Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Szerepjátékok ovis korbanMiért kell a szerepjáték? Együtt vagy egyedül jobb?

Szerző: Sződy Judit pszichológus

2011. május 14. | Frissítve: 2017. október 8.

Forrás: Kismama magazin

Az óvodás szinte mindent kipróbál, amit a felnőttektől lát. Amikor ő a boltos vagy a doktor néni, egy másik világ tárul föl előtte.

Igazi autó, igazi sofőrrel: játékból!

Ilyenkor nem érzi, hogy úgy csinál, mintha... A játék mérleg vagy a fecskendő igazi számára, teljesen beleéli magát a szerepbe. Van olyan gyerek, akinek szinte semmiféle eszközre nincs szüksége ahhoz, hogy hosszan, elmélyülten belebonyolódjon egy-egy maga játszotta történetbe, de a többség fantáziáját az mozgatja meg igazán, ha akad a környéken egy-két tárgy, amellyel látványosabban tudja eljátszani a számára érdekes figurát.

A kicsik rajonganak a felnőttekéhez megszólalásig hasonlító tárgyakért, de ez általában csak a játékszer kipróbálásáig érvényes. Ha már elkezd vele játszani, a fából készült mobiltelefon éppen olyan jól működik, mint a műanyag, zenélő hasonmás. A papírmasé pajzs és a fapallos is tökéletes bátorságot ad a hétfejű sárkány legyőzéséhez, nem kell feltétlenül világító fénykarddal és "élethű" katonai felszereléssel ellátni a fiúcskákat. Ez talán abból a szempontból sem mellékes, hogy a gyerek ízlése ebben a korban már javában alakul - nem mindegy, hogy milyen anyagú, színvilágú és minőségű tárgyakkal vesszük körül.

A legtöbb szerepjátékban a kellékek sokkal fontosabbak, mint a szerephez illő ruhadarabok. A kis kőművest kevésbé érdekli, hogy kezeslábast szerezzen be, mint hogy vakolókanál legyen a kezében, amivel szétmaszatolhatja a sarat a téglán. A lányos játékoknál már más a helyzet. Ha a kislány kötényben látja édesanyját a konyhában, ő is örömmel köti maga elé köténykéjét a kiskonyhában. Hát még ha királylánnyá vagy balett-táncossá válik a leányka! Nem ritka, hogy ilyenkor az egész játék az öltözésben, piperézkedésben merül ki.

Az ügyesebb kezű nagyóvodásokra, iskolásokra jellemző, hogy a játékra való készülődés tulajdonképpen maga a játék. A fiúcsapat botot gyűjt, íjat, kardot farag, csiszol, fest naphosszat - de soha nem kerül sor az ellenséggel való összecsapásra. A kislányok babaházat építenek, felforgatják a lakást egy darab kisszőnyegnek alkalmas rongyért - de ha kész, alig játszanak vele. Itt igazán az alkotás öröme fontos. Nem érdemes azzal zaklatni a gyereket, hogy ha már ennyit dolgozott vele, használja is.

Szerepjátékot játsszunk együtt a gyerekkel vagy inkább egyedül játsszon?

A felnőtteket utánzó játékhoz nem feltétlenül szükséges társ - sőt, a gyerek néha kifejezetten szeret egyedül "átváltozni", és babái, mackói társaságában "kijátszani magából" amihez kedve van. Jobb, ha ilyenkor a szülő nem asszisztál, nem akar szerepet vállalni, sőt, talán még jobb, ha nincs is a közelben. Hadd építse fel a gyerek a saját világát, hadd népesítse be saját szereplőivel. Természetesen, ha éppen ő kéri, hogy játsszunk együtt, akkor nagyon jó, ha elvállalunk egy mellékszerepet, főleg, ha teljes szívvel bele tudunk folyni a "mintha"-játékba.

Az együtt játszás igénye azonban csak négy-öt éves kortól várható. A kisebbeknél a szerepjátékok lényege még leginkább az, hogy utánozzák a felnőttek tevékenységét. A legfontosabb tehát a kéz, ami tisztítja a krumplit, kalapálja a szöget, ringatja a babát. Sokszor a cselekvések körül nincs is történet. A krumplitisztítást nem követi főzés és evés.

A nagyobbak szerepjátékát nem a tevékenység, hanem a tárgyak teszik érdekessé. Akinek fecskendő van a kezében, az orvossá válik, akinél kislábos van, az háziasszony. A történetet a tárgyak határozzák meg, a szerepeket ezek sugallják. Természetesen a tárgynak nem kell működnie ahhoz, hogy szívesen játsszanak vele a kicsik. Szerencsére elég, ha a fantázia működik - ahhoz még elem sem kell.

A nagyóvodásoknál teljesedik ki igazán a szerepjáték. Itt már a gyerek maga igényli a szerep eljátszását, megteremti hozzá a körülményeket - tárgyakat és társakat keres. Az orvoshoz kell beteg, a boltoshoz vásárló, a feleséghez pedig férj. Itt a történet már többnyire teljes, pontosan igazodik ahhoz, ahogy a felnőttéletben lejátszódik.

A játék öröme

Az együtt játszó gyerekek tökéletesen tudják, hogy az adott szerepet játszó másik gyereknek a forgatókönyv szerint mit "kell" csinálni. Ha valamelyikük nem tartja be az íratlan "játékszabályokat", a többiek egy emberként figyelmeztetik erre: "az nem úgy van!" A játék örömét éppen az adja, hogy újra és újra eljátsszák a számukra fontos eseményeket, gyakorolják a szereppel és a helyzettel összefüggő készségeket, képességeket, vagyis készülnek az életre.

A gyerekek szeretnek orvosost játszani

Gyógyító játék

Miközben a gyerek játszik, megszelídülnek az eljátszott eseményhez kötődő indulatok, csökken az élményhez tapadó szorongás. Egy kórházban töltött nap után szinte várható, hogy a gyerek orvosost játszik, hogy szurit ad a macinak, hogy megszidja, hogy maradjon nyugton, mert így nem tudja megnézni a torkát. Ugye ráismerünk a jelenetre? Igen, éppen ez játszódott le a betegfelvétel során. Nem kell megrémülnünk, ha a gyerek a valóságnál több szörnyűséget visz át a játékába: ha folyton veszekszik a macival, ha összevissza kötözi, ha szirénázó mentővel viszi kórházba, és "fölvágja" a hasát. A játék ilyenkor sűrítve jeleníti meg azt, ami a gyerekben lejátszódott, éppen ettől könnyebbül meg a kicsi.

A szerepjátéknak ezt a feszültségoldó tulajdonságát a pszichológia is felhasználja. A játék- vagy bábterápia során sok minden kiderül arról, mi játszódik a gyerek életében, így a szakember megtalálhatja a lelki probléma okát, egyúttal lehetőséget ad a kicsinek, hogy "kijátssza" magából a feszültséget.

Hozzászólások

Mit játsszak a gyerekkel? Kalkulátor

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Kapcsolódó fórum témák

Legkeresettebb címkék