A gyerek utáni vágy egyszer csak megszületik a legtöbb nőben és ahogy ez bekövetkezik, minden más cél eltörpül mellette. Úgy is meg lehet fogalmazni ezt az állapotot, hogy minden észérv ellenére a kisbaba-projekt lesz az első számú cél. Ezzel nincs is semmi probléma akkor, ha kicsit hátrébb lépve megvizsgáljuk ezt a vágyat és még így is minden rendben van vele. Sokszor azonban a vágy mögött az a törekvés áll, hogy egy kisbaba érkezésével valamilyen problémánkat oldhatjuk meg, tehát nem önmagáért vágyunk egy babára.
Ezek a problémák nagyon sokfélék lehetnek. A legtipikusabb, amikor egy nem vagy rosszul működő párkapcsolat megjavulását várjuk a baba érkezésétől. Esetleg abba a hibába esünk, hogy azt gondoljuk társunk felelősségteljesebb, elkötelezettebb, netán empatikusabb lesz majd attól, ha gyereke születik. Jellemző az is, amikor egy baba azért fogan meg, hogy a szüleit végre felnőttként kezeljék azok szülei, esetleg, hogy legyen oka a szülőktől való elköltözésnek és önállósodásnak. Lehet társadalmi elvárás miatt is gyereket vállalni, egy olyan környezetben, ahol a nő egyetlen megbecsült szerepe az anyaság. Az is elég jellemző betöltendő funkció, amikor nagyszülőkorba érő szülők már unokázni akarnak és az ő kívánságukat kell beteljesíteni. A sort még hosszan lehetne sorolni.
De nem csak problémák, hanem ambíciók is vezérelhetik a szülőt a gyerekvállalásban: majd a gyerek teljesíti be az anya elmaradt karrierjét, ő lesz híres, okos, szép, helyette is.
A funkciógyerekekkel általában elégedetlen a szülő, mert képtelenek beváltani az a szerepet, amit elvártak tőlük. Kötődésben is sokszor a végletek a jellemzőek. Minél idősebb egy gyerek, annál nagyobb teherként nehezedik rá az a felismerés, hogy nem is őt magát, önmagért akarták a szülei.
Fontos lenne tehát még a gyerekvállalás előtt az önismeretre és annak vizsgálatára, hogy mi alakítja vágyainkat.
Kapcsolódó cikkeink:
– Van-e jó időpontja a gyerekvállalásnak?
Kapcsolódó cikkek
