Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Ti mennyit tévéztek egy nap?

Szerző: Kiss Éva

2012. szeptember 13. | Frissítve: 2017. július 11.

Forrás: babaszoba.hu

Van tévétek? Őszintén gondold végig: hányszor ültetted már elé a gyereket csak azért, hogy egy kis nyugalmad legyen tőle?

Családtag?

Van, aki bevallja, mások tagadják, de legtöbbünk életében fontos szerepet játszik a tévé. Megbecsült, központi helye van a lakásunkban (annyira, hogy sokaknál már-már házi oltárnak számít), "ablak a világra": megbízunk benne, figyelünk rá, információkat, híreket, szórakoztató programokat, laikusok számára is emészthető ismereteket várunk tőle. Naponta több órát töltünk előtte, és ez nemcsak a felnőttekre, hanem legtöbb családban még a legkisebbekre is vonatkozik. Beszéljük meg, jól van-e így!

Gyerekek a tévé előtt

Imike, a család büszkesége kétévesen tökéletes biztonsággal kezeli a tévé távirányítóját, cserélgeti a filmeket a DVD-lejátszóban. A kis örökmozgó elképesztő energiával rója a köröket a lakásban, mindenütt jelen van, folyamatos figyelmet igényel, így a felnőttek hálásak minden percért, amit egy helyben tölt.
Mivel a rakosgatós, építő játékok nem kötik le a figyelmét, szokássá vált, hogy a szülők a képernyő elé ültetik le, ha - ne szépítsük - legalább rövid időre szabadulni szeretnének tőle, nyugodtan dolgozgatnának egy darabig.
Mesefilmek, rajzfilmek tucatjai között válogathat már a kicsi is, vagy a tévécsatornákat váltogatja, de meglehetősen ritkán tart ki egy film, vagy akár csak egy jelenet mellett az elejétől a végéig. A képernyőt gyakorlatilag párnapos kora óta ismeri: anyukája szoptatás, tisztába tétel, házimunka stb. idején is bekapcsolva tartotta, így a kicsi is megszokhatta a kezdetektől, hogy a család mindennapi életében a háttérben mindig jelen van a televízió.
Hasonló körülmények között nőtt fel a most nyolcéves Pistike is: neki csak hatévesen, az iskolába menetel alkalmával kezdték a szülei korlátozni a tévézéssel tölthető időt. Nagy harc árán jutottak el addig, hogy most hétköznaponként napi két óra telhet képernyő előtt, szombaton és vasárnap ez az engedély a délelőtti órákra is kiterjed, így legalább nyolc órát elvesz a hétvégéből. Érdemes elgondolkodni rajta, hogy ez a heti 18 óra mennyi is? Rendben van, megengedhető, vagy soknak tűnik?

Szülők, nagyszülők idejében

Jobb elkerülni a "bezzeg a mi időnkben" típusú összehasonlítást, de egyszerűen tény, hogy a mai kisgyermekes szülők (hát még a nagyszülők) gyermekkorában nem volt ennyire parttalan a tévé, illetve a mozgókép szerepe. Már csak azért sem, mert "konzerv" műsorok kisebb mennyiségben álltak rendelkezésükre, videó-lejátszója nem mindenkinek volt, jóval kevesebb tévécsatorna közül választhattak, a magyar nyelvű adókon pedig nagyjából kiszámítható - a napirendbe beilleszthető - volt az esti mese, a gyermekműsorok ideje.
A mesefilmek nézése még inkább programnak számított, William Hanna - Joseph Barbera, Dargay Attila és mesealakjai nevét mindenki ismerte, és ha egy-egy híres rajzfilm műsorra került, az adott időpontban akár az egész család leült a tévé elé. Ez az örömteli várakozás, az időpont kötöttsége, a tervezgetés ma már szinte ismeretlen.

Az érem oldalai

Beszéljük meg! A babaszoba.hu csevegőjében a hasonló élethelyzetben lévő, kisgyermeket nevelő szülők megoszthatják tapasztalataikat, véleményüket erről a fontos, nevelési, életmódi kérdésről is. Neked például mi a véleményed? Írd meg az erről nyitott topikon!
Vannak olyan családok is, ahol ez a probléma nem létezik, ugyanis a szülők egyszerűen nem tartanak televíziót a lakásukban, nem engedik belépni az életükbe sem az információit, sem azt a fajta, tömegfogyasztásra szánt szórakozást, amit nyújtani tud. Ha egy társaságban ez szóba kerül, azonnali, heves vitákat generál, hogy helyes-e ez a "vissza a természethez, kizárom a fogyasztói társadalmat, ne is lásson agressziót" elv, sőt felmerül az is, van-e egyáltalán joguk a szülőknek ilyen, kissé anakronisztikus üvegbura alatt nevelni csemetéjüket.
"Jó vagy nem jó, az életünk része a média. Modern korban élünk, a gyereket sem lehet mesterségesen elszigetelni ettől, tudnia kell kezelni a technikákat, ismereteket gyűjtenie a nagyvilágról is, és a maga kis köreiben már egy óvodásnak ismernie kell azokat a témákat, amelyek gyerekek között ma természetesen felmerülhetnek. Ő érezné magát a legrosszabbul, ha háromévesen például nem hallott volna Thomas mozdony kalandjairól, vagy nem tudná, ki az az Eperke" - érvelnek a megengedő szülők, akik a mértékletességet hangsúlyozzák.

