Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Semleges nevelés - Születés után fél évvel is titok, hogy fiú vagy lány

Szerző: Fodor Marcsi

2012. október 24. | Frissítve: 2016. április 19.

Forrás: babaszoba.hu

A gender neutral nevelési stílus követői nem árulják el senkinek, hogy fiuk vagy lányuk született. Titokként kezelik a gyerek nemét.

Amint kiderül, hogy fiú vagy lány érkezik a családba, azonnal megkezdődik a felkészülés. A fiúnak kék szoba jár, farmernaci és dömper. A lány szobája rózsaszín lesz, habos ruhácskát vesznek neki a rokonok, kap egy szép nagy babát. Persze az egész nemkérdés nem csak a külsőségekről szól, már az első pillanattól kezdve másként bánik az ember egy fiú- és egy lánycsecsemővel. Utóbbit többször felveszik, többet vigasztalják, lágyabban beszélnek hozzájuk. Így formálódik a gyerek az első pillanattól fogva a megfelelő nemi elvárások irányába.

Az ötéves Sacha szülei éppen ezt akarták elkerülni, amikor úgy döntöttek, hogy a gender neutral, azaz nemi szempontból semleges nevelési módot választják. Abban reménykedtek, hogy így sikerül felszabadítani a gyereküket a társadalmi elvárások alól, aki, mivel nem kötik a társadalmi konvenciók, szabadon dönthet arról, mit szeret, mit nem, legyen szó játékról, ruháról és minden másról.

Nem csupán a terhesség alatt, születés után is titok marad a baba neme


Ahhoz, hogy ehhez megteremtsék a megfelelő környezetet, nemcsak a terhesség alatt nem akarták tudni, hogy milyen nemű a magzat, de még a szülés után sem akarták hallani - hogy amikor először kézbe veszik, ne akarjon az agyuk öntudatlanul is nemi sztereotípiákat pakolni a gyerekre. Csak órákkal a szülés után, az első pelenkázásnál tudták meg a szülők, hogy milyen nemű a gyerekük, de rajtuk és a szülésznőn kívül öt teljes évig senkinek nem árulták el, hogy Sacha (akinek a neve fiú- és lánynév is lehet) milyen nemű.

Se Barbie, se tűzoltó

A szobáját sárgára festették, a ruhásszekrényébe pedig egyaránt raktak lányos és fiús ruhákat - nem unalmasan semleges holmikat, hanem határozott, élénk színű darabokat. Szoknyákat éppúgy, mint halálfejes pólókat. Sacha mindennap eldöntheti, mit akar felvenni, és abban is ő dönt, hogy rövid vagy hosszú hajat szeretne. A játékok terén már van egy kis szabályozás - nincs Barbie baba és tűzoltóautó sem, mert ezek a játékok túl szexisták a szülők véleménye szerint. Inkább a kreatív, képzeletet fejlesztő játékokat pártolják.

- Amikor megismer valakit az ember, akkor a jelleme, a személyisége alapján ítéli meg, és nem akar azonnal a lába közé nézni - magyarázza az anya, aki azért kezdte el így nevelni a gyerekét, mert úgy érezte, hogy a hagyományos nemi szerepek gyakran csalóka skatulyába zárják az embert. - Az én anyám kemény, sportos nő volt, apám viszont kifejezetten érzékeny típus, aki gyakran sírt a romantikus filmeken.

Anyám meg mindig cikizte ezért - meséli a 46 éves Beck Laxton. - Az ő példájukból tanultam meg, hogy nem mindenki fér bele abba a skatulyába, amit elvárnak tőle, csak azért, mert ilyen vagy olyan neműnek született. Akkor döntöttem el, hogy én megpróbálok majd a gyerekemnek ennél nagyobb szabadságot adni. Ha ledöntjük a nemi korlátokat, kitágulnak a lehetőségek. Én ezt akarom megadni a gyerekemnek. A szabad választás lehetőségét.

Bizarr emberkísérlet?

Kérdés persze, hogy valóban van-e választási lehetőség. Valóban mi dönthetjük el, hogy mik legyünk? A szakemberek úgy vélik, ez csak illúzió. A gyerekek ugyanis nem üres lapként születnek, amelyet majd tetszésük szerint formálhatnak a szülők. Az agy szerkezete ugyanis a különböző hormonális hatások miatt már az anyaméhben határozott nemi jelleget kap, és ez meghatározza a viselkedést.

Sok szülő döbbenten veszi észre, hogy a gyerekek milyen korán kimutatják, hogy vonzódnak a saját nemükhöz illő dolgokhoz. Hiába van a gyerekszobában lányos és fiús holmi is, a legtöbb fiú igenis az autót akarja majd tologatni, szeret majd verekedni, és kifejezetten vonzódik a sportos játékokhoz. Nem mindegyik persze, de a legtöbb mégis gond nélkül illeszkedik az átlagos fiúról alkotott képbe. A lányok többségére is jellemző, hogy hamarabb tanulnak meg beszélni, kedvelik a nyugodtabb, elmélyülős játékokat, sírva menekülnek a fiúk durvasága elől, és egyáltalán nem akarnak kardozósat játszani velük.

Ha pedig az agyunk előre meghatározza a nemi tulajdonságainkat, akkor van értelme harcolni ellene? Nem jár ez több kárral, mint haszonnal?
Sacha szülei az öt év alatt elég sok negatívumot tapasztaltak, először persze a környezetük nézte őket komplett idiótának. - Nem járok játszóházba és játszótérre, mert amikor megismerek egy anyukát, az első kérdése az, hogy fiú vagy lány a gyerekem - illusztrálja a helyzetet az anya. - Amikor erre azt válaszolom, hogy ezt nem szeretném elárulni, összehúzzák a szemöldöküket, és inkább arrébb mennek. Többé pedig nem állnak velünk szóba.

Amikor azonban egy újság cikket írt sajátos nevelési elveikről, hirtelen világszenzációvá váltak, és folyamatos támadások kereszttüzébe kerültek. A legtöbb ember úgy véli, a szülők bizarr emberkísérletet folytatnak, és ez az egész nemsemleges nevelés a gyerekmolesztálással egyenértékű kárt okoz, és állami gondozásba kéne venni szegény fiúcskát, mert még ott is jobb lenne neki, mint ezeknél a beteg szülőknél.

Pedig nincsenek egyedül - egyre többen mondják, hogy nagyon is káros ráerőltetni a gyerekekre az "apa dolgozik, anya főz" világképet. Miért ne hordhatna egy fiú rózsaszín ruhát vagy akár szoknyát? Miért ne akarhatna egy kislány is kalózos szülinapi partit? Egyre több család követi a nemi szempontból semleges nevelés elvét, és Svédországban több óvoda is működik hasonló módon. Elképesztő eredményeket értek el a svédek az egyenjogúság terén: a svéd férfiak többet segítenek a házimunkában és a gyereknevelésben, mint bármely más ország lakói, és egyedül náluk van 50-50 százalékos nemi arány a parlamentben. Akkor ezek szerint ez mégis jó kezdeményezés lenne?

Fogadjuk el, hogy a két nem különböző!

Nagy Brigitta pszichológus szerint azonban különbséget kell tennünk a nemi identitás és a nemi szerep között, semmiképpen nem szabad összemosni a kettőt! A nemi identitás - az, hogy valaki fiúnak vagy lánynak születik - adott, és a gyerekek kicsikoruktól tisztában vannak azzal, hogy ők melyik csoporthoz tartoznak. Más kérdés azonban a nemi szerep - ez ugyanis kultúránként változik.

- Az ilyen szélsőséges titokzatoskodás nem segíti elő a nemek közötti egyenjogúságot. A gyerekeknek tudniuk kell, hogy ők fiúk vagy lányok, és ezt onnan tudják meg, hogy a környezetük hogyan viselkedik velük. Ez a tudásunk alapvetően meghatározza, hogy kik vagyunk, és ezt az identitást nem szabad elvenni a gyerektől. A semlegesen nevelt gyerek nem érzi magát sem fiúnak, sem lánynak, inkább valamilyen harmadiknak, márpedig ilyen fogalom és nemi identitás nem létezik, így felnőttkorában elszigetelődhet másoktól, ahogyan az anya ezt már most megtapasztalta.

A valóságban a legegészségesebb dolog elfogadni, hogy a két nem különböző. A nők szülnek, a férfiak gyereket csinálnak. Ez olyan erős biológiai késztetés, amely alapvetően meghatározza, hogy kik vagyunk, és hogyan viselkedünk. Emellett pedig örülhetünk annak, hogy a nemi szerepek és a viselkedés terén nagyobb ma már mindkét nem szabadsága, mint eddig bármikor volt, és ez olyan elv, amelyért érdemes tovább harcolni, hiszen Magyarországon még messze vagyunk a svéd ideáltól. De a változást nem a semleges neműség hozza el - merthogy ilyesmi nem is létezik.

Kapcsolódó cikkek:
  • Fiús-lányos tulajdonságok
  • Már a babák is a nemüknek megfelelő játékot választják
  • Segítség, a fiam rózsaszín ruhákat akar!
  • Kislány! Komolyan?

  • Hozzászólások

    Mit játsszak a gyerekkel? Kalkulátor

    Támogatóink ajánlatai

    h i r d e t é s

    Facebook

    Szponzorált hirdetések

    Legkeresettebb címkék