Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Szeparációs szorongás: miért ilyen anyás?Tippek, tanácsok

Szerző: Karlócai Beatrix

2013. november 21. | Frissítve: 2017. november 23.

Forrás: Kismama magazin

Az egyik nap még vidáman eljátszik bárkivel, másnap mintha kicserélték volna: attól is sírógörcsöt kap, ha a konyhába mész. Nem, nem rontottál el semmit, csak újabb fejlődési lépcsőhöz ért: itt a szeparációs szorongás ideje.

Szeparációs szorongás: miért ilyen anyás?

A kisbaba a születése után szoros testi-lelki közösségben él az őt gondozó személlyel (általában az édesanyjával), és nem is észleli, hogy különbözik tőle. Valamikor hat és a nyolc hónapos kora között azonban szép lassan tudatára ébred ennek, és ez hatalmas bizonytalansággal tölti el. Ez a bizonytalanság később biztonságérzetté változik, ahogy apránként megtapasztalja, hogy az édesanyja mindig újra visszatér - a szomszéd szobából, a fodrásztól vagy éppen a munkahelyéről is.
Addig viszont többször felmerülhet benne, hogy ez most már örökre így marad (persze nem), és a kicsi rosszul jön ki ebből a helyzetből (persze hogy nem.)
Összegyűjtöttük neked az ezzel kapcsolatos legtipikusabb félelmeket - és azt is megmondjuk, miért nem kell tartanod tőlük.

Attól félek..

1. Nem fog bennem bízni többé...

Születésétől mostanáig mindig ott voltál körülötte: szoptattad, pelenkáztad, öltöztetted. Egy ideig magad sem szívesen bíztad másra, de lassanként eljött az ideje, hogy hosszabb-rövidebb időre magára hagyd.
Lehet, hogy már hozzá van szokva, hogy más is vigyáz rá, most mégis hirtelen úgy kezd viselkedni, mintha cserbenhagynád őt azzal, hogy elmész. Szívszaggatóan zokog, csimpaszkodik beléd, vigasztalhatatlannak tűnik. Ha így hagyod otthon, akkor lelkifurdalással küszködsz, de az is előfordulhat, hogy lemondod a fodrászt vagy a fogorvost, nehogy elveszítse a beléd vetett bizalmát. Pedig erre semmi szükség.
Így segítsd: arra viszont szükség van, hogy őszinte legyél hozzá. Bár úgy tűnhet, még egy kukkot sem ért az egészből, mégis minden alkalommal szólj neki, ha eltűnsz a szeme elől, és azt is mondd meg neki, mikor jössz vissza. Kézenfekvőnek tűnhet kislisszolni, miközben elmélyülten játszik, eszik vagy tévét néz, de a bizalmát pont azzal nyered és tartod meg, ha rendesen elköszönsz tőle, és azt is megmondod, mikor jössz vissza, még ha ezt nem feltétlenül érti is meg.

2. Szívtelen vagyok vele...

Az anyai ösztönöd - helyesen - azt súgja, hogy ha sír, meg kell vigasztalnod, ezért fulladhat a búcsúzkodás órákig tartó nyűglődésbe és/vagy visszafordulásba. A visszafordulás hatékony megoldás a vigasztalásra, de ha ezt nem tudod megtenni - és az esetek többségében nem tudod, pont ezért hívtál gyerekvigyázót -, akkor fölösleges néhány percnél tovább húzni a búcsúzást. Ha elmész, szinte biztos, hogy sírni és kapaszkodni fog, de abban is biztos lehetsz, hogy ha jó kezekben hagytad, öt percen belül már újra mosolyogva fog játszani, enni, tévézni.
Így segítsd: a legfontosabb, hogy maximálisan megbízz abban, akire bíztad a picit. Így tudod neki is szívből mondani, hogy te néhány óra múlva visszatérsz, és ő addig is remek társaságban lesz. Ha téged megnyugtat, arra is megkérheted a gyerekvigyázót, hogy küldjön sms-t, amint abbahagyta a sírást a babád. Néhány alkalom után valószínűleg te is látod majd, hogy legfeljebb tíz percen belül megérkezik az üzenet, és így te is nyugodtabban tudsz készülődni, elbúcsúzni. Gyereked megnyugtatásának pedig - nem meglepő módon - legfontosabb titka a te nyugalmad.

