Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Pánik szülés után - így tégy ellene!Félek, aggódom, rettegek - ez normális?

Szerző: Karlócai Beatrix

2014. január 21. | Frissítve: 2019. augusztus 16.

Forrás: Kismama magazin

Végre otthon vagytok együtt, rajtad pedig a mérhetetlen öröm és boldogság helyett vagy mellett hirtelen a pánik lesz úrrá: te jó ég, ezért a kis emberért most már tényleg én vagyok a felelős?

Pánik szülés után - így tégy ellene!


Ahogy telnek az órák, majd a napok, előfordulhat, hogy a pánik alábbhagy, meg is szűnik, de az sem ritka, hogy viszonylag sokáig megmarad, és akár kényszeres gondolatok vagy cselekedetek formájában észrevétlenül részévé válhat a mindennapoknak.
"Amikor Zétény kicsi volt, éjszaka szinte óránként felkeltem megnézni, hogy lélegzik-e, pedig légzésfigyelőnk is volt" - meséli Kata, aki kétéves nagyfia mellett másodjára kislányt vár. "Senkinek nem mertem elmondani, mit művelek, a férjemnek sem. Azt, hogy fáradt vagyok, mindenki betudta annak, hogy újszülött van a háznál, nem volt különösebben feltűnő a kialvatlanságom.
Körülbelül két hónapos lehetett Zéti, amikor éreztem, hogy kezdek megnyugodni, és már nem kelek fel egy éjszaka tízszer, csak akkor ellenőrzöm a légzését rutinból, amikor lefekszem, vagy ha amúgy is felkelek, mert mondjuk pisilnem kell.
Lehet, hogy segített az is, hogy legalább négyszer szoptattam éjszakánként a babát féléves koráig, így egy idő után annyira fáradt lettem, hogy a félelmeim miatt sem voltam képes felkelni, nem tudom. Most nagyon bízom abban, hogy a második gyermekemnél kihagyom ezt a rettegős időszakot, mert finoman szólva nem volt túl kellemes érzés."

Felbolydul a test és a lélek

A szülés utáni hormonális változásokat a kismamák nyolcvan százaléka megérzi. Ki úgy, hogy minden apróságon elpityeredik, ki úgy, hogy indokolatlanul feszült, ki úgy, hogy folyton aludna, más éppen aludni nem bír - de még az is hormonális hatást jelezhet, ha a föld fölött lebegve szentül meg vagy győződve arról, hogy a te kisbabád a legesleggyönyörűbb és legeslegtökéletesebb újszülött a világon.
Ez utóbbi érzésre természetesen nem kell gyógyírt keresned, mint ahogy egy bizonyos határon belül a rosszabb érzésekre, félelmekre sem. Tíz nappal a szülés után általában csitulni kezd a hormonhatás, és a hatodik hét vége felé várhatóan jelentősen csökkennek, vagy el is múlnak a kezdeti időkre jellemző aggodalmak.
Bátran kérj segítséget!
Bár a gyermekágyas időszakba sok minden belefér, bizonyos esetekben szükség lehet segítségre. Azonnal kérj szaksegítséget, ha...
- Ha úgy érzed, kárt szeretnél tenni magadban, vagy a kisbabádban.
- Ha a rossz érzéseid a hatodik hét után sem csökkennek, sőt inkább erősödnek.
- Ha furcsa gondolataid támadnak önmagaddal vagy a babával kapcsolatban, amiket "józanul" te is bolondságnak tartanál.
- Ha annyira eluralkodik rajtad a rettegés, hogy az a hétköznapi életvitelben akadályoz: egyáltalán nem tudsz aludni vagy enni, esetleg szabályos pánikrohamot kapsz.

Te mitől félsz?

Bármennyire vártátok is a babát, egy újszülött érkezése fenekestül felforgatja a korábbi életeteket. Hiszen akár tetszik, akár nem, többé nem vagytok teljesen függetlenek: kettőtöket mindörökre összeköt a közös utód, akiért egy életre felelősséggel tartoztok.
A legnagyobb változást ebből a szempontból természetesen az elsőszülött érkezése hozza, de nem biztos, hogy ő kavarja a legnagyobb vihart is. Ha például a te viszonyod a testvéreddel meglehetősen konfliktusos volt, elképzelhető, hogy éppen a második gyermek, a "testvér" érkezése vált ki belőled váratlanul negatív érzelmeket. Aggódhatsz azért is, hogy tudod-e majd egyformán szeretni őket, de akár egy sokadik gyereknél is előjöhet például úgy, hogy attól félsz, a többiek majd elnyomják a kicsit.

Nézz szembe vele!

