Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Rossz anya kontra jó anya

Szerző: Babaszoba.hu

2017. szeptember 8. | Frissítve: 2018. szeptember 11.

Forrás: babaszoba.hu

Tápszer vs. szoptatás, bölcsi vs. hosszú gyes, almareszelés vs. üveges bébiétel. Jóanyaság vs. rosszanyaság ezer fronton - te is szembesülsz vele? Te áldozat vagy, vagy ujjal mutogató? Szállj ki, ne tartozz egyik táborba sem!

Lényeg, hogy a baba és te is jól érezzétek magatokat a bőrötökben


Figyeld meg magadat, mi történik benned akkor, ha valaki gyermeknevelési szokásairól mesél. Mit érzel, amikor arról beszél melletted egy anyuka, hogy ő együtt alszik a gyerkőceivel, vagy adott esetben két napra elutazik, miközben a nagyira hagyja a másfél évesét?
Keletkezik-e benned valamiféle feszültség, ha teljes mellszélességgel kiáll a tápszer csoda volta mellett, vagy azt hallod, hogy nem pepecsel a babakaja otthoni elkészítésével? Van-e kedved meggyőzni olyankor véleménye ellenkezőjéről? Érzel-e akár csak halvány késztetést, hogy jól megmondd neki? Tedd a szívedre a kezed, nem kell hangosan, nyílt színen bevallani, csak magadnak, itt és most! Ha a válaszod igen, vagyis ilyenkor már kerekedik a te fejedben is valamilyen értékítélet, akár negatív (#rosszanya), akár pozitív (#jóanya), akkor neked szól ez a rövid, együttgondolkodásra késztető írás.
Amikor értékítéletet fogalmazunk meg egy anyatárssal szemben, kicsit olyasmi szituációban tengődünk, amelyben a gyereket helyezzük középpontba, elvileg. Körülötte forog minden, össztársadalmi elvárás szintjén, őt kell 100%-osan szeretni. Erre is megvannak a receptek, valamiféle közös skatulyázós, anyacímkézős világban. A gyerek akkor lesz kizárólag boldog, ha betartod ezeket: szoptatni kell jó sokáig, meg hordozni, meg együtt aludni, meg biopiacon bevásárolni a gondosan készített házi babaételhez.
A tápszer receptjét már a kórházból hazafelé ki kell hajítani, cumira rá sem nézni a drogériában, a bölcsi sátántól való, és anya csak pelenkázzon-berregjen-teadélutánozzon három évig a kicsivel otthon. Aki nem így tesz, őt átpakoljuk a rossz anya skatulyájába, és jaj neki, mert onnan elég nehéz (ha egyáltalán lehet) kikerülni. Mert minden a gyerek. Anya a történetben nagyjából sehol nincs, neki csak a címkék és a presszió jut.
Ugye, így egyben leírva, milyen borzasztó? Ugye, hogy azért nem teljesen fekete vagy fehér a dolog? Ugye, hogy gyermeked boldogsága nem a biorépán vagy a heti két kimenődön múlik, amíg másra hagyod? Hát kinek akarunk mi megfelelni: a külső elvárásoknak, a társadalmi nyomásnak? Vagy inkább magunkkal szeretnénk kiegyensúlyozott viszonyt ápolni, lelkiismeret-furdalás és frusztráció nélkül? Anyaként szeretnénk kerek egészet formálni magunkból? Amihez az kell, hogy a gyerek kétéves korától visszamenjünk dolgozni? Hogy néha csak a szekrényből kapjuk elő az üveges bébiételt, mert a franc sem fog 40 fokban a tűzhely mellett állni?
Ne feledd, amikor valamilyen külső elvárásnak próbálsz megfelelni, nem ritka, hogy frusztrálódsz. Ettől a gyerkőccel és a családoddal is feszültebb lehetsz, akkor meg ott ette meg a fene az egész elvárásosdit.
Mit tudsz tenni? Ha magadban felfedezed azokat a pontokat a gyermeknevelés terén, amelyek számodra kényelmetlenek, amelyeket nem is érzed magadénak igazán (csak valamiért úgy csinálod, mert azt mondták mások, de neked nem zsigerből jön), máris megvan, hogy hol tudsz változtatni, eldönteni, hogy neked, gyermekednek és családodnak hogy lenne ideális a helyzet megoldása. Mert lehet, hogy neked kínszenvedés a szoptatás és a gügyögés éveken át, lehet, hogy neked az kell az ép eszed megőrzéséhez, hogy már csecsemőd mellől dolgozz kicsit, ha alszik (tetszőleges tétellel behelyettesíthető felsorolás).
Ha ki tudod iktatni a számodra idegen tanácsokat, javaslatokat, elvárásokat egy mosollyal, akár megköszönve őket, merj úgy csinálni, ahogy neked jó, és ezzel máris elindultál a lelki békéd felé. És ha emellett képes vagy elfogadni, hogy más anya is ugyanezekkel küzd, hogy ő is a saját érzéseinek és élethelyzetének megfelelően neveli kicsinyét, a tőle telhető legnagyobb szeretetben, akkor vége lehet egyszer ennek az ujjal mutogatásnak.
Hiszen ne feledd, amikor te fogalmazol meg értékítéletet a neten, mondjuk egy anyukás Facebook-csoportban, te is csak egy vagy a sok külvilági tanácsosztóból, elvárásokat szajkózóból, aki a saját nézeteit igyekszik rátolni a másikra.
Ne akarj meggyőzni senkit a saját vélt vagy valós igazadról, míg nem jársz a cipőjében, ne ítélj és szebb lesz a világ. Kik támogassák ma egymást ebben az elidegenedett világban, ha nem az édesanyák?

Hozzászólások

Mit játsszak a gyerekkel? Kalkulátor

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Legkeresettebb címkék