3. Szorongani fog...

Jelenleg nagyon elveszettnek érzi magát nélküled, de ebben semmi rossz nincs, sőt, ezen az úton tanulja meg, hogyan bízzon meg benned és önmagában is. A legfontosabb tehát, hogy ne ess kétségbe az ő félelmei láttán, hanem próbálj nyugodt és következetes maradni.
Így segítsd: a babád teljesen rád van hangolódva: ha te nyugodt vagy, a nyugalmad őrá is ráragad, ha viszont félsz és szorongsz, ő is félni fog az adott helyzettől. Pontosan felmérve, hogy az elmeneteledre szükség van, és hogy jó kezekben hagytad, valódi és megértő nyugalommal köszönsz el tőle, és a megígért időben vissza is érkezel.

4. Sosem fog leválni rólam...

Rosszabb pillanataidban azt képzeled, hogy kamaszként is át fog vándorolni a szülői ágyba, és zokogva fog beléd kapaszkodni a bejárati ajtónál, hogy ne menj nélküle bevásárolni. Megnyugtathatunk: nem lesz így. De hogy pontosan meddig tart ez a kapaszkodós időszak, az gyerekenként változó. Van, aki néhány hónap alatt maga mögött tudja ezt az életszakaszt, más kisiskolás koráig is erősen anyás maradhat, és mindkettő normális általában.
Így segítsd: ha a gyerekednek hosszú távon is nehezebben megy az elválás, nyugodtan bevethetsz néhány apró trükköt, ami mindkettőtök számára megkönnyíti a dolgot. Ha a bölcsiben-oviban is hiszti kíséri a búcsúzkodást, átmenetileg kérj meg valaki mást (például az édesapját), hogy ő vigye helyetted. Válasszatok ki közösen egy játékot vagy egy plüssállatot, amit magával vihet, és ami megnöveli a biztonságérzetét az idegen helyen.
Alakítsatok ki szertartásokat: például a búcsúzás végén adsz egy puszit a homlokára, vagy még beintegetsz a csoportszoba hátsó ablakán, esetleg elrejtesz egy simogatást vagy egy puszit a zsebében, amit napközben elővehet, ha szüksége van rá. Ezekkel sokat segíthetsz neki saját érzései megfelelő kezelésében.

5. Majd nem fog szeretni...

Előfordulhat, hogy amikor hazaérsz, gyereked úgy tesz, mintha ott sem lennél. Kéréseivel, igényeivel továbbra is a gyermekvigyázóhoz fordul, őhozzá szalad vigasztalásért, rólad látszólag tudomást sem véve. Különösen nagy ennek az esélye, ha több napot is távol töltöttél. A jelenség hasonlít ahhoz, amikor egy felnőtt duzzog, bár a kicsiknél ez még nem tudatos. A megoldás mégis hasonló: azt várja, hogy türelemmel, szeretettel visszaédesgesd magadhoz, és "bocsánatot kérj" tőle, amiért magára hagytad. De ez nem lesz túl nehéz feladat: ő is csak arra vágyik, hogy megbocsáthasson.
Így segítsd: a legfontosabb, hogy az elutasításán ne sértődj meg. Ha elfordul tőled, nem ölel meg, nem ad puszit, mondd el neki, hogy megérted, miért nem szeretné, hogy tudod, rossz volt neki nélküled. Mondd el, hogy neked is nagyon hiányzott ő, hogy nagyon szereted, és nagyon vágysz arra, hogy átöleljen. Ne sürgesd, csak legyél számára elérhető. És ő jönni is fog - a többszörösét adva az elsőre megtagadott pusziknak és öleléseknek.

Hozzászólások

Mit játsszak a gyerekkel? Kalkulátor

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Legkeresettebb címkék