Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Vigasztaló párnacsücsök

Szerző: Babaszoba.hu

2003. november 21. | Frissítve: 2019. június 24.

Forrás: Baba Magazin

Kislányom kétéves lehetett, mikor vendégségbe ment a család. Mindent bepakoltunk, csak a gyerek "nagy dodója" (óriás fürdőpelenka) maradt otthon...

Mikor lefekvésre került a sor, képtelen volt elaludni nélküle, hiába kerítettünk egy hasonló darabot. Egyikünk kénytelen volt visszamenni a pelusért, mert a kicsi rendületlenül ébren maradt, amíg meg nem kapta a vigasztalóját. Aztán a legnagyobb nyugalomban elaludt. Az esetből tanulva beszereztünk egy utazó- és egy otthoni "dodót".
Egy-másfél éves korára a kisgyermek egyre ügyesebben mozog a világban: örömét leli mindenfajta mozgásban, gyakorlásban. Ide-oda totyog, kutat, rosszalkodik, teljesen el van telve a saját felfedezett képességeitől. Játék közben megtapasztalja, hogy milyen eltávolodni az anyától, majd újra visszatérni hozzá. Az anya, mint egy "töltőállomás" van jelen: bármikor vissza lehet térni hozzá egy kis biztatásért, csodálatért, biztonságért. Ez a biztonságos háttér lehetővé teszi, hogy a gyerek elmerüljön a gyakorlás adta örömökben, megtapasztalja saját ügyességét.

Újraközeledés kora (16-24. hónap)

A kis totyogó a gyakorló fázis végére kezdi felfogni a szeparációt, vagyis azt az érzést, hogy az anyja nincs mindig jelen. Ilyenkor kisebb a biztonságérzete. Valószínűleg a magányosságnak ez a fokozódó tudatossága kelti fel benne ismét az anyja szeretete utáni vágyat.
A másfél-két év körüli gyerek árnyékként követi az anyját. A követés, figyelés hosszabb ideig tart, mint korábban a rövid feltöltődések, és váltakozik egyfajta dacos elzárkózással. Ekkor tanulja meg kimondani azt, hogy NEM! Fenntartja a függetlenségét azzal, hogy csak csendben áll és nem engedelmeskedik, hiába hívják, nem mozdul, nem bújik oda stb. Ugyanakkor az arckifejezését, hangját arra is használja, hogy udvaroljon az anyjának: nyilvánvaló, hogy az elvesztésétől fél. Az erőszakosságnak és függőségnek ez a keveredése megoldást kínál a szimbiotikus kapcsolat boldogsága és a függetlenség utáni vágy konfliktusának megoldására.

Önszabályozás

Az újraközeledés során felerősödik a különböző vigasztaló tárgyak szerepe. Ez lehet egy pelus, egy puha takaró vagy párna, esetleg cumi. A pszichológia átmeneti tárgyaknak nevezi ezeket. Az átmenet az anyától való leválás időszakát jelenti.
A kisgyermek az anyjától való elszakadás, különválás miatt szorong, többször esik regresszióba (korábbi viselkedések visszatérése), ezért van nagyobb szüksége a vigasztalókra. Ha valami bánat éri vagy álmos, szomorúan öleli magához vigasztalóját és simogatja vele az arcát, testét.
Esetleg közben az ujját szopja, vagy a fülét tekergeti. Valószínűleg arra az időszakra emlékezteti, amikor szoptatás közben az anyja ruháját vagy bőrét simogatta, és ezek az emlékek megnyugtatják, jó érzéssel töltik el.
Másrészt a vigasztaló csak az övé, azt tesz vele, amit akar, ha kell átöleli, ha nem, elhajítja. Más szóval ő szabályozza a távolságot a vigasztalójával, úgy ahogy az anyjával való távolságot már nem mindig tudja.

Mit tegyünk?

Azt javaslom, ha azt látják, hogy a gyermekük túlságosan kötődik egy bizonyos tárgyhoz, amit vigasztalónak használ, próbáljanak beszerezni egy ugyanolyat vagy legalábbis hasonlót, amit nevezzenek ki pótléknak. Így a gyereknek sem lesz olyan fájdalmas az az időszak, amikor mosás alatt van, esetleg elvész a kedvence, hiszen kéznél van egy másik, amivel pótolhatja.

Vigasztaló párnacsücsök

A szülők talán gyakran élnek át kudarcérzést a vigasztalókkal kapcsolatban. Szeretnék leszoktatni róla a gyereket, nem értik, hogy miért nem engedi a kicsi kimosni, miért nem az új és sokkal szebb takaróval akar aludni stb. Fontos, hogy megértsük ezeknek a jelentőségét a kicsik világában, és ha a vigasztalók természetével tisztában vagyunk, talán csak apró bosszúságként fogjuk fel a körülötte lévő hercehurcát. Semmiképpen sem szabad elvenni, kidobni, eltüntetni ezeket a kicsiknek oly fontos darabokat.

Szidás helyett bátorítás

Persze egy idő után elvárható, hogy a gyerek ne cipelje folyton magával vagy ne cumizzon, főleg akkor, ha már óvodába kezd járni.
Ilyen esetben a szülő néha megjegyezheti, hogy úgy gondolja, már nagylány, nagyfiú, és biztos benne, hogy nemsokára le fog szokni róla vagy esetleg azt: "Biztos te is szeretnéd már abbahagyni, letenni, csak még nehezen megy. Nem baj, idővel biztos sikerül." A szülő ezekkel a szavakkal kifejezi, hogy megérti gyermekét, ugyanakkor bátorítja is őt anélkül, hogy megszidná, megalázná vagy lekicsinylően bánna vele.
Végül ne felejtsük el, hogy sok felnőtt is titokban ragaszkodik egy-egy régi játékához, párnájához és megnyugvással tölti el, hogy megőrizte a gyerekkorának egy régi, biztonságot adó darabját.
Ezek is érdekelhetnek:

Hozzászólások

Mit játsszak a gyerekkel? Kalkulátor

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Legkeresettebb címkék