hét alkalommal - mondja. - Az orvosom különböző stresszoldó technikákat javasolt - beleértve a meditációt is, különböző speciális praktikákat tanácsolt, ezúttal ezeket is végigcsináltam. Két héttel később elvégeztem egy terhességi tesztet. Most először két csík volt rajta. Elmondhatatlan, mit éreztünk akkor... - idézi fel a pillanatot Piros.
- Szüleink után az első, akit felhívtunk, dr. Krizsa Ferenc volt. Abban az ötperces telefonbeszélgetésben benne volt minden, amiért őt választottuk. Évekig tartó közös küzdelmünk végre sikerrel zárult! Feleségemmel végtelenül hálásak vagyunk neki azért, mert nem ismert lehetetlent, emberségesen és végtelenül higgadt profizmussal, empátiával foglalkozott velünk. Végig úgy éreztük, ez az ő ügye is. Nélküle sohasem születhettek volna meg a lányaink - mondja Tamás.
A cikk folytatásában Piros arról is vallott, hogy zajlott a váradóssága és hogy milyen különleges emlék őrzi a születés emlékét. A teljes cikk a Kismama magazin legújabb számában olvasható. A lapot keresd az újságárusoknál.

Hozzászólások

Mit játsszak a gyerekkel? Kalkulátor

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Kapcsolódó fórum témák

Legkeresettebb címkék