Ne mondd, hogy katonadolog! Inkább vigasztald meg!

Az egyik legnehezebb dolog a gyereknevelésben, hogy gyakran nehéz eldönteni, hogy vajon a reakciónkkal azt segítjük-e elő, hogy a gyermekünkből később boldog, kiegyensúlyozott felnőtt lesz-e vagy épp ellenkezőleg, hosszú távú lelki sérüléseket okozunk neki. A megérzéseinkre hallgatni különösen nehéz, amikor életünk értelme valami olyan dolog miatt sír, ami a szemünkben apróságnak tűnik - írja a ScaryMommy.

Például amikor azért potyognak a könnyei, mert egy picit megkarcolta a lábát vagy, mert nem találja a kedvenc teherautóját (ami természetesen a kanapé alatt van, mint mindig). Ilyenkor hajlamosak vagyunk legyinteni, és a jól ismert "ugyan már, ezért nem kell sírni", "katonadolog" szöveggel letudni a dolgot. Pedig a legújabb kutatások szerint ezzel későbbi lelki problémákat okozhatunk a gyereknek.

Egy 33 nagycsoportos óvodás korú gyerekek bevonásával készült tanulmányból kiderült, hogy azok a kicsik, akiknek a szülei keményen reagáltak a gyerekek negatív érzelmeire, később sokkal többet és hevesebben sírtak hasonló szituációban.

És hogy mi a helyzet a "viselkedj férfiként", "a fiúk nem sírnak" típusú nevelési elvvel? Nos, erről is egyértelműen kiderült, hogy helytelen. Egy 2015-ös főiskolai hallgatók részvételével zajló tanulmány arra az eredményre jutott, hogy azok a fiúk, akiket az édesanyjuk gyerekként megbüntetett, ha nagyon sírtak valami miatt, felnőttként sokkal több agressziókezelési problémától szenvedtek, mint azok, akik kicsiként az anyukájuk mellett mindig vigaszra találtak. (A főiskolai lányok közül azoknak, akiket megbüntettek a gyerekkori sírás miatt, csak akkor voltak hasonló problémáik az édesanyjukkal, ha felnőttként sem volt felhőtlen a viszonyuk.)

Attól függetlenül, hogy szakértők és kutatók mit mondanak, a szívünk is egyértelműen azt súgja, hogy ha sír a gyermekünk, akkor vigasztalásra van szüksége, nem igaz? Szülőként az a feladatunk, hogy biztonságot és vigaszt nyújtsunk, akkor is, ha látszólag jelentéktelen dologról van szó (pl. egy kis horzsolásról.) Teljesen mindegy, hogy valaki 3 vagy 33 éves, mindenki arra vágyik, hogy az érzelmei és a véleménye meghallgatásra találjon.

Ashley Soderlund, gyermekpszichológus minden szülőt megnyugtat azzal kapcsolatban is, ha legközelebb heves toporzékolásban tör ki a gyermekünk egy bevásárlóközpont közepén. "A gyerekeknek szükségük van arra, hogy az érzelmeik kifejezésre juttatását gyakorolják, és megtanulják azokat kezelni. Az aranyszabály, hogy az érzelmekre sose tekintsünk ellenségként, akkor sem, ha túlzásnak tűnnek."