Félelmed vagy félelmeid megfogalmazása az első lépés afelé, hogy leszámolj velük. Írd le egy papírra, hogy mi az, amitől tartasz. Próbálj észérveket találni, hogy miért nem kell félned, vagy miért nem kell ennyire félned ettől. (A fenti esetben például Kata leírhatta volna, hogy mennyire kicsi az esélye annak, hogy egy kisbaba elfelejt levegőt venni, illetve hogy teljesen fölösleges őt külön ellenőrizni, hiszen működik a légzésfigyelő. Következő lépésként pedig egy elsősegély-tanfolyamra is beiratkozhat, ezzel csökkentve saját félelmét.)
Ez önmagában természetesen nem szünteti meg az aggódást, de talán felhívja a figyelmet arra, hogy valójában alaptalan, és a gyökerét, ha van, máshol kell keresni.

Beszélj róla!

Sokat segíthet, ha megértő fülekre találsz: akár sorstárs kismamák, akár a férjed, akár egy jó pszichológus személyében. De a megértő hallgatóság nem csak a te átmeneti nyugalmad szempontjából fontos, hanem azért is, hogy legyen, aki segít felismerni, ha külső segítségre van szükséged. A legjobb, ha kijelölsz magadnak valakit, akivel igyekszel nagyon őszinte lenni. Ez ideális esetben a férjed, de lehet a legjobb barátnőd vagy a testvéred, esetleg a védőnőd is.
Az még nyilván belefér, hogy akár naponta háromszor végighallgatja ugyanazt a lemezt - az viszont nem, ha éjszakákon keresztül virrasztasz, vagy ha egyáltalán nem eszel - kérd meg, hogy azonnal jelezze, ha szerinte ártasz magadnak vagy a kisbabádnak.

Bújj ki a csigaházból!

Miközben úgy érzed, hogy az egész világ földöntúli boldogságot vár tőled, tele vagy félelmekkel. Könnyen abba a hibába eshetsz, hogy begubózol: nem fogadsz vendéget, és te sem mész sehova, nehogy kiderüljön a dolog. Az elszigetelődés és az önkéntes magány nem segít, sőt inkább ront a helyzeten. A szakemberek tapasztalatai szerint éppen az ellenkezőjére van szükség: mozdulj ki, amilyen gyakran csak lehet, sétálj a friss levegőn a picivel, és keresd a sorstárs-kortárs kismamák társaságát. Ebben egyébként a védőnő is segítségedre lehet, hiszen ő tudja legjobban, ki az, akinek hasonló korú csecsemője van a közeledben, illetve működik-e a környéken baba-mama klub.

Kezdd el még ma!

Néhány apró trükkel már ma segíthetsz magadnak nyugodtabbá válni:

Írd le, mitől félsz!

A félelmek megfogalmazása nem csak abban segít, hogy pillanatnyilag könnyebb legyen őket elviselni. Ha elteszed őket, később hasznodra válhat, ha már elcsitult hormonokkal, a szoptatás abbahagyása után komolyabb önismereti vagy egyéb pszichoterápiás munkára szánod rá magad.

Figyelj a szénhidrátra!

A vércukorszinted drasztikus ingadozása komoly befolyással van a kedélyállapotodra is. Törekedj arra, hogy rendszeresen egyél, de alacsony glikémiás indexű (lassan felszívódó) szénhidrátokból álló ételeket, valamint sok fehérjét, zöldséget és gyümölcsöt.

Igyál eleget!

A szoptatás rengeteg folyadékot von el a szervezettől, ráadásul ez idő tájt az agyad is könnyen becsap: szomjúságérzet helyett sokszor édességre vágysz. Ha hirtelen rád tör a vágy, hogy befalj egy fél tábla csokit, akkor gyorsan igyál meg egy nagy pohár vizet. Ha tíz perc múlva is minden gondolatod a csoki körül forog, akkor ehetsz - egy kockát.

Gondoskodj a vitaminpótlásról!

A legegyszerűbb, ha az orvosod által ajánlott kismamavitaminokból választasz. Ezeket pont neked találták ki - és nem csak a testedre, a lelkedre is jó hatással lehetnek.

Pihenj!

Közhely, de nem lehet elégszer elmondani: a gyermekágyas időszak alatt az egyik legeslegfontosabb dolog az, hogy te annyit pihenj, amennyit csak bírsz. A háztartási munkákhoz kérj segítséget, az ebédet hozasd, a nagyobb tesókkal pedig töltsenek sok időt a nagyszülők és az egyéb rokonok.
Kapcsolódó cikkeink:

Hozzászólások

Mit játsszak a gyerekkel? Kalkulátor

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Kapcsolódó fórum témák

Legkeresettebb címkék