Kisgyerek

Nyílt levél a szülőhöz, akinek a gyereke már megint megfázott

Az őszt remegve várják a szülők: vajon most is az lesz a mintázat, hogy egy hét az óvodában/iskolában, egy hét otthon? Vajon megint megbénítja majd az életet a sok betegeskedés?
2021. December 02.
Fotó: Getty

Kedves Édesanya, Aki Most Annyira Szerencsétlennek Érzed Magad, mert a Gyermeked Már Megint Megfázott!

Igen, beköszöntött hát. A helyzet, amitől régóta rettegsz, vagyis dehogy régóta, legfeljebb két hete, pont azóta, hogy a gyereked végre meggyógyult, és újra menni tudott óvodába. Csodák csodája, a nagyobb is egészséges volt épp, így nem maradt itthon az iskolából. Még…

Tudom, hogy jeges rémület járja át a szívedet minden egyes köhintésnél, tüsszentésnél vagy mikor meglátod azt a gonosz kis patakot az orruk alatt, ami – jaj, ne – már tíz perce is ott volt, akkor letörölted, és most újra, ne, ne, ne, ez túl gyakori, ez már nem sima orrfolyás, ez már maga a nátha előszobája, a BETEGSÉGÉ. Igen, már megint beteg lesz, már megint jönnek a nehezebb éjszakák, az orrszívás reggel, este, örökké, a nyűgösség, a tétlen itthon lét. Mi lesz a munkákkal, mi lesz a feladatokkal… Kezdheted lemondani az összes dolgodat, amit beterveztél a jövő hétre. De akkor mi lesz a… és az… és a főnököd…

Tudom, más szülők most azt mondanák, hogyhogy nem amiatt aggódsz, hogy szegény gyerek beteg lesz, szegénynek rossz lesz. Én ismerlek, biztos vagyok benne, hogy amiatt is szorongsz. De ismered már ezt a gonosz őszi állapotot: a kicsi ANNYIRA nem lesz rosszul (hál’ istennek), hogy ágyban kelljen feküdnie, hogy láza legyen, hogy levert legyen, esetleg ne tudjon az eddiginél is nagyobb elánnal ugrálni az ágyon vagy visítozva rohangálni a lakásban fel-alá. Épp csak annyira lesz beteg, hogy ne tudjon óvodába menni. És igen, be lesz dugulva az orra, amin majd segítesz, jöhet az orrcsepp, amit nem szeret, meg a vitaminok a teájába, amit egyáltalán nem akar majd meginni. Legfeljebb hőemelkedéssel megússza.

Neked viszont az egekben lesz a vérnyomásod, mert igen, neked gond az, ha nem tudsz dolgozni menni vagy elvégezni a munkádat otthon. Mert számoljunk le végre egy mítosszal a home office-szal kapcsolatban: nem, az nem könnyebbség, ha úgyis otthon vagy (hiszen otthon dolgozol mostanában), tehát tudsz vigyázni a gyerekre. Az egy nehezítés, ha gyerek mellett kell dolgoznod, sőt, merem állítani, hogy kisgyerek mellett nem lehet minőségi munkát végezni. De tudom, most legalább annak örülhetünk, hogy nem lehetetlenít el minket teljesen egy betegség, oda tudunk ülni a géphez. Már aki nem pénztárosként, eladóként, gyógyszertárosként dolgozik, ugye.

Szóval a gyerek betegsége igenis nagyon nehezen megoldható logisztikai feladat, nem csoda, ha emiatt ki vagy borulva.

Pedig úgy vigyáztál… Hogy vegyen fel sapkát az úszás után, hogy összehúzza a cippzárt a kabáton, hogy éjjel be legyen takarva… hol hibáztál, Istenem, hol nem voltál már megint elég kompetens? Nem tudod, de arra gondolsz, talán ha ott és akkor még egy pulóvert ráadsz…

Valószínűleg teljesen mindegy lett volna. Az a vírus, az a baktérium úgyis megtalálja. Az, amelyiket a betegségből épp felgyógyuló, vagy abba épp befelé gyalogló kis csoporttárs hozott magával. Nem lehet mit tenni.

Igen, tudom, hogy te is beviszed, amikor még csak kicsit köhög. Amikor még csak törölgetni kell az orrát. Ha akkor sem vinnéd, akkor akár el se kezdtétek volna az óvodát. Akkor egész ősszel nem menne. Ez egy ilyen évszak. Nem állhat meg a felnőttek élete minden kisebb tünetnél. Tudom, hogy a szülőtársak csúnyán néznek rád. De vajon ők tudnak vigyázni a te gyerekedre így hirtelen, egyik napról a másikra? Vagy el fogják tartani őt, ha téged elbocsátanak, mert már megint nem tudsz menni?

Nyilván amint tudod, megoldod, hogy legyen felügyelet. De azért a közhiedelemmel ellentétben nem minden nagymama vár ugrásra készen, hogy mikor vigyázhat egy egész hetet az unokára napi nyolc órában.

Úgyhogy inkább melegen öltöztetsz, és sokat imádkozol. Hiszen már olyan szépen beszokott… tényleg, csak egy hetet volt otthon. Végre meggyógyítottátok, remélitek, hogy nem esik vissza rögtön két hét múlva. De azt is tudom, ha mégis úgy lesz, állni fogod a sarat, lesz, ami lesz, fél kézzel főzöl, fél kézzel kisautózol, a harmadikkal (ööö) a billentyűzetet vered. Mert nincs más megoldás, mert senki nem talált még ki jobbat. És bízol benne, hogy a főnököd sem csinál úgy, mintha nem e világon élne, még akkor sem, ha neki pont nincs gyereke.