Akadályozza a belső képalkotást

Dr. Vekerdy Tamás klinikai gyermek-szakpszichológus egy előadásában arról beszélt, hogy a bennünket ért hatásokat, feszültségeket a belső világunkban dolgozzuk fel, értelmezzük. A gyerekek tudatában a külső hatások keltette feszültség feloldása belső képek kivetítésével történik: a világról való tudást a saját belső képeikbe öltöztetve teszik magukévá. Ennek eszköze lehet a játék, a merengés, az álom, a mesehallgatás, később az olvasás is, vagyis minden olyan tevékenység, ami fantáziaképeket indít be.
"A kisgyermeknek óriási a képigénye, de nem tud különbséget tenni külső és belső kép között. Ha a tévét látja, megörül neki, szinte "ráveti magát", hiszen képet lát. Azonban egyre kielégületlenebb lesz, hiszen nem az történik, amit vár, nem indul be a belső képkivetítés folyamata, nem történik meg a feszültség oldása, hanem helyette újabb, idegen információk árasztják el, "mossák át" az agyát. Így aztán a legszelídebb természetfilm is agresszivitást kelt a gyerekekben, és ez a leegyszerűsített, a saját belső képeitől idegen képi világ miatt fokozottan érvényes a rajzfilmekre.
A külső kép olyan a gyerekeknek, mint a kutyának a gumicsont: rágja, szívja, de hiába, semmit nem tud lerágni róla, és éltető nedv sem szivárog belőle" - fogalmazott a pszichológus. Ő a tévénézéssel töltött idő korlátozásának híve: véleménye szerint hároméves korig egyáltalán nem ajánlatos, és később, tízéves kor alatt sem tanácsos napi húsz percnél több időt tévénézéssel tölteniük.

A gyerekek le sem veszik a szemüket a tévéről

Fontos lenne a műsorok gondos megválogatása, és az, hogy mindig legyen jelen egy olyan felnőtt, akitől kérdezhetnek, és aki elmagyarázhatja nekik a látottakat.

Mi a helyzet az agresszióval?

Egy fiatalokról szóló konferencián dr. Kósa Éva pszichológus egyetemi tanár azt fejtegette, mennyiben felelős a média a fiatalkori agresszió terjedéséért. Arra a következtetésre jutott, hogy a televízió, az internet hatása nem egyedüli, és talán nem is a legfontosabb oka az aggasztó jelenségnek, de hogy szerepet játszik benne, az kétségtelen. Az ok-okozati összefüggést a dohányzás és a tüdőrák kapcsolatához hasonlította.
Ijesztő adat, hogy egy amerikai felmérés szerint egy átlagos gyermek 14 éves korára nyolcezer gyilkosságot és több mint százezer erőszakos cselekményt lát a tévében, gyakran a "pozitív szereplő" által elkövetve, szépítve, többnyire következmények nélkül, büntetlenül végrehajtva, miközben a gyerekek még nem rendelkeznek azzal a képességgel, hogy a fikciót és a valóságot elválasszák egymástól. Hazai felmérés ugyan nem készült, de az arányok hasonlóak lehetnek, hiszen a 4-14 éves gyerekek Magyarországon is naponta több mint három óra hosszat ülnek a tévé előtt!
Legnagyobb baj az, hogy a legtöbben eközben semmiféle irányítást, értelmezést nem kapnak a szüleiktől, pedig a szülők, a felnőttek értő közvetítésével a médiát "meg lehetne szelídíteni", sőt hasznukra fordítani, ki lehetne választani a jót, az ismereteket, az életüket gazdagító örömforrást belőle.

Viselkedési zavarokhoz, túlsúlyhoz, szívbetegséghez vezethet

Azok a szakemberek, akik a leggyakoribb halálokokat jelentő betegségek megelőzésének lehetőségeivel foglalkoznak, különböző vizsgálatokra támaszkodva ugyan, de egyetértenek abban, hogy a mértéktelen televíziózás, a képernyő előtt ülve töltött szabadidő komoly egészségkárosító tényező, súlyos civilizációs ártalom.
Az Egyesült Államokban például legutóbb a gyermekkori elhízás és a család televíziózási szokásai között találtak elgondolkodtató összefüggést. Riasztó adat, hogy az amerikai családok hatvan százalékában engedik a gyerekeket napi két óránál több ideig képernyő előtt ülni: a Common Sense Media jelentése szerint ma egy átlagos amerikai gyermek heti 45 órát tölt valamilyen médiummal, míg mindössze 30 órát az iskolában.
A Yale, a Nemzeti Egészségügyi Intézmények és a Kaliforniai Pacific Egészségközpont kutatói 173, a gyermekek és média kapcsolatát vizsgáló közleményt elemeztek, és megállapították, hogy a tévénézés hozzájárulhat a gyermekkori elhízás, dohányzás, drog- és alkoholfogyasztás, a gyenge iskolai teljesítmény és rossz szexuális magatartás, a figyelemzavarok kialakulásához. Egy, felnőtteket vizsgáló felmérés pedig nem kevesebbet állít, mint hogy a boldogság és a tévénézés között is van összefüggés: a boldogtalan emberek 30 százalékkal több időt töltenek a televízió előtt, mint a boldog, elégedett emberek.

Hozzászólások

Mit játsszak a gyerekkel? Kalkulátor

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Legkeresettebb címkék