Szerző:
Jaksa Petra
2017. augusztus 17. | Frissítve: 2021. augusztus 28.
Forrás:
babaszoba.hu
Például amikor azért potyognak a könnyei, mert egy picit megkarcolta a lábát vagy, mert nem találja a kedvenc teherautóját (ami természetesen a kanapé alatt van, mint mindig). Ilyenkor hajlamosak vagyunk legyinteni, és a jól ismert "ugyan már, ezért nem kell sírni", "katonadolog" szöveggel letudni a dolgot. Pedig a legújabb kutatások szerint ezzel későbbi lelki problémákat okozhatunk a gyereknek.
És hogy mi a helyzet a "viselkedj férfiként", "a fiúk nem sírnak" típusú nevelési elvvel? Nos, erről is egyértelműen kiderült, hogy helytelen. Egy 2015-ös főiskolai hallgatók részvételével zajló tanulmány arra az eredményre jutott, hogy azok a fiúk, akiket az édesanyjuk gyerekként
megbüntetett, ha nagyon sírtak valami miatt,
felnőttként sokkal több agressziókezelési problémától szenvedtek, mint azok, akik kicsiként az anyukájuk mellett mindig vigaszra találtak. (A főiskolai lányok közül azoknak, akiket megbüntettek a gyerekkori sírás miatt, csak akkor voltak hasonló problémáik az édesanyjukkal, ha felnőttként sem volt felhőtlen a viszonyuk.)
Attól függetlenül, hogy szakértők és kutatók mit mondanak, a szívünk is egyértelműen azt súgja, hogy ha sír a gyermekünk, akkor vigasztalásra van szüksége, nem igaz? Szülőként az a feladatunk, hogy biztonságot és vigaszt nyújtsunk, akkor is, ha látszólag jelentéktelen dologról van szó (pl. egy kis horzsolásról.) Teljesen mindegy, hogy valaki 3 vagy 33 éves, mindenki arra vágyik, hogy az érzelmei és a véleménye meghallgatásra találjon.
Hozzászólások