Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Nyílt levél azoknak, akik irigyek rám, mert nekem van gyerekem

Szerző: Babaszoba.hu

2021. november 4.

Forrás: babaszoba.hu

"Örülj, hogy neked van gyereked!", "Addig jó, amíg szingli vagy!" - mondjuk egymásnak. De nem lehetne, hogy inkább azt keressük, mi a jó a saját életünkben?!

"Örülj, hogy neked van gyereked!" - ezt a mondatot kaptam nemrégiben valakitől, amikor arról meséltem, milyen nehezek az éjszakák mindig, pedig már lassan másfél éves lesz a fiam. Vannak éjjelek, amikor szinte végig fent vagyunk, mert vagy a torka nem hagyja aludni, vagy a foga, vagy a hasa, vagy csupán az, hogy fel lehet kelni, és lehet nyaggatni anyáékat. Miközben napközben ugyanúgy teljesíteni kell a munkahelyünkön, ugyanúgy vinni kell a háztartást, és a nagyobbikkal sem lett könnyebb az iskolakezdés...
Valójában nem is panaszkodtam, csak meséltem. Elmondtam, hogy nem könnyű. Hogy ez a szakasz sem könnyű. Mint ahogy a várandósság sem volt az, az újszülöttkor sem, és bizonyára a kamaszkor sem lesz egy csillámporral behintett vattacukor-erdő.
Tudjátok, én el szoktam mondani a jó dolgokat is, mert magam is megterhelőnek tartom a negatív gondolkodást, és különben is: semmi sem csak jó vagy csak rossz - a gyereknevelés biztosan nem.
Fotó: Getty
De megértelek titeket, gyermek nélkül élőket, hiszen én is szoktam irigykedve gondolni rátok (igen, tudom, ti sem mind vágytatok/vágytok gyerekre, de most inkább azokhoz szólnék, akik igen). Szóval igen, bevallom, szoktam irigykedni. Most mosolyogni fogtok, de néha őszintén csodálkozom, vajon mivel ütitek el azt a rengeteg időtöket hétvégén? Vagy bármelyik délután, este? Vajon milyen érzés lehet csak azon gondolkodni, ha kaptok egy meghívást, hogy van-e kedvetek elmenni, és nem azon, hogy akkor melyik gyerek hol is van, meg tudtok-e kérni valakit vigyázni, nem túl náthás-e a náthás ahhoz, hogy pár órára egyedül hagyjátok, satöbbi, satöbbi. Milyen lehet azon álmodozni, hova is utaznátok legközelebb, mert egyáltalán, szóba jöhet az utazás. Mind a pénz, mind a kötöttségek hiánya miatt.
Igen, tudom, hogy attól még, hogy valakinek nincs gyereke, még lehet ezer dolga, lehet kötöttsége, és igen, családtagjai is, akikről akár még gondoskodik is. De azért... ha például a saját korábbi, gyermektelen életemre gondolok, hát, nincs szó arra, mennyivel nagyobb volt a szabadságom - minden értelemben.
De tudjátok, mit? Ez jó! Nagyon jó. Mert azt jelenti, hogy akár van gyereked, akár nincs, mindenképp van minek örülni. Ha van, akkor annak, hogy cuki, hogy szeret, hogy van kit így szeretni, óvni, hogy boldogság nézni, ahogy fejlődik, hogy egy nagy kaland vele az élet. Hogy lehet egyengetni valakinek a kis életét, hogy te segíted őt, hogy mindennap örül neked, amikor érte mész, és várod már te is, hogy érte mehess, hogy összehozza a családot, hogy új barátaid lesznek, mert jönnek az ovistársak, a sulis társak, hogy része leszel a nagy "gyerekes" közösségnek, hogy anya lehetsz, és ha akarod, nagy A-val is írhatod, mert igen, sok erőfeszítést teszel, és áldozatokat hozol, és büszke lehetsz magadra.
Ha meg nincs, akkor annak lehet örülni, hogy nincs az a rengeteg stressz, aggódás, felelősség, félelem, hogy jaj, mi lesz, ha baja lesz. Ha nem tudod megvédeni. Ha fáj neki valami, ha bántják, ha sír. Nem kell bevinned reggel sehova, ahol nem szeretne lenni, és beléd kapaszkodik. Nem vagy tehetetlen, amikor elesik, leesik, és te messziről látod, hogy baj lesz, hogy beüti magát. Vannak viszont szabad estéid, nyugodt munkaidőd, tudsz pénzt keresni, ha gondolod, hétvégére is bevállalsz munkát, de ha nem, akkor csinálhatsz bármi mást: mehetsz több napos kirándulásra, biciklitúrára, olvashatsz, tévézhetsz vagy bámulhatod otthon a plafont.
Ismerkedhetsz, barátkozhatsz, lehetsz sokáig fiatal, összejárhatsz más gyermektelenekkel, elmehetsz lazítani az éjszakába, és hazajöhetsz hajnalban, ha úgy tetszik. Nem kell folyton segítséget kérned valakitől, ha beteg a gyerek, ha szeretnél fél év után kettesben lenni a férjeddel vagy mondjuk, csak hajat mosnál. Egyáltalán: gondolkodhatsz csak magadban, lehetsz csak a magadé, nem kell másik egy-két-három életet élned a tied mellett párhuzamosan. Estig tudnám sorolni.
De azt gondolom, nincs értelme összemérni életeket. Nektek ez a könnyebb, nekünk az. Nektek ez hiányzik, nekünk az. Ha már így alakult, azt javaslom, próbáljuk a jót nézni benne! Mert nemcsak a gyermek lehet a sors ajándéka, de a szabadság is. Ti megkaptátok azt, mi megkaptuk ezt. És ez nem jelenti azt, hogy egyikőnknek rabszolgaként kell élni, a másikunknak meg felszínesen, felelősség nélkül. Egy kisgyerekes anya is lehet szabad lélekben (na, jó, egy nagy gyerekes könnyebben), és egy szingli is lehet természetesen értéket teremtő, felelősen élő, másokért is tevő ember. A gyerek-szülő csak egy kapcsolat az életünkben a sok közül, arról nem beszélve, hogy olyan nektek is van, csak fordítva...
Kétségtelen, hogy kissé eltávolodtunk egymástól, ti és mi. Mi, gyerekesek, leginkább gyerekesekkel tudunk programozni, barátkozni, ti, nem-gyerekesek pedig inkább egymás közt. Hiszen mások a kötöttségek, mások a lehetőségek, a problémák, az örömök. Ugyanakkor régen rossz, ha csak az határoz meg minket, hogy van-e gyerekünk. Ha csak a gyerekeinkről tudunk beszélgetni. Ha nem tudunk kapcsolódni olyanokkal, akiknek nincsen. Próbáljuk meg megérteni egymást anélkül, hogy mindig az után ácsingóznánk, ami a másiknak megvan! Legyünk hálásak azért az útért, ami nekünk adatott meg.

Hozzászólások

Mit játsszak a gyerekkel? Kalkulátor

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Legkeresettebb címkék