Szeretetből sosem elég
Szerző: Pataki Gabriella
2017. augusztus 9. | Frissítve: 2021. március 3.
Forrás: babaszoba.hu
Vajon lehet-e túlságosan szeretni a gyermekünket? Vajon azzal, ha nagyon erősen kötődik hozzánk, megkönnyítjük vagy épp hogy megnehezítjük a dolgát az önállóság felé vezető úton?
h i r d e t é s
A gyerekeknek nagyon sok szeretetre van szüksége
Ha te is bizonytalan vagy, íme a rövid válasz: a kötődő nevelés, a szeretet nemhogy gátolja, épp, hogy segíti gyermekedet a fejlődésben - írja a mother.ly.
Mi is a szülők igazi feladata? Az, hogy úgy neveljék a gyermeküket, hogy végül független, magabiztos ember váljon belőle. Hogy önállóan gondolkodjon, hogy legyenek céljai, hogy tudja, hogyan képes azokat elérni, hogy tudjon döntéseket hozni, hogy ismerje a határait. Mit kell tennünk mindezért?
A 3 évnél fiatalabb kisgyerekek rendkívüli módon ragaszkodnak a szüleikhez. Ha nem lehetnek velük, sírva fakadnak. Ha osztozniuk kell szüleik figyelmén, boldogtalanná válnak. Kötődésre szomjaznak, mert még nem elég önállóak ahhoz, hogy ellássák magukat. Erre nagyjából 5-7 éves korukban állnak készen, amikor már egyedül is képesek teljesen felöltözni vagy épp rendet rakni maguk után.
Addig a mi legfontosabb feladatunk, hogy nagyon szeressük és támogassuk gyermekünket. Ha érzi, hogy szeretet és bizalom veszi körbe, nem kell másra figyelnie, csak arra, hogy növekedjen és fejlődjön. Ellentmondásos ugyan, de attól még igaz: minél jobban kötődik hozzánk, annál inkább képes arra, hogy önállósodjon. Érzi a szeretetet, ragaszkodási igényei biztosítottak, ezért képes elindulni, egyedül felfedezni a világot, szabadon játszani, figyelni, tanulni. Ha biztonságban érzi magát, képessé válik arra, hogy elengedjenek bennünket.
Ha egy gyermek úgy érzi, harcolnia kell a szeretetünkért, bizonytalanná válik. Beilleszkedési problémákkal küzdhet, amikor közösségbe kerül, mert azt érzi, ő nem elég jó, nem elég szerethető. Az ilyen gyerekek azok, akik valamilyen módon fel szeretnék hívni magukra a figyelmet. Ők lesznek az osztály bohócai, ők lesznek azok, akik szépségükkel vagy az eszükkel akarnak kitűnni a tömegből, hogy felfigyeljenek rájuk. Ezek mind saját bizonytalanságukat tükrözik. Amikor egy gyermek azt érzi, úgy fogadják el és úgy szeretik őt, ahogy van, akkor kiegyensúlyozott, és nem arra törekszik, hogy mindenáron valamiféle elismerést vívjon ki gondozóitól, osztálytársaitól.
Hogyan csináljuk?
Szülőként nagyon fontos feladatunk van. Utat kell mutatnunk a gyermekeinknek, méghozzá a szeretet segítségével. Figyeljünk oda az igényeikre és mutassuk ki, mennyire szeretjük őket. Ha rosszul viselkedik a gyermekünk, ne féljünk neki nemet mondani, mert ha tudja, hogy szeretjük és óvjuk őt, meg fog minket érteni. El kell érnünk, hogy megbízzon bennünk, ezt pedig csak úgy lehet, ha következetesen neveljük, ha odafigyelünk rá, ha minőségi időt töltünk vele, ha szeretjük. És meg kell tanulnunk kezelni őt, akkor is, ha épp hisztizik vagy ellenkezik.
Irányítsuk, védjük, vigasztaljuk gyermekeinket, amikor csak kell. Elégítsük ki az igényeiket. A gyerekeknek mély, őszinte kapcsolatra van szükségük. Ne kényszerítsük őket arra, hogy önállóak legyenek, mert ha jól csináljuk, maguktól fognak leválni rólunk akkor, amikor eljön a ideje. De addig is szeressük őket nagyon nagyon.
Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások