Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Segítség, rajtakapott a gyerek!

Szerző: Kiss Éva

2010. augusztus 12. | Frissítve: 2018. február 23.

Forrás: HáziPatika.com

Kisgyermekes szülők rémálma, hogy meghitt ölelkezésüknek véletlenül tanúja lesz a gyermekük. Hogyan kezelhető egy ilyen kínos helyzet?

"Mit piszkálod anyut?"

A világ legtermészetesebb dolga - az lenne baj, ha nem így lenne -, hogy egy fiatal pár a gyermekük születése után is megmarad szerelmespárnak: igényük van a meghitt együttlétre, önfeledt szeretkezésekre. Azonban minden kisgyermekes szülő tudja, hogy erre alkalmat teremteni nem is olyan egyszerű dolog, hiszen a kicsik a nap 24 órájában jelen vannak szüleik életében, és a legváratlanabb alkalmakkor tudnak megjelenni, előállni valami kívánsággal, vagy éppen megosztani való gondolattal.

Ha rajtakap a gyerek


Baráti társaságokban szinte minden házaspárnak van - kínosan mosolyogva előadott - sztorija olyan helyzetekről, amikor kisgyermekük a legrosszabb (vagy éppen a legjobb?) pillanatban nyitotta rájuk az ajtót. Mint például az a négyéves kislány, aki megpillantva az ölelkező szüleit, ijedten - felháborodva fordult apjához: "Mit piszkálod anyut???" Dr. Pilling János pszichiátert, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet munkatársát kérdeztem meg, mi a teendő ilyenkor, mennyire drámai az ilyen "lebukás".

Mosolyogj!

Régebben a pszichoanalitikusok úgy vélték, hogy az ilyen helyzetek súlyos hatással lehetnek a személyiség fejlődésére - idézte fel Pilling János. - Ma már tudjuk, hogy ez a félelem az esetek nagyobb részében alaptalan: számos gyermek él át ilyen helyzeteket anélkül, hogy ez maradandó problémát jelentene számára. Az "ősjelenet" (a szülők szexualitásának látványa) traumát legfeljebb akkor jelenthet, ha a családban a nemiség témaköre már korábban is tabu volt, ha a meztelenséget szégyellnivalónak tekintették, s ha a "rajtakapást" a szülők bűntudatot keltő haraggal kezelik.

Ma már azonban - szerencsére - egyre több szülő tud természetes módon viszonyulni a nemiséghez, a meztelenséghez, s ahhoz is, ha rájuk nyit a gyerek. Még egyszerűbb azonban, ha nem is kerülünk ilyen helyzetbe. Ez nem csak az együttlétek megfelelő időzítésével vagy az ajtók kulcsra zárásával oldható meg - az is hasznos, ha a nagyobb gyermek már tudja, hogy kopognia illik, mielőtt belép az ajtón...
Ha a gyermek mégis meglátja a szüleit szeretkezés közben, akkor a látottak feldolgozását alapvetően befolyásolja, hogy a szülei hogyan reagálnak erre a helyzetre. Mindenképpen kerülendő a harag, a kiabálás - a történtekből semmiképpen se csináljunk "nagy ügyet"! Sokkal hasznosabb ennél a természetesség, a mosolygás. A szeretkezést abbahagyva érdemes beszélgetésbe kezdeni a gyerekkel, megkérdezni, hogy mit szeretne, mit keres. Ha a gyermek megkérdezné, hogy mit csináltunk, akkor mondhatjuk például azt, hogy apa és anya szeretik egymást. Ha kérdez, arra igyekezzünk egyszerűen, tisztán válaszolni, ha nem, akkor lépjünk tovább, s tegyük azt, amire a gyermeknek éppen szüksége van: adjunk neki vizet, vagy fektessük le az ágyába.

Másnap hasznos lehet egy rövid utalással visszatérni a történtekre, hogy lehetőséget adjunk a gyereknek az időközben esetleg megfogalmazódó kérdései megbeszélésére. Mondhatjuk például azt: "Láttam, hogy tegnap nagyon meglepődtél, amikor benyitottál hozzánk."

A gyerek reakciójából láthatjuk majd, hogy akar-e erről beszélni. Ha nem, akkor egy-két mondattal lezárhatjuk ezt a témát, ha pedig vannak kérdései a szexualitással kapcsolatban, akkor azokra adjunk egyszerű és őszinte válaszokat. Ilyen helyzetben segíthetnek bennünket az életkornak megfelelő szexuális felvilágosító könyvek is. A nemiségről, a szexualitásról (a gyermek érettségi szintjének megfelelő mértékben) minden életkorban érdemes beszélgetni - a "rajtakapás" így akár az apropóját adhatja egy olyan beszélgetésnek, amelynek egyébként is meg kellene történnie - tanácsolta a pszichiáter.

Ne legyen tabu!

A gyerekeknek mindig megterhelő, ha szembesülnek a felnőttek szexualitásával. Saját testi-lelki éretlenségük miatt nem tudhatják elképzelni, átérezni, hogy miből fakad a felnőtt "furcsa" viselkedése - tette hozzá a fentiekhez dr. Fischer Eszter pszichológus. - Számukra felfoghatatlan, ezért is riasztó, hogy a felnőttek, a biztonság letéteményesei valósággal "kivetkőznek" magukból. Mindenképpen fontos, hogy a gyerekeket megkíméljük az ilyesféle élményektől. Ami nem azt jelenti, hogy az volna a kívánatos: ne is tudjanak a szexualitás jelenségéről. Sőt!

A gyerekek, ha átérezni nem is tudják, szülői segítséggel megérthetik és tudomásul is vehetik: létezik szexuális élet, erre a felnőtteknek szükségük van, és ilyenkor kettesben akarnak lenni. A "rajtakapást" sokkal könnyebb kezelni, ha a gyerek számára a szexualitás mint olyan nem tabutéma. Már egészen kicsi gyerekkel beszélhetünk erről, például amikor először esik szó a terhességről és a szülésről. Ha ilyenkor hozzátesszük, hogy ez a fajta együttlét nagy örömmel jár, és a felnőtt szerelmes párok életében fontos szerepet játszik, akkor a gyerekek számára ez - legalábbis a tudás szintjén - természetes lesz.

Beszélhetünk arról, hogy ezt az érzést a gyerekek még nem ismerik, de ha felnőnek, ők is meg fogják tapasztalni. Nem egy-egy ünnepélyes beszélgetésre van szükség, hanem hogy ha valamivel kapcsolatban ez a téma szóba kerül, akkor természetesen és zavarmentesen, de tapintatosan tudjunk róla beszélni. Ilyen előzmények után kevésbé drámai, ha a gyerekek észlelnek valamit a felnőttek nemiségéből.

Ha a szülő szingli...

Fischer Eszter többek között az ún. patchwork családok szakértője, vagyis a szülők válása, esetleges újraházasodása során kialakult, bonyolult kapcsolatszövedékű családok életét vizsgálja. Így tőle kérdeztem meg, mennyiben más ez a helyzet akkor, ha a gyerek valamelyik szülőjét és annak új párját lepi meg intim helyzetben. Mint például a viccbeli druszájához hasonlóan minden csínyre kész, nyolcéves Pistike, aki elvált apját nem is véletlenül, hanem szándékosan, elbújva hozta ilyen kínos helyzetbe.

- Elvált szülők esetében ez más hangsúlyt kaphat - elemezte az esetet Fischer Eszter -, mivel az új párkapcsolatát építő vagy éppen alkalmi kapcsolatokat kötő "szingli" szülő nemisége szembeszökőbb, ezáltal izgatóbb és félelmetesebb is lehet a gyerek számára. "Mi ez a különös erő, ami így megváltoztatja apát vagy anyát?"

Az éretlen gyerek is képes valamilyen szexuális feszültség átélésére, tehát fel is izgathatja az együttlét látványa, miközben ezt az izgalmat nem érti és nem is tudja kezelni. Ahogy nyugtalaníthatja, izgathatja az is, hogy milyen is az a nő, hogy nézhet ki meztelenül, aki az apjára olyan felfoghatatlan hatást gyakorol. Mindebből az következik, hogy ha rajtakapjuk a gyereket, hogy rajtakapott minket, akkor szerencsésebb, ha ezt meg tudjuk vele beszélni.

De hogyan?

Alapvető, hogy a gyereknek ne tegyünk szemrehányást, hogy ne hárítsuk rá saját rossz lelkiismeretünket, hanem segítsünk neki megérteni, helyére rakni azt, amit tapasztalt. Például valami ilyesmit mondhatunk: "Nagyon kíváncsi lehettél, ha elbújtál leselkedni. Nekem kellemetlen, hogy láttál, tudod, ilyenkor egyedül szeretünk lenni, másnak nem jó ezt látni. Inkább kérdezd meg, amit tudni akarsz, majd megpróbálok rá felelni." Vagy: "Lehet, hogy meghallottál minket tegnap késő este?"

Előnyös, ha vissza tudunk nyúlni régebbi, személytelen beszélgetésekre: "Igen, lefeküdtünk egymással, ahogy ezt a felnőttek hívják, de most te próbáld elmondani, miért akartad annyira látni. És hogy érezted magad?" Nem kifaggatni kell a gyereket, inkább csak lehetőséget adni rá, hogy az esettel kapcsolatban elmondhassa a saját érzéseit. Ha nem tud, vagy nem akar élni ezzel az ajánlattal, az sem baj, a lényeg, hogy a beszélgetéssel jelezzük: nem dőlt össze a világ, nem történt semmi baj, és főleg, hogy ő nem hibás, rá nem haragszik senki.

Jó, ha a szülő sem mutat bűntudatot, ha nem azt jelzi: rajtakapták valami bűnös, csúnya dolgon. Hiszen csak annyi hiba történt, hogy a gyerek olyasmit látott, amit neki is és a felnőtteknek is jobb lett volna, ha nem lát. De ha már megtörtént, akkor ugyanúgy lehet erről is beszélni, mint minden másról.

A Kis Testvér figyel...

A szülők gyakran elkövetik azt a hibát, hogy alábecsülik, mit vehet észre a gyerek. Azt hiszik, ha "nem figyel oda", akkor a jelenlétében is beszélhetnek nem neki szánt témákról. Ha a szomszéd szobában játszik, akkor nem hallja, hogy a felnőttek mit csinálnak egymással. Ha úgy tudják, hogy alszik, akkor biztosak benne: nem érzékel semmit a körülötte történtekből.

Ha viszont kiderül, hogy a gyerek tudomást szerzett a rosszul leplezett titokról, akkor megijednek, és vagy tagadják a nyilvánvaló tényeket, vagy a megszidják a gyereket. Fordítva kellene csinálni. Sokkal gondosabban kell távol tartani a gyerektől azt, amivel nem akarjuk szembesíteni. Viszont ha ez nem sikerült, akkor már nem hagyhatjuk a gyereket magára illegálisan szerzett töredékes tapasztalásával, akkor sem, ha ez az adott esetben sokkal kényelmesebb volna.

Szex, ha már gyermek van, csöppet sem egyszerű


Hozzászólások

Mit játsszak a gyerekkel? Kalkulátor

Egészség, tudatosan, influenzás időszakban is (X)

Az influenza vagy szájon, vagy az orron keresztül fertőz. A rendszeres kézmosás, főleg evés előtt ezért is nagyon hasznos.

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Legkeresettebb